(Köv. folyt. és bef.) Malomárok, felsző szint, Halmai, én, italok, füst, zaj stb.

Zoli barátom nemcsak a hosszú címet hagyta el, hanem a szöveg alapfelfogását – remélem – tükröző mottót is. Pistának tetszett és nékem is. Fogalmam sincs, hisz nem szeretem Budapestet, hogy miért helyeztem e környékre – talán épp ezért. (Mazochizmus!) Ám valószínűbb: Kosztolányi Dezső 1903-tól hosszabb-rövidebb megszakításokkal a fővárosban élt. De elég a maszlagból! Íme a mottó:

Valahol a budai hegyekben Sinanthropus püföli baltájával egy őstulok fejét.
A megsebzett állat bömbölése felébreszti a csepeli üzemeket.
Tulkolás és tülkölés.

Igen, Pistinek tetszett! És nékem is. Ejnye, Főszerkesztő Úr! Hát szabad ilyet csinálni? Persze! Egészségére!
Most, hogy tisztázódott a kezdés, ideje lenne a befejezésre is gondolnom (hátha!), ám addig még – azt érzem – Kosztolányi és Karinthy sokat fogja nézni a hídról az őket fényképező, idős oaklandi házaspárt. (Vessed össze: Hordalékok 4., ivisz, 2011. április 26. kedd, 08:08)