Azt olvasom, egy könyvben, melyet Vällingbyről írtak, szóval abban találom meg a Barnáek családfáját. E szerint unalmasnak tűnt a mintaváros, fűnek-fának mutogatták annak idején, Hruscsovnak!!, szóval egy apa arra gondolt, hogy kiereszt egy pár nyulat a szabadba, hadd örvendjenek majd meg nekik a gyerekek.

Azt tudjuk, hogy a lappoknak száz nevük van a hóra, a svédeknek két külön szavuk a nyúlra: amit mi házi nyúlnak nevezünk, az nekik a ”kanin”, ejtve ”káníín”, szóval a férfi Vällingbyben a káníín családot kieresztette, s az a pár nemcsak Vällingbyt, hanem az egész világvárost, melyet Stockholmnak neveznek, benépesítette. Vadnyulak lettek, bár a svédek rájuk nem a ”hare” (haaré) szót használják, hanem továbbra is a káníínt, utalva ezzel a származásukra.

A könyvben az áll, hogy képtelenség most már megszabadulni tőlük, pedig évente húszezret kilőnek belőlük.

Elszörnyedek. Hajtóvadászat indul Barnáék ellen. Mit indul, folyik.

Akkor kilőtték az én nyulam is, házivad?!

Hiszen olyan szelíd, nézett a gombszemével, el nem futott.

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2011. november 16. 07:15

   Most már értelmet nyert a nyuszitörténet számomra.Még keveset vagyok itt, de örömmel.