Te se mondhatod el magadról, én se, hogy ismerjük a Liliomos Debella történetét. Vagy legalább a Liliomos Debellát. Nincs is kit, nincs is miért. A Liliomos Debellát azért hivták Liliomos Debellának, mert mellei és köldöke közé liliomot tetováltak a városban működő százötven, az is lehet, ezerötszáz tetkóműhely egyikében. Egyáltalán nem akkorát, hogy diszkrét legyen, mint mondjuk a nagymami zsebkendőjén a himzés, a zsebkendő sarkában, s közepére jő, ami jő.

Egy nagy liliom, ami a CNP-m, e-mailem, szkájpom, sms-em, aki engem akar, regisztrál, majd belép.

A Liliomos Debella egy szexoldal hirdetésére jelentkezett. Most jó pénzért otthon ül, és ebben nem különbözik a többi sziréntől, akik szintén otthon ülnek. A hajósnépség eddig már ezerszer beugrált a tengerbe a hajókról, amelyek az evezősök és a vitorlamesterek nélkül zátonyra futottak és elsüllyedtek.Maguk a matrózok is a vízbe vesztek, érdekes, a webkamera nem ezt az öröknek tűnő katasztrófasorozatot rögzíti. Ha rádnyit, akkor a szemedet, dehogy, a pillantásodat pásztázza, aztán megállapodik a melleden. Hozzányúlsz, kioldod. Kamera még lennebb, ekkor jelenik meg a liliomos tetoválás, legvégül pedig a tetkó gyökere.

A kerítésen a háztető árnyéka. Már három napja nem volt fény. A tető árnyéka fölött a madarak árnyéka. Nézem az árnyékból az árnyékot. Itt nem szeretik egymást az emberek, többet mondok, magukat sem. Akik keletről jöttek, azoknak zsúfolt, nehéz, bonyodalmas, veszélyes. Akik nyugatról érkeznek egyfolytában, azoknak rutinszerű már csak az otthon betanult és a gyerekkor óta naponta ismételt rögzültségek okán is. Egyremegy. A nagyvárosban tizenkét-, az is lehet, tizennégymillió ember lakik. Ebből a tizenkettőből-tizennégyből ráklikkelsz egy arcra. Hát nem a Liliomos Debellára nyitottál már megint, és aztán megint, és így tíz-tizenöt nap is elég, hogy ő legyen a fix képzeted, a tévképzeted, a kényszerképzeted. Más senki. A Liliomos Debella, amint egyik kezével lassú, kiszámított mozdulattal végigsimítja haját. Aztán a vállát, aztán a mellét, aztán a liliomot, végül pedig a kísértés gyökerét.

Azt mondja ebben a pillanatban valahol a világ egy másik pontján apu anyunak. Az is lehet, egy másik világban. Szerényen, de büszkén.A mi lányunk Angliában bébiszitterkedik, két pufók csöppségre vigyáz. Az egyik iker fiú, a másik lány. Ott sétáltatja őket a nagyon öreg platánok alatt, úgy vigyáz rájuk, mint a két szemére. Szinte naponta hallani, milyen rémségek történnek a kisgyerekekkel. Még akkor is, ha bébiszitter vigyáz rájuk. Erre az akár összefüggéstelennek is mondható szövegre a következő pillanatban felteszik a koronát: a mi lányunk eddig még nem vett egy csepp heroint se a szájába, kopogjuk le. És ez megnyugtató, hogy készakarva nem teszi tönkre magát. A heroin pedig, s ezt olvasmányainkból meg a tévéből tudjuk, nem az a valami, amit szájba esetleg egyebüvé kell venni. Szóval nagyon okos népség vagyunk és mégis nagyon hülye valahol.

