(Hó híján a Vallon Söröző régi nevével, a teavíz-forraló duruzsolásával igyekszem megidézni a tél hangulatát.)

Az ünnep a kocsmában is ünnep. Itt talán még játékosabb a játékos ember, s talán jobban áhítja a csodát, még akkor is, ha tudja a belépő (betántorgó) fehér vattaszakállat, piros kucsmát, színházi jelmezbundát, és fehér tornacipőt viselő, a hátán jócskán kiüresedett puttonyt hordozó alakról, hogy Balogh Andris, a színész. Teljesen bizonyossággal mondom: hiszem, hogy legalább egyetlen pillanatig mindegyikünk a Mikulást látta! És ez a pillanat a lényeg! Télapó jött, holott a krampusznak lenne jelenése. Örülünk az egy szem szaloncukornak, holott érezzük, virgácsot érdemelnénk.