Fölrobbant egy ház a tőlünk száz kilométerre levő városban. Az első vizsgálatok szerint a tettesek a dinoszauruszok voltak. Enyhén szólva meglepő ez az állatvilágban feltűnő, ám eddig kizárólag az emberi társa­dalmakban politikai fegyverként használt fenyegetés. Ha már a növényevő dinók is magukat, s főleg a hálás utókort robbantgató terroristák, akkor, itt tényleg nincs mit tenni. Nincs tovább, és akkor minden ház előbb vagy utóbb föl fog robbanni.

Azt a tőlünk száz kilométerre levő házat egy dél-oszétiai dinó robban­totta fel, netán egy csecsen vagy azeri, kaszpi-tengeri, ebben maga a szóvivő sem volt biztos. Nem ismerte a nagy orosz birodalom gázmezőit, márpedig épp ezek a gázmezők, illetve elhelyezkedésük kulcsfontosságú a történtek alakulásában és majd később a kivizsgálás során is. Még valami: manapság az ellenségre villámgyorsan rámondjuk, hogy láthatatlan, meg hogy nem konvencionális eszközökkel és nem konvencionális kegyetlenséggel viszonylag rövid idő alatt akár tömeggyilkosságot is képes elkövetni. Ettől az ellenségképtől nincs távol a terrorista dinó, még ha időben annál messzebb is van. A jurában élt. nagyjából százötven, az is lehet, háromszáz­millió évvel ezelőtt, s miközben élt, szépen kihalt egy manapság divatos katasztrófaelmélet szerint. Akkor meg hogy jön be a képbe, és olyan egy­értelműen, hogy akár a vádbeszédet is nyugodtan elhagyhatjuk? Hát úgy, hogy minden korábbi világ gázneművé válik, ez olyan törvény, mint a szabad­esésé. Sőt, minden meglévő megkezdi ezt az átalakulást. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, mondja a költő, de annyi, és nem vitás, a metán labdarózsáira, a gázbazsalikomokra gondolt.

A Földön élet van, és ezt a tőlünk sok száz fényévnyire levő galaxis lakói is viszonylag könnyen megállapíthatják. Egy színképelemzés kimu­tatja, hogy metán van a földi légkörben, ami ráadásul növekszik. 3 a metán mindig a szerves, tehát az élő anyag bomlásterméke. Ebben a pillanatban a szóvivő a miniatűr hangrögzítőn különböző hangfekvésben kis, közepes és óriási durranásokat játszott be, a társaságban levő nők persze mind elpirultak, a férfiak derűsen köhécseltek erre az altesti zörejekkel teletűzdelt hanganyagra. Nemcsak a mi gyomrunk, hanem a birkáké, lovaké, teheneké is hasonlóképpen működik, ha óhajtják, akár élőben is bemutathatom, de attól tartok, még mindig elég prűdek vagyunk minden ilyesmihez. Még akkor is, ha az okarína nyekergéséhez, az üstdob döndüléséhez, az öregház tetejének beszakadását kísérő rövid reccsenéshez hasonló hangot elbírhatónak, egyenesen természetesnek találjuk. Le csak ha magányosan téblábolunk otthon, vakarózva, ásítozva. Ugyanez kizárt, ha a Nobel-, Kossuth- vagy Széchenyi-díj átadási ünnepségére vagyunk hivatalosak – akár kitüntetettként, akár pedig a kitüntetett vendégeként. Kizárt továbbá, hogyha saját esküvőnkön vagy a barátunkén veszünk részt, és most, éppen most következik a boldogító igen. Akkor sem illik, ha történetesen beül a moziba az ember, s a vásznon a némafilm nagy korszakának egy melodrámája fut. De hadd ne szaporítsam a szót -mondta a szóvivő, és elegáns diplomatatáskájába süllyesztette az előadás dokumentációját, majd kurta biccentéssel távozott. Mi pedig tisztában voltunk azzal, hogy a dinók bármikor, bárkire lecsaphatnak, és – mondtuk az imént – előbb vagy utóbb minden ház fölrobban.