A marosvásárhelyi véres választás

Az egész héten a marosvásárhelyi véres választás tartotta izgalomban a politikai köröket és a képviselőházat is zivataros jelentek szinhelyévé tette. Az eseményeket a következőkben mondjuk el.

Maros-Vásárhely mind a két kerületében választás volt február 6-ikán. A két kerület Lukács Béla halálával és Bernády György városi főkapitánnyá történt kinevezésével üresedett meg. Az első kerületben a jelöltek voltak Geréb Béla polgármester (szabadelvűpárti) és Bedőházy János (függetlenség párti). Előre látható volt, hogy a küzdelem nagy lesz, mert a városban erős az ellenzék.
Még a választási mozgalmak alatt a függetlenségi pártból lent járt Pichler Győző és Barabás Béla képviselő, a választás napján pedig mint bizalmi férfiak voltak jelen Endrey Gyula és Kubik Béla függetlenségi képviselők.
Az első kerületben simán ment a választás s itt Geréb Bélát, a szabadelvűpárt jelöltjét választották meg 239 szóval Szakáts Péter 156 szavazata ellen, tehát 83 szótöbbséggel. A második kerületben történt szomoru események következtében az első kerületben sokan nem éltek szavazó jogukkal.
A második kerületben Bedőházy János függetlenségit tiz szótöbbséggel választották meg, de itt vér folyt. A csendőröket megtámadták, ezek lőttek. Három ember azonnal meghalt, egy nemsokára halt meg, hatan sulyosan sebesültek. A sebesültek közül kettő szuronytól kapta sebét. A csendőrség vezetője Gömöry főhadnagy volt.
A borzasztó esetről néhányan azonnal jelentést vittek a választási helyiségbe, a hol nagy megdöbbenéssel hallották a véres esemény hirét. Bedőházy János bizalmi férfiai Endrey Gyula és Kubik Béla országgyülési képviselők mindjárt is óvást emeltek a választás folytatása ellen. Egyben táviratilag értesitették a belügyminisztériumot az izgalmas eseményről. Kivánták egyszersmind a választás felfüggesztését, azzal az indoklással, hogy nem merik alkotmányos jogukat továbbra is gyakorolni.
Az áldozatokat e hó 7-ikén és 8-ikán temették el, képzelni lehet, hogy nagy részvét mellett. Nagy Dániel molnármesternek özvegye és árvái maradtak. A városban a nagy szerencsétlenség után azonnal meginditották a gyűjtést a hátramaradottak támogatására. A hangulat már nyugodt, a katonai őrjáratok is eltüntek harmadnapra. A miniszter részéről a vizságlattal megbizott Selley Sándor belügyminiszteri tanácsos és Stesszer csendőrezredes február 9-ikén Maros-Vásárhelyre érkeztek.

A sebesültek
A legsulyosabban sebesült Kohn Mihály 16 éves gyári munkás, a kinek a jobb czombját zuzta össze a golyó; Kovács János 50 éves kocsisnak jobb farcsontjába furódott az ólom és ott is maradt; Simon György 53 éves urikocsisnak jobb felső czombja csontjában akadt meg a golyó; Hock János 35 éves kerékgyártónak ballába felső czombját szilánkosra szaggatta a lövés; Mátyás János 40 éves napszámosnak felső jobbkarja csontját szintén darabokra szaggatva találták; Borbándi József 14 éves fiunak a felső balkarján hatolt be s alsókarján jött ki a golyó, teljesen összeroncsolva a csontrészeket. Ezeket a sebesülteket mind a városi kórházba vitték s ott gyógyulnak. Ezeken kívül hír szerint még vagy tíz ember sebesült meg könnyebben; ezek azonban a kövtkezményektől tartva, elmenekültek s nem jelentkeztek a kórházban.

Országgyülési tudósitás – a marosvásárhelyi tragédia

A marosvásárhelyi véres választás megdöbbentő hatása alatt gyült össze a képviselőház febr. 7-én. Szokatlan számban jelentek meg a képviselők, s a folyosón zsibongva beszéltek az eseményről, melyről kimeritő részleteket még nem tudtak.
Széll miniszterelnök épen Bécsben volt ekkor s ez még növelte a tájékozatlanságot, mert az ellenzék azt akarta tudni, mily eljárással torolja meg a kormány a vérengzést. A Ház elnökénél (a beteg Perczel Dezsőt Tellián Béla alelnök helyettesiti) nyolczan is jelentkeztek, kik mind a marosvásárhelyi választáshoz kivántak szólani. Az elnök az uj házszabályok értelmében csak négynek engedte meg a napirend előtti fölszólalást, míg a többieknek a sürgős interpelláczió előterjesztésének jogát adta meg.
Széll miniszterelnök február 7-ikén este érkezett meg Bécsből. Már a vasutnál várta Gulner Gyula államtitkár és Selley Sándor miniszteri tanácsos. A miniszterelnök Gulner államtitkártól nyomban átvette a marosvásárhyelyi esetről addig érkezett jelentéseket, rögtönintézkedéseket is tett a legszigorubb és legpártatlanabb vizsgálat meginditására. A miniszterelnök nyilatkozatai folytán elcsillapult az izgalom, s a Ház folytatta félbeszakitott munkáját, a földmívelési költségvetés tárgyalását, a mellyel már a hét kezdetén és a február 5-iki és 6-iki ülésben is foglalkozott.

