A legújabb hír Észak-Koreából: nem engedik hazatérni a líbiai vendégmunkásokat. Pontosabban azokat a koreaiakat, akik Líbiában dolgoztak. Az ok nyilván az, hogy olyan információ birtokában vannak, amirõl a rezsim nem akarja, hogy a koreai lakosság tudomást szerezzen. Dél-koreai értesülések szerint a tunéziai eseményekrõl, az arab tavaszról általában a lakosság egy százaléka tud, az az egy százalék is főként pártkáderekből áll.

Észak-koreai vendégmunkások tízezrei dolgoznak olyan országokban, amelyek vezetői elnézőek voltak az észak-koreai diktatúra túlkapásait illetően vagy egyenesen elvtársai a Kimeknek, például Muammar Kadafi. Sokan dolgoznak ma is Dél-Kínában, Mongóliában, és hosszú évekig mehettek Líbiába. Dolgozni meg küldözgetni haza a nehezen megszerzett pénzeket. Most viszont ők maguk nem kellenek, Kim Dzsong Il annyira fél attól, hogy a lakosság megfertőződik az arab tavasz eszméivel.

Hasonló reakció, tudjuk, egyesek emlékeznek rá, Sztálin Szovjetuniójában született: mindenki, aki Nyugatról érkezett, gyanús volt, ellenség, ha más nem, azért, mert látott jobbat. Például a második világháborúban azok a szovjet katonák, akik hősiesen harcoltak ugyan, de Nyugaton fogságba estek. Vagy a Nyugatról érkezett naiv kommunisták, akik a munkások államába kívánkoztak segíteni azt felépíteni. Megtrágyázhatták a szent kommunista földet. Pol-Pot hasonlóképpen reagált.

Gergely Tamás
2011. november 16.