http://gramofon.nava.hu/

Tudja-e a kedves olvasó, illetve hallgató, hogy Ausztriában 100 éve létezik nemzeti hangarchívum? Azt is, hogy ilyen Magyarországon még nincs? Pontosabban van egy majdnem-hangarchívum, a GRAMOFON ONLINE, ami remek kezdeményezés, átgondolt struktúrával, tisztességes induló anyaggal (5000 zeneszám), ami a Magyar Nemzeti Hangtár alapja lehetne.

A www.gramofon.nava.hu címen elérhető online gyűjtemény 2010 márciusa óta üzemel, szerkesztője Kurutz Márton, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet munkatársa. Testvérlapja a Filmhíradók Online oldalnak (http://filmhiradok.nava.hu/). Az oldal jelenleg részlegesen üzemel a NAVA költözése és átszervezése miatt. Elérhetők rajta a már feltöltött zeneszámok, működik a katalógus, a keresés, a toplista, a napi ajánlat, a blog és még az összes fontos funkció, csak a lejátszók akadoznak a rendszeres karbantartás hiánya miatt. Reméljük, hogy a bizonyítottan hasznos kezdeményezés megtalálja a megfelelő intézményi támogatását, hogy beteljesíthesse a küldetését és ténylegesen alapja lehessen egy Nemzeti Hangarchívumnak.

Miért is lennének fontosak ezek a több évtizedes, gyakran száz évnél is régibb, recsegő felvételek? Milyen érdekességeket és értékeket hordoznak a még megmaradt korongok? Gyerekkoromban, amikor már a bakelitlemezek és kazettás magnók korát éltük, a barátom családjában még mindig volt két működő mechanikus, régimódi gramofon. Teljesen megbabonázott minket, hogy mindenféle elektromosság nélkül igényes felvételeket lehetett rajta meghallgatni. A családnak széles választékú lemezgyűjteménye volt: egészen a korai, század eleji magyar és külföldi, muzeális jellegű felvételektől elkezdve a hatvanas évek igényes zenekari produkcióig: a névtelen kupléénekesektől Carusóig, Tito Schipáig, Mario Lanzáig és a leghíresebb magyar, európai és tengerentúli zenekarokig.

Máig sem tudom, hová tűnhetett a gyűjtemény, mert mi az 1980-as évek közepén hallgattuk sokat ezeket a lemezeket. A készülékhez tartozott egy maroknyi acéltű, ezeknek a hegyeit nagy gonddal megcsiszoltuk, hiszen a lejátszás minősége lényeges függött a tű finomságától. Felkurbliztuk az acélrugóval működő szerkezetet, és a tölcsérből, amilyenhez hasonlót csak fényképeken és filmekben láttunk, felcsendült a dallamos múlt. Volt egy semmi máshoz nem hasonlítható varázsa ezeknek a recsegő, de néha kristálytisztán megszólaló régi zenéknek. Pedig nem voltunk a kuplék, operák, szalonmuzsikák és filmzenék rajongói: barátommal épp egy rockzenekart alapítottunk, és asztalosműhelyben gramofonozás előtt vagy után saját szerzőségű zeneszámokat próbáltunk.

Magyarországon a hanglemezgyártás 1908-ban indult, és a gramofonlemezek korszaka körülbelül 1965-ig tartott, amikor a stafétát újabb technológiák vették át. Ennek a korszaknak a termését lenne hivatott ez az archívum megmenteni, a nagyközönség számára elérhetővé tenni. Sajnos, a rendszeres archiválás hiánya, a háborús pusztítások miatt a mintegy 50000-es nagyságrendű gramofonos hanglemez 10-20 százaléka megsemmisült. Az oldal szerkesztője szerint a maradék fellelhető különböző gyűjtőknél. Vannak lemezek a Magyar Rádióban, az Országos Széchényi Könyvtárban, más intézményekben és különböző magángyűjtőknél, azonban még sehol sem dolgozták fel együtt a megmaradt darabokat, de még csak nem is katalogizálták őket.

A vállalkozás azon fáradozik, hogy a még fellelhető lemezeket rögzítsék, a hangfelvételeket digitalizálják, és közzétegyék ezen az archívumnak minősülő honlapon. Az eddigi gyakorlat az volt, és egyelőre nincs terv másra, mint katalogizálni, digitalizálni és publikálni az anyagokat. A lemezek az eredeti gyűjtemények helyén és tulajdonában maradnak. A hangfelvételek kezelése a Gramofon Online feladata és tiszteletbeli feladat, ami jogilag is rendezett, hiszen az archívum megállapodás alapján jogdíjat fizet az Artisjusnak, így azon keresztül a szerzők és előadók örököseinek.

Ha valaki végigböngészi az oldalt, vonzó dizájnt, professzionális kezelőfelületet talál. A gyűjtemény még nem olyan hatalmas méretű, hiszen létezik nagyobb kínálatot biztosító külföldi párja. Az azonban bátran elmondható, hogy állja a versenyt az internetes hangarchívumokkal. A tárolt adatok minősége, a járulékos, adatlap-információk mennyisége, az adatbázis kezelhetősége alapján még előttük is jár.

Aki ízelítőt szeretne kapni a havonta 200 zeneszámmal bővülő gyűjtemény hanganyagából és a szerkesztő által dokumentált, néha kinyomozott, részletes háttérinformációkból, az hallgasson meg egy felvételt 1913-ból a „Kossuth-induló”-val: http://gramofon.nava.hu/1096596409/kossuth_indulo vagy az „Ujjé! A ligetben nagyszerű” című nagysikerű sláger egyik, 1910-es változatát: http://gramofon.nava.hu/874103532/ujje_a_ligetben_nagyszeru