Az állami gyermek-menedékhelyek

A főrendiház is elfogadta a gyermek menedékhelyek felállításáról intézkedő törvényjavaslatot, s most már a törvény haladéktalanul életbe lép, a belügyminisztériumban készen van minden szükséges intézkedés. Mint a törvényben is van, az elhagyott gyermekek menedék helyét azokban a városokban fogják felállítani, a hol bábaképző intézetek vannak. Az első országos gyermek-menedékhelyek Budapesten, Nagy-Váradon, Miskolczon, Pécsett, Szombathelyen, Kolozsváron lesznek. A szükséghez képest szaporítani fogják a lelenczházakat.

Mindennapi kenyerünk..
A kenyér, a mindennapi kenyér!

Mi a kik a kenyeret nem ismerjük máskép, mint szükséges járulékát izletes lakomáinknak, nem gondolunk arra, hogy vannak testvéreink, embertársaink sok ezerével, a kiknek a kenyér az egyedüli tápláléka, a kiknek imája nem megy azon túl, hogy „add meg mi nekünk a mi mindennapi kenyerünket” . Pedig mennyi édes emlék szövődik e szóhoz a múltból, saját életünkből!
Az elbújdosott fiúra azt mondtuk: „majd viszszahoz az édes kenyér!”Az elveszett nagy javakra azt jósoltuk: „lesz még szőlő, lágy kenyér.” A jégverésre azt mondtuk: „eltört a kenyér botja.”
Az apának a neve volt „kenyérkereső”. A jó baráté „kenyérpajtás”.A mit az apa az útjából hazahozott, az volt a „madárlátta kenyér”; a mit az anya otthon kisütött, azt hívtuk „kakastejjel, varjúvajjal sütött kenyérnek”. De jó is lehetett!
Csodákban, szent emlékekben is meg van örökítve a kenyér. Illlés prófétának a holló hordja a pusztába a kenyeret. A Messiás hat árpakenyérrel megvendégeli ezereit a hallgatóinak, s mikor utolsó vacsoráját tartja a tanítványaival, a kenyeret megtörve, így szól: „ez az én testem”.
Ez a szentséges kenyér hiányzik százezernyi honfitársunk asztaláról, üres tarisznyájából. A betegek, a gyámolatlan aszszonyok, a kisdedek ajka imádkozik érte. Gyorsan repül föl az ima az égbe, még gyorsabban jön alá a parancsoló válasz az égből, mi hozzánk, a kiknek Isten áldását kölcsön adta, bizonyára kölcsön és beszámolásra.
Kincseink, földi dicsőségünk, nagy hatalmunk mind nem kisér fel bennünket az égbe; de jótetteink, a nyomorultaknak hozott segítségünk elkisér bennünket az örök bíró itélőszékéig. Az a darab kenyér ott lesz az osztó igazság mérlegén. Hallgassuk meg a százezrek elsóhajtott imáját: „add meg mi nekünk a mi mindennapi kenyerünket” s teljesítsük, a mit Isten válaszúl küld ez imára. Nekünk szól az Amen.

Dr. Jókai Mór.

Jules Verne és a franczia akadémia

Pierre Giffard, a párisi „Le Vélo” czimű sportujság szerkesztője czikket írt, melyben fölhivta a franczia akadémia figyelmét, hogy Verne Gyula, a nagy szépszerűségű író még mindig nem tagja, noha bőven rászolgált erre a kitüntetésre. Erre Verne, ki évtizedek óta Amiensben él, a következő levelet irta Giffardnak:
„Már csaknem hetvenhét éves vagyok. Ebben a korban nem igen fér hozzám a becsvágy, hogy belépjek az akadémia tagjai közé. Huszonnyolcz évvel ezelőtt az ifjabb Dumas s még egynéhány barátom foglalkozott a jelöltségemmel, de én csakhamar beláttam, hogy ez vigyázatlanság és vakmerőség volt tőlem s visszavonultam, mint a hogy ön nevezi, az én amiensi remete-lakomba, a melyet azóta el nem hagytam többé. Azóta ötvenkilencz akadémikus ment el abba a másik világba, a hol aligha jutnak örökös akadémiai kupola alá. Más szavakkal: az akadémia halhatatlanságot ad bár tagjainak, még sem óvja meg őket a haláltól.”

Mi módon döntik el a labdarúgó bajnokságot?

