A Júdeai-sivatag idegborzoló látvány a fényképen. Itthon mutogatja, tényleg ott jártatok, ezt úgy kérdezik, mintha Kadicsfalván állították volna fel a papírmasé-sivatagot, ami elé kell állni, a többi a fotós dolga. Ami Júdeában valódi háttér, igaz, nem is több, az az araboknak kényszer és tragédia. Újabb ezerszáz kelet-jeruzsálemi lakás felépítését engedélyezték a zsidó hatóságok. Azok az elfoglalt, ámde időközben a palesztin főhatóságnak fogcsikorgatva átengedett területek, ahol az erőszakos lakásépítés folyik, azok az erődítményszerűen felépülő és ezért nyilván erődítményként működő városrészek, városok… Fényképezett néhányat Jeruzsálemtől a sivatagig, sőt a sivatagban is. A palesztin hatóságok lényegében papírsúlyú autoritását semmibe véve elképesztő gyorsasággal teleépítik az arabok lakta vidékeket, megjelenik a korábbi lakosságszerkezetet lehengerlő zsidó telepescsoport, a feszültség pedig érezhetően nő. Az arabok is építkezhetnek, hogyne! Beadják a kérést jóváhagyásra, ami persze hónapokat késik. Eközben nekilátnak az építésnek, hogy ezzel is időt nyerjenek. Amikor már befejeznék a házat, jön a hatósági pecséttel hitelesített elutasítás, huszonnégy órán belül pedig buldózerek döntik halomra a falakat. Úgyhogy az arabok mehetnek a sivatagba vagy az ENSZ menekülttáborainak egyikébe. Egy ilyen összevissza szaggatott konfliktusövezetben halt meg Rachel Corrie amerikai polgárjogi aktivista, Gázában nyolc évvel ezelőtt, akit a zsidó buldózerek tapostak agyon.

A félelem városai

Nyolc-tíz emeletes lakótömbök a hegy tetején, arasznyira egymástól. Minden tömbnek külön biztonsági embere van, aki a legfölső szinten lakik, fegyveres, és állandó kapcsolatot tart jobb meg bal oldali szomszédjával, szintén fegyveresek. Ha bárhol történik valami, ami csakis arab támadást vagy merényletet jelent szóhasználatukban, a készültség fokozódik, és életbe lép a különleges helyzetekre kidolgozott védelmi terv. A lakók ilyenkor nem hagyhatják el lakásukat, még a boltba se mennek le, ami rendszerint a tömb földszintjén van. Tessék otthon maradni és nyugodtan kivárni, amíg mindennek vége lesz, a vigyázók tudják dolguk, a polgárt védik. Életét, vagyonát.

Vásárhelyi előjáték

Az öreg Silberstein szerencsésen átvészelte Auschwitz poklát, mert csodával határos módon nem vették el életét. Az új rendszer, viszont, amely megváltónak tűnhetett neki és sorstársainak, mert a szovjetek szabadították fel a borzalom e lágerét, szabályszerűen kifosztotta, alkalmazottá tette abban az üzletben, ami korábban az övé volt, az ő magántulajdona. Silberstein azt is becsületes üzleti vállalkozásnak vette, ha netán elveszi valaki a lányát. Kari egy későtavaszi este belépett a kiskapun, benézett a Mama ablakán, ebben az órában csak rendkívüli alkalmakkor szoktak villanyt gyújtani a nagyszobában, például ha vendég érkezett. Máskor a konyhában üldögéltek még egy darabig, aztán aludni tértek.Benézett Mama ablakán, és érezte, valami nem stimmel. Két nappal előtte az Apollóban felkért egy szépséget, áttáncolták a fél éjszakát, beszélni nem beszéltek valami sokat, hajnalban pedig (hogy szokás mondani szemérmes körülményeskedéssel?) egymáséi lettek. Az öreg Silberstein a buli színhelyén lesben állt, várakozott, volt türelme egész éjszaka álldogálni, amikor pedig lánya meg a vadidegen fiú feltűnt a kijáratnál, nyomukba szegődött. Másnap a mindentudó szomszédoknál érdeklődött, akik mert mintentudók voltak, mindent tudtak róla. Hogy hányban, sőt egy vasárnap született, mikor vált el apjától anyja, ő hányban s hogyan került apjához, ki volt a bíró, aki a törvényszéki végzésen kézjegyével hitelesítette az ítéletet, végül hogyan került hosszas hányódás után Mamához, aki a nagyanyja volt.

