…November elején Váradon jártam könyvmaratonon. A szállodában, ahol meghunyászkodtam, a budapesti és a miskolci meghívottakkal együtt reggeliztem. A pesti meghívott Váradról távozott, tudott hát románul, együtt segítettünk rendelni.

A pincérnő egy ideig hallgatott, aztán megszólalt: „Kávé?” Mintha csak magyarul mondta volna. Nem tudom, akkor tanulta-e vagy korábban, mindenesetre annyira meglepődtünk, hogy mindannyian nevetni kezdtünk. Harsányan röhögtünk, a miskolciak talán azért, mert erre végképp nem számítottak, mi pedig azért, mert nem mindig tudjuk, mire számíthatunk.

És még mondja valaki, hogy nem szeretjük egymást…

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Gergely Tamás:
   2011. november 21. 11:51

   Vannak „egyéni” pillanatok: a Centrálban, ami mellett naponta elhaladsz, öt évvel ezelõtt magyarul válaszoltak mromán szájból románul feltett kérdésünkre