Gergely Tamás: A Dunánál
Míg a magyar-osztrák határnál nem készült el a sztráda, az autók egy Abda nevű falun kellett keresztülhajtsanak. Hosszú sor, idegeskedés, nekünk, ”távoli” utasoknak (Stockholmból igyekeztünk a Székelyföldre, vagy onnan vissza) még az idő is számított. Viszont az időkiesést pótolta valami. Egy szobor. Abda határában, valószínűleg azon a helyen, ahol agyonlőtték, remélem, ma is áll egy Radnóti Miklóst ábrázoló szobor. Talán bronz. Realista, felismerni benne a költőt. A szobrász nevét mindig elfelejtem, viszont alkotásában benne van a kiszolgáltatottság, és számomra az a fontos.
Pár évvel ezelõtt azt hallottam, hogy a környék lakói közül valalkik vörös festékkel löttyentették le a szobrot – azért vörössel, mert akit ábrázolt, szerintük maga is ”vörös” volt. Szegény Radnóti, gondoltam. Mert a ”vörös” rezsim, a kommunista hatalom tisztelte meg õt s a hozzá hasonlóan ártatlanul szenvedõket, akiket a fasiszta bérencek pusztítottak el, továbbá megtisztelte a helyet, amely sírjukként szolgált, azért utált lett, ellenség, gyűlölet tárgya… Tudatlanságuk nem menti fel az elkövetõket, de mégis ”magánbûn” volt, az államnak tudtommal az esethez semmi köze.
Most viszont egy annál fájdalmasabb szoborgyalázás történik. Egy másik szoboré: a József Attiláé. Az, amelyik a magyar palament épülete mellett állt, legalábbis mióta turistaként látogatom az országot. Le szoktam ülni elé, mellé, s vele együtt figyelem a Dunát, vele együtt tûnõdöm el egyéni sorsunk meg a magyarság sorsának alakulása fölött. Valahogy a kettő összenőtt: szobor meg parlament, s azt éreztem, úgy van jól: a szó meg a parlament kiváló szomszédok. Most viszont, november közepén, eljut hozzám a hír, hogy a szobrot elmozdítják a helyéről. Ha jól értem, átalakítják a teret, s az újon már nincs helye a költőnek. Hogy kinek van, lesz, nem tudom, egy biztos: nem neki. Nem kell József Attila bölcs szava a mai hatalomnak. Olyan ez, hogy hazai példával éljek, mintha a kolozsvári Mátyás-szobrot átköltöztetnék a szülõháza elé. Vagy a vasútállomás vagy a vágóhíd helyére. Ugyanúgy fájna, ugye?!
Micsoda hatalom, micsoda ország! Hadd idézzem szó szerint a mai magyar viszonyokról az egyik névtelen hozzászólót – se a magam véleményét, se az övét összefoglalni jobban nem tudom: ”Félelmetes világ, már bocsánatot kértem a gyerekeimtől, hogy világra hoztam őket….Elmúlt a hitem, csak a népmesékben győznek a jók. Hányszor lehet még elpusztítani az értéket? Meddig tud talpra állni újból és újból a humanizmus? És meddig úgy, hogy közben nem válik ő is mocskossá?”
2011. november 13.
Pusztai Péter rajza
2011. november 13. 17:06
EUROPA VIGYAZZ !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
2011. november 14. 07:12
Mármint hogy jön Orbán, vagy hogyan?
Hogy leszakad, Mo már nem is tûnik Európának
2011. november 14. 09:10
Mostanában arról ábrándozok, hogy születik egy új párt. Neve: Magyar Szociálliberális Kereszténydemokrata Néppárt. Vagy: Nemzeti Liberális Konzervatív Párt. Vagy: Cionista Szent Korona Párt. Mert ha nem…
2011. november 14. 10:28
A „liberalizmus” nem szerencsés választás. Magyarországon. Olyan, akár a pestis… ez a nagy döbbenetem
2011. november 14. 12:50
Nem tudom, miért kell bármilyen változást agresszióként értelmezni? lehet, hogy József Attila szobra jobb helyen lenne a Dunánál, ahol inkább érvényesülne a versének a kezdősora: „A rakodópart alsó kövén ültem.” Nem azért, hogy a rakpart alsó kövére tegyék JA szobrát, de talán jellemzőbb, a versnek inkább megfelelő helyre.
Nem JA szobrával van baj egyébként, nem az van rossz helyen, hanem rendezni kellene olyan dolgokat, amelyeket korábban torzítottak el a többség akaratának ellenében. JA szobra egyébként maradhatna, Kossuth szobrát pedig mindenképp ott kellene hagyni. Én erre szavaznék, ha engem megkérdeznének.