Alighogy belépett, azt mondta Tata: jó, hogy megjöttél, te jómadár.Mire az öreg Silberstein lemondóan nézett rá, és azt kérdezte, ugye tudja, hogy ki ő. Sejtem, válaszolta Kari, és tényleg sejtette. Egy komoly ajánlattal jövök, fiatalember. Lányom, akinek erkölcseivel egyáltalán nem vagyunk megelégedve, őszig megkapja a kivándorlási engedélyt Izraelbe, erre már megvan az elvi jóváhagyás. Ha maga elveszi, együtt mehetnek, s útközben eldönheti, hogy meddig. Ha akarja, csak Bécsig, az most a Nyugat kapuja, onnan bárhova eljut. Ha úgy dönt, hogy kimegy Évával Izraelbe, ott új életet kezdhetnek. Nem érdekel, hogy meddig megy, engem csak az érdekel, hogy el akarja venni lányomat vagy sem. Természetesen nem, válaszolta Kari valami megmagyarázhatatlan gyorsasággal s még csak meg se indokolta, miért. Az öreg se kérdezte, felállt, akkor én megyek, ne haragudjanak a zavarásért, jó éjszakát.

Mi köze mindennek a zsidó-arab szembenálláshoz? Szinte semmi azt leszámítva, hogy ha Évával elmegy (mert Éva tényleg elment ősszel, és ebben az öreg Silberstein pont olyan korrekt volt, mint amikor egy öltönyre való szövetet kellett kimérni), akkor abban a csupa kő országban így vagy úgy föltalálják maguk. Ő karbantartó egy szállodánál vagy nagyáruháznál, Éva bébiszitter, bejárónő, esetleg valami kibucban robotolnak vidáman és fiatalon, lesz két vagy három gyerek, az unokák pedig épp most lőgyakorlaton vannak, utána meg a lőtér mellett egy gyorsfalatozó teraszán a kincstári konzervet bontogatják, s az se számít, ha az Énekek énekének csodálatosan szép lányai, fogaik frissen mosott juhocskák, hajuk mint a Gileád hegyéről lehömpölygő kecskék nyája, szemeik galambok. A gépfegyvert nyakukból épp csak addig akasztották le és tették maguk mellé a padra, míg esznek. S ha vége az ebédszünetnek, kezdődik minden előlről.

Két világ határán

A beduin egészen a kolostorig kísérte a csoportot, mindvégig megtartotta a tisztes távolságot. Öszvérén üldögélt, a kocsiknak fenntartott parkolóban, minden Fordnál meg Volvónál nyugodtabban. Közben az idegenvezető suttogva előadta a tömjénillatú csöndben s a freskókra mutogatva, hogy miért vagyunk tulajdonképpen itt, és hogy Jézus megkísértése, csodatételei, kereszthalála, feltámadása, mennybemenetele a közeli színhelyeken történt meg. Hirtelen eszembe jut Villon Jézus hercege, aki az emberek szolgálatára és megmentésére vállalkozott. Ő a herceg, aki majd a végítélet napján belovagol (vagy öszvérháton jön, mint ama virágvasárnap?) a meghasadt Aranykapun, a Tizenkét nemzet templomával szemközt.Öszvérháton, mint az a fiatal beduin, aki most épp azt várja, hogy kijöjjünk a sivatag kapujában levő Szent Száva, a Szent György kolostorból, ami egy nagyon mély és rég kiszáradt folyóvölgy legmélyebb pontján épült. A déli rekkenőségben sokan nem bírják majd az utat fölfelé, ő pedig tizenöt euróért kimenekíti a sivatagból az épp szomjan halni vagy összerogyni készülő idegent. Ezt legalább túldramatizáltuk egy kicsit. A többit egyáltalán nem. A beduin a kereszt előtt? Mögött? Helyzetértelmezés kérdése. Mindenképpen két vallás, két világ, vagy a legújabb politikai helyzetre figyelve, két ország határán, s a kettőből az egyik most még virtuális, ez Palesztina, a másik valóságos: Izrael.

