Fél kilencig húzzák a pihenőmet, valamikor fél nyolc tájban magamtól ébredek, néhányan még alszanak a körletben, folyamatosan be van sötétítve függönnyel, a hajnalban bejött járőrnek délig van pihenője. Fölrántom a zsávolyt, beleugrom a csizmába, egy szál gatyában alszunk, nagyon célszerű, nem sokat kell bíbelődni öltözködéssel, semmi stoki vagy hajtogatás, este ledobjuk a gyakorlót, reggel fölkapjuk. Kimegyek a folyosóra. Benézek az ügyeletes szobába, Bogács adja a szolgálatot piros karszalagban, éppen telefonál, halló, itt Hamvazó, jelentkezem. Megkérdezem, mi az a hamvazó vagy micsoda. Titkosítva vagyunk, minden őrsnek, a kerületnek, a kiképzőpontnak ilyen fedőneve van, így kell bejelentkezni. Ha az ellenség lehallgatna, első a titkosság. Fura egy titkosság, mert a fedőnév után bemutatkozik, itt őrsügyelet, Bogács őrvezető. A klubban Guszti rendezgeti a büfét, kérek-e kávét, kérdezi, inkább reggeli után, meglátod, mondja, egykettőre rá fogsz szokni arra, hogy a kávé az első, ha hajnalban ébresztenek, ha kialvatlan vagy, pontos a jóslat, azóta is a kávéval indul a reggel. Az ebédlőből beköszönök Köcsögnek az ételkiadó nyíláson. Őszinte öröm az arcán, mit kérek reggelire. Ez szinte érthetetlen a kiképzőpont menázsija, a nagyüzemi eszi, nem eszi választéka után. Az asztalon abrosz, porcelán tányérból eszünk, nem csajkából. Van szalonna, téliszalámi, vaj, tea és tej, ha akarod, készítek neked kakaót, teszi a végére a szolgálatkészségét, ettől egy hosszú másodpercig majdnem elsírom magam. Ennyire kíméletre szorulok? Lesír rólam?

Köcsög azért Köcsög, mert van a lényében valami nőies. A túlzó gesztusai, a hanghordozása, ámuldozó mimikája, ahogy teljes figyelemmel néz a mások arcába. Ekkor még nincs meg a szónak az a mai agyonhasznált, elkoptatott és becsületsértő jelentésköre, amivel mostanában bántják egymást egy civilizációs szint alatt, tudjuk, hogy a börtönökben a női szolgálatra kényszerített meleg férfiak megnevezése a köcsög. Van is halvány párhuzam, ebben a katonás férfiközösségben ő a szolgálat alól folyamatosan felmentett, akkor látja a puskáját, amikor szemlére meg kell tisztítani, állandóan fehér szakácsruhában jár, kiszolgál bennünket. Most ottmarad az ablakban, amíg eszem. Tudod, én nagyon örültem, amikor jöttél – fecseg is, mint egy nő – nagyon megcsappant a létszám, szabadságon is vannak ketten, és nekem kellett volna kimennem első bakternek. Húzom itt az igát egész nap, este meg álljak ki a kapuba…

Bogács takarít. Végiglocsolta a folyosón a vörös szőnyeget, így nedvesen lesöpörte róla a szemetet, port, föltörölte mellette a követ, most a bejárati lépcsőt takarítja, kiüríti a szemetest, keményen dolgozik. Ő is októberi, mint én, géppuskás tisztes kiképzést kapott, egyelőre beosztás nélküli őrvezető, hatkampós járőr. Feszengek kicsit, a nyitott ebédlőajtón belát ide, látja, hogy reggelizem, fecsegek Köcsöggel. Ő mégiscsak tisztes, elöljáróm, feljebbvalóm. A kiképzőbázison minden munkát, takarítást, értelmetlenséget mi, kopasz, rendfokozat nélküliek végeztünk, a tisztesek parancsoltak meg belekötöttek. Nem kéne beszállnom a takarításba? Intek a fejemmel Bogács irányába. Köcsög ránéz az órájára, még nyolc sincs, neked meg fél kilencig húzzák a pihenődet, kilencig ne is szóljon senki hozzád. Meglepően tájékozott mindenki a mások napirendjét illetően, és megtanulom, hogy a pihenő szent. Akinek húzzák a pihenőjét, az nem zavarható, azt csinál, amit akar. Legjobb, ha alszik, nyolc óra adható, hat jár, folyamatos magyarázat tárgya a szabályzatból a jár és az adható fogalmának megkülönböztetése, a saját pihenőidejéből viszont bárki beáldozhat két órát egy esti filmért, ha meg korábban fölkel, akkor is úgy tekintik, mint aki még nem hagyta el az ágyát. A napirend sem ördöngősség, mindenki megnézi a szolgálatát, arra is kíváncsi kit vált, őt ki váltja, ki van a másik oldalon párhuzamosan, ki a bakter, akivel el lehet beszélgetni, Kajtár és Köcsög szolgálat alól felmentve, jó még tudni, Guszti mikor van benn a büfé működése szempontjából, s szinte megvan az összes ember napi programja mindenki fejében.