Amit viszont feltétlenül el kellene távolítani az Országház mellől – egyenesen a szoborparkba -, az Károlyi Mihály szobra. Az azért mégsem jó megoldás, hogy a Székely Hadosztály és egész Magyarország ügyének elárulóját hősnek járó hely illesse. Nemrég jártam a Károlyi-szobor mellett. Ott haladtam el, amikor három külföldi fiatal ott fényképezkedett a szobor mellett pózolva. Alig tudtam megállni, hogy oda menjek, és el ne magyarázzam nekik, ki is volt ez a politikai báb és kalandor, a vörös gróf…
2011. november 14. 14:12
Ez olyan „semleges” – átrendezzük Károlyi vagy más, mások miatt a környéket, s akkor József Attila még jobb helyre kerül. Viszont azt nem tudjuk, sem én, sem a hozzám szóló Deák-Sárosi László, hogy ki kerül a helyére, kinek a szobra. Nekem van már szomorú tapasztalatom szoborcserékrõl, úgyhogy én pesszimista vagyok…
2011. november 15. 08:25
Egyetértek Gergely Tamással: nagy a káosz, és osztom a véleményét abban is, hogy „A “liberalizmus” nem szerencsés választás. Magyarországon.” Annak azért megvannak az okai, miért kellett az átlagnál jóval türelmesebbnek, elfogadóbbnak lennünk. Sajnos. Ma is isszuk ennek a levét.
A szobrokkal kapcsoltban: Én megelégednék azzal, ha gróf Tisza István miniszterelnökünk szobrát visszaállítanák a Károlyi Mihály szobra helyére, de legalább elvinnék a vörös gróf mását a szoborparkba, az őt megillető helyre.
József Attila szobrának áthelyezésével kapcsolatban nincs elég információm. Olvastam valahol, hogy kinek a lovasszobra kerülne vissza oda. Nem emlékszem, kié, de biztos nem Rákosié vagy Kádáré. Keresgéltem a cikkek között, hogy ki, hol írta le, de nem találtam.
József Attila szobra ügyében nyilvánítson mindenki véleményt, aki fontosnak tartja. Maradjon a helyén, vagy kerüljön még jobb helyre, nekem ez a meglátásom. Egy dolog elfogadhatatlan számomra, hogy József Attila szobrának ürügyén (akár marad, akár megy), a Károlyi-szobor maradjon. A Károlyi-szobrot vigyék, és a többiről még lehet vitázni, hol lenne a legjobb helyen.
2011. november 15. 08:44
Én sem ismereim a részleteket. Egyezzünk meg abban, hogy amikor már tisztán látjuk, ki hová került, folytatjuk ugyanitt a purpárlét…
2011. november 15. 13:46
Remélem, azért abban egyetértünk, hogy Károlyi szobra nem odavaló: az Országház mellé. Ehhez képest – szerintem – minden kérdés huszadrangú. A többi költöztetést csak nagyon erős indokkal tudnám elfogadni.
2011. november 15. 14:52
Nem szeretnék Károlyi-vitába bonyolódni. Szerintem különben sem politikusokat kellene megszoborni, s egyáltalán – szoborállítás helyett fát kellene ültetni, például vadalmafát…
2011. november 16. 07:48
Kedves Gergely Tamás!
Nem kell feltétlenül megvitatnunk a Károlyi-szobor kérdését. nekem van róla véleményem, és leírtam. Akinek szintén van, leírja itt vagy máshol.
Azért azt nem hinném, hogy a politikusokat eleve ki kellene zárni azok köréből, akik köztéri szobrot érdemelnek a közösségért tett tényleges és szimbolikus tetteik alapján. Az embereknek kell a közösségformáló, nemzeti és állampolgári identitást erősítő szimbolikus reprezentáció. Döntsük le Kossuth szobrait, mert ő (is) politikus volt? Azt kell kiemelni (akár így, szoborral is), aki sokat tett a nemzet közösségéért. A vadalmafa egyelőre nem bír szimbolikus és tényleges nemzeti közösségépítő erővel. nem ugyanaz a kategória.
Aki elbagatellizálja a közösségépítő köztéri reprezentáció jelentőségét, az a közösségromboló globalisták malmára hajtja a vizet. Ne foglalkozzunk a közélettel, politikával. Ültessünk csak vadalmafát, és közben maradjon a Károlyi-szobor az Országház mellett a magyar nemzet megalázásának és elárulásának ikonikus jeleként.
Az, hogy ne foglalkozzunk eszmékkel és ideológiákkal, az is egy ideológia. A hatalom és bizonyos ideológusok előszeretettel találják ki, hogy a művésznek és a mindennapi embernek ne legyen véleménye a közügyekről, politikáról, nemzeti reprezentációról stb., és gyakran el is érik a céljukat. Nem új az ötlet. A hatalompárti konfuciánusok találták ki a taoizmust is, hogy sok gondolkodó, potenciálisan kritikus és ellenzéki gondolkodót vonjanak ki a forgalomból.
Ez van, csak át kell látni a szitán. Üdvözlettel,
DSL