A záródal

Palesztina, Palesztina. A dal legalább hétszázéves. Tekerőlanton, tengeri trombitán, oly hangszereken játszták, melyek rég kipusztultak, de amelyek a keresztény Európa fájdalmát intonálták. A szent sír, aminek visszaszerzéséért nyolc keresztes hadjáratot hirdettek. A szöveg éppúgy lehet ófrancia, mint ónémet. Írhatták volna gyerekhangra is, mert elszorul a szívem, ha arra gondolok, Német- meg Franciahon templomaiban kihirdették, az ártatlan gyerekek, csakis ők szabadíthatják meg Jeruzsálemet. És összeszedték, behajózták a sereget, elindították a Szentföld felé. Sokan odavesztek az időközben kitört viharokban, aki túlélte, eladták a rabszolgapiacokon. Ez 1212-ben történt.

A lovag halála

Roland lovag egyre jobban izzadt, jóllehet már feltűnt a vár a láthatáron, ahova igyekezett. A kereszténység e nagy győzelmével mélyen a szaracénok hátába kerültek, és ez egy olyan hídfő, amit tartósnak akart látni Európa. Éjszakánként gyilkos energiák érkeztek láthatatlanul, de jól érezhetően a falakon túlról. E fekete napszak a terroristáké. Igaz, hogy a puskapor meg a robbanószerkezetek majd csak később terjednek el a világ harcterein, most a számszeríj, a dárda, a nagy keresztmarkolatú kard az úr, ettől függetlenül még virulhat a terrorizmus. Azért is, mert nem technikai, hanem világnézeti kérdés, és rombolni mindennel lehet. Egyszer majd feltalálják a robbanó fogkefét, a kaszaboló szeméremövet, a selyemzsinórként működő igazgyöngy nyakláncot… Ebben a pillanatban mintegy a semmiből egy mór szépség bukkant fel a lovag előtt. Oly hirtelen és annyira előzménytelenül, hogy a ló hátrahőkölt. Roland csitítja. Bűbájos kígyóként tekereg, felizgatja, és ahányszor csak megfogatná magát, mindig kisiklik üldözője kezéből, aki valóban üldözi, de közben rajong érte. Miért van az, hogy a halál még egy csodálatosan szép nő képében is megjelenhet? Itt van ez a gyönyörű nő, és én most meghalok. Nyelve szárazon harangozott kőkeményre szikkadt szájában. Utolsó víziója legalább fantasztikus volt. Igaz, hogy nem ölsz meg, szerelmem? És majd, amikor föltalálják a lőport és a Kalasnyikovot, amikor az iszlámhitű nőszemélyek bombával a derekukon besétálnak oda, ahol a legsűrűbb, akkor se fordulsz ellenem. Légy nyugodt, válaszolhatta erre a bájos tünemény, mert most az ő monológja következett. Igaz, hogy egy múló pillanatra se láttam arcodat, de tudom, szép vagy e nevetséges bádogkollekció takarásában is. Báj-báj, és ne feledd az örök felejtésben, mindig veled leszek!

A felcsúszó sisakrostély fölött hollók köröztek a magasban.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