A magyar football-bajnokság létesülése nagy érdeklődést keltett a játék iránt érdeklődő közönség körében, a minek bizonyítékát képezi az a több oldalról hozzánk idézett kérdés is, hogy mi módon döntik el a bajnokságot. Miután a kérdés közérdekkel bír és bizonyára sokan érdeklődtek iránta, röviden összegezzük a tudnivalókat azok számára természetesen, a kik ezzel még nincsenek tisztában.

A bajnokságot két osztály közt döntik el. Ez idő szerint öt egylet sorolt a M. L. Sz. az első osztályba, a többi a második osztályba tartozik. Mindegyik osztálynak meg van a maga külön bajnoksága és a jelentkező egyletek az illető osztály bajnokságáért mérkőznek egymással.
Mindegyik egylet mérkőzik és pedig kétszer évenként, tavaszszal és őszszel. Minden győzelem két pontot számít a győztes egyletnek, az eldöntelen mérkőzésnél mindegyik egylet 1-1 pontot nyer.Végeredmény a szerint dől el, hogy a tavaszi és az őszi mérkőzésekben, melyik egylet mennyi pontot nyer. A legtöbb pontot nyert egylet az azon évi bajnoki verseny győztese. Ez a számítási módszer teljesen igazságos és mindenütt bevált. Hasonló módszer van érvényben a sakkversenyeknél is.

VII. Edward lett Anglia uralkodója

Az angol király rendkívül eszes, alapos míveltségű, nagy tapasztalással bíró férfi; régóta ő volt az angol nép kedvencze.
Az uj király már koros, idestova 60 éves férfi, de azért erőteljes s az angol nép előtt nagyon népszerű, a mit nejéről is el lehet mondani, bár ez utóbbi mindig meglehetős visszavonult életet folytatott s e tekintetben ellentétben állott férjével, ki a nyilvánosságot mindig szerette s szivesen részt vett nemcsak az előkelők, hanem a polgárok mulatságaiban is.
Kitűnő tudósunk, Vámbéry , személyes ismerőse VII. Edvardnak, a ki a magyar tudóst, ha ez Angliában időzött, gyakran vendégül hívta meg palotájában. Vámbéry sok érdekes dolgot is tud elbeszélni róla, Többek közt ezeket mondja:
Az angol király rendkívül eszes, alapos míveltségű, nagy tapasztalással bíró férfi; régóta ő volt az angol nép kedvencze. Mindenütt megjelent, akár kereskedők ünnepe, akár íróké vagy művészeké, akár pedig valami kert-megnyitás volt.
Mindenütt talpraesetten, tapintatosan és szakértelemmel tudott felszólalni. Modora ép oly elragadó, mint szónoklata. Bízhatunk benne, hogy Anglia egyik legjelesebb uralkodja válik belőle. Alapos ismeretei, józan itélete biztosítják sikerét minden téren.
Viktória angol királynő hült tetemei már ott nyugszanak a frogmorei kápolnában. VII. Edvárd elfoglalta a trónt. Nagy birodalmának lakói és a külföldi hatalmak rokonszenvesen üdvözölték az uj királyt.

Elcserélt menyasszonyok

Sándorfalván esketés közben kicseréltek két menyasszonyt. Pákay Ferencz odavaló lakos szép leányainak, Katiczának és Marisnak ezen a farsangon akadt kérője, szintén két testvérlegény. Az érdekes esküvőre a falu népe zsufolásig megtöltötte a templomot.
E hónap 13-án délelőtt volt a polgári házasság, délután pedig az egyházi esküvő. A két menyasszony egyforma fehér selyemben, sűrűn befátyolozva ment a templomba, ahol a pap megérkeztéig az oltár mellett foglaltak helyet.
Mikor a pap az oltár előtt megjelent, a vőfélyek elővezették a menyasszonyokat és vőlegényeket. Itt történt meg a tévedés. Katicza mellé a fiatalabb legényt, Tamkó Ferenczet, Maris mellé pedig Tamkó Imrét állították.
A pap annak módja és rendje szerint teljesítette a szertartást, összeadván Pákay Katiczát Tamko Ferenczczel és Pákay Marist Tamkó Imrével, holott az anyakönyvvezetőnél Imre kötött házasságot Katiczával és Ferencz a Marissal.
A tévedést csak a szertarás befejezése után vették észre, a mit rögtön bejelentettek az anyakönyvvezetőnél is. Az esküvő után megtartották ugyan a lakodalmat, de a két fiatal menyecske otthon maradt a szüleinél s most a két család azon fáradozik, hogy vagy az egyházi , vagy a pólgári házasságkötés megsemmisítessék.
Érdekes a dologban, hogy ugy a menyecskék, mint a férjek megegyeztek abban, hogy ha a polgári házasságkötés előbb lesz felbontható, mint az egyházi, akkor belenyugodnak a cserébe, a melyet a véletlen idézett elő.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