A Liliomos Debella mint mindig, most is dolgozik. Egy VIP jelentkezett. Ne csinálj semmit, csak feküdj hanyatt, tedd mutatóujjadat a nyelvedre. Egyszer, kétszer, ötször. A huszadikra a VIP sóhajtása összeszakadozik, szó nélkül kilép a rendszerből. Egy óra múlva ókonzervativ kommunista, ortodox utópista, valami ilyesmi. Mikor Ádám ásott, Éva font, nemes akkor hol volt? Mig én az ásómmal foglalkozom, te addig, ha nem esik nehezedre, körülményeskedik az arctalan VIP, fonogass. És a Liliomos Debella lusta, de annál csillogóbb mozdulatokkal font. A következő mint Anonymus, az arctalan krónikás egy kelet-európai főváros portalanított és napsütötte teréről. Arca pedig van bizonyosan, csak fekete csuklya takarja. Nem szól, nem mozdul. Nem egészen tíz perc múlva elsötétedik a kép, de a szemgödrök üres pillantása olykor hajnalig nyugtalanitja Debellát. És ez így megy nap nap után olyan furcsa egyhangúságban, hogy a nő végül azt se tudná megmondani, ha rákérdeznek: elege van ebből az egészből vagy ellenkezőleg, élvezi, és nem feltétlenül a webpartnerek rimánkodásának vagy parancsainak megfelelően, amit csinál. Olykor mint egy lepke a vízesésen, visszacsúszik a reggelbe és meghal. Máskor az éjszaka neki sem több mint másnak. Ő se mondja, másnak meg nincs honnan tudnia, hogy az éjfél és a hajnali négy közötti bejelentkezéseknél vannak-e keményebb sztorik? Ezek a legutóbbiak szoft sztorik, méla erotománok óvatos duhajkodása. Tulajdonképpen ez magánélet, nem kell kurkászni, még ha a kamera előtt fut is, élesben. Persze hogy voltak, mert természetesen lehettek. Itt minden lehetséges ami egyszer elképzelhető, ez a websziget nemcsak a prüdériától mentes, de az erkölcstől is. A szirének énekelnek, izgalmas nótázásuk közben tűzre vetik kétezer év konvencióit. Már ha voltak ilyen konvenciók egyáltalán. De ha nem voltak, akkor mégis ki találta ki őket? S ez a konvenciónélküliség az új konvenció azontúl, amihez tartják maguk.

A Liliomos Debella úgy ül a XVI. Lajost kétszeres életnagyságban utánzó álrokokó ágyban, mint az író az íróasztalánál, vagy a busz kormányánál a sofőr. Hirtelen eszébe jut, aznap egy falatot sem evett, és a zártkörű videó közönsége nem biztos, hogy a diszlexiásokért rajong. Anyunak kellene kijönni ide, mondja félhangosan, rögtön ezután fölvisít jókedvében: már az hatalmas fantáziátlanságra vall, hogy engem megcsinált az öreggel. S ahogy fölneveltek! A kecmec mint pótcselekvés a hiánytársadalomban, kaja nuku, villany nuku, fűtés nuku, hát mi a franc maradt az egyetlen, legvégső ágybabújáson kívül? Úgyhogy jöttem én, utánam már csak a legújabb világ.

Debella másnap on-line pénzt küld. Havonta kétszáz, ünnepekkor háromszáz fontot postáz, és olyankor a nagy semmit részletező levelet ir szüleinek. Hogy a nagyobbik iker, akit Jacknek hívnak, már három napja köhög, és ő az otthonról kapott, fenyőcsalókából főzött sziruppal kúrálja, Jack pedig annyira odavan a szirupért, hogy majd ha nagy lesz, repülőre ül velem, és eljön szirupországot látni. A másik iker, Agatha egészen biztos művész lesz. Reggeltől estig madarakat, virágokat, csak a képzeletben élő bogarakat fest meg rajzol, amire a tegnap azt mondta, hogy szunnyadó birka, az mára egyszárnyú madár lett. Álhatatlan a kicsi, de majd egyenesbe jön, még ha bővülnek is a kombinációs lehetőségek, így: egyszárnyú birka, szunnyadó madár. No igen, és lerajzolt egy fegyveres rablótámadást, amit az emeleti ablakból látott, a sarki fűszerboltot fényes nappal kirámolta egy félszemű pasas. Agatha mindezt látta, és a rabló tényleg félszeműként jelent meg a rajzon, a rendőrség elindult a forró nyomon, és nem egészen egy nap, így írták az újságok, elkapták a jómadarat. A rendőrök mindezt egy csodaszép emeletes tortával köszönték meg Agathának. Mert a kislány nélkül nem kapták volna el itéletnapig se a rablót. Szóval igy élek itt, apu, anyu, mindezt csak azért irom, hogy ne aggódjatok. Sokszor puszil lányotok, a bébiszitter.

Utóirat (ezt is a Liliomos Debella írja félkövér, 10-es közép-európai betűkkel): itt, Londonban már megint esik, hogy a franc essék belé, mert nagyon elegem van már ebből az egészből!