Beülök a klubba, kávézom, cigarettázom, két rövid levélben megírom haza meg a szerelmemnek a bekövetkezett tragikus fordulatot az életemben. Máig szégyellem, dramatizálom a sorsomat, nem léptettek elő, büntetésből az Isten háta mögé tettek, hogyan fogom én ezt kibírni. Közben, az esti négy órát leszámítva, mióta bevonultam, még ilyen jó dolgom nem volt. Magamtól ébredtem, nyugodtan reggeliztem, kényelmes széken ülök, csak éppen egy képzeletbeli ranglétra legalján vagyok, tönkretéve, megalázva, összetörve. A postára induló járőrnek még át tudom adni a leveleket, elvileg a parancsnok kezébe kellene adni, azután mehetne el a postával, de senki nem tartja meg a szabályt.

Kilenc-féltízkor tanóra kezdődik, politikai foglalkozás, Sipi tartja. Műnyelvünk szerint a fiatal katonák még lelkesek, folyton rohannak, futva, kapkodva teljesítenek minden parancsot, ettől zihálnak, azaz sípol a tüdejük. Sipi ezért Sipi. Alig idősebb nálunk, éppen elvégezte a főiskolát, és kivágták ide. A legközelebbi település három kilométer, falu, ahol van egy kocsma. Ifjú házas, autójuk nincs, Golyó nem engedi saját célra használni a terepjárót, ők tényleg börtönnek érezhetik a szolgálati lakásukat, mind beadja az áthelyezési kérelmét, egy sem marad sokáig, egy sem érzi jól magát itt. A legközelebbi buszmegállóig másfél kilométer gyaloglás, ahol reggel meg este megáll egy-egy busz.

A politikai képzésünkre, tájékozottságunkra nagy súlyt helyeznek, járnak az őrsre napi- meg hetilapok, elvileg kötelező mindenkinek megnézni a tévéhíradót. Most állványra kifüggesztenek egy világtérképet. A főbb világpolitikai eseményeken végigmegyünk, angolai válság, egy ország a fekete Afrika belsejében, amely a szocialista fejlődés útját választotta. Na, Pratyi, ugorjon a térképhez, keresse meg, hol van Angola. Olvassa el, kik a szomszédai. Mindenki kuncog, Pratyival a százados egyszer tíz percig kerestette a térképen az Óperenciás tengert, az meg tudta, hogy a kékségeken kell módszeresen végigmennie. Golyónak időnként ilyen emlékezetes tréfái vannak. Na most, kérem, a szocialista tábor országainak kutya kötelessége támogatni a velük egy hiten lévőket. De ha akár a NATO, akár a Varsói Szerződés valamelyik tagja küld oda csapatokat, akkor a másik is okot láthat a beavatkozásra, és kész a világháború. Ezt senki nem akarja. Mi ilyenkor a megoldás?

Csend a teremben, lassan már tízen is vagyunk, folyamatosan érkeznek azok, akiknek lejárt a pihenője. Én sötéten ülök és hallgatok a hátsó sorban. Krebsz, maga tudja. Jelentem, az a megoldás, hogy olyan ország segít, amelyik tagja a szocialista tábornak, de nem tagja a Varsó Szerződésnek. Sipi kioktat, hogy politikai foglalkozáson nem jelentünk, kötetlenül beszélgetünk. Egyébként jó a válasz. Ki tudja, melyik ez az ország? Több kéz is a magasban, így már tudják, Kuba. Még meg kell nevezni a két szembenálló felet Angolában. Ezt is csak én tudom, felszólításra. Pratyi megmutatja a térképen Kuba szigetét, ettől megint vidámabb a hangulat. Olajválság, a nagy Szovjetunió egyoldalú lépései a teljes leszerelés meg az atomcsend irányába, miközben Amerika eszeveszetten fegyverkezik, és fölfelé ível egy volt filmszínész, egy kovboj politikai karrierje, valami Ronald Reagan, harmadosztályú piff-puff filmek egykori sztárja, egy röhej, ami ott folyik politika címén.

Ez a tudomka stílusú okoskodóan érzékeny visszahúzódás hamar kimúlik belőlem, hogy csak akkor szólalok meg, amikor senki nem tudja a választ, érzem, nagyon ellenszenves lehet, enélkül is elég nagy a feszültség az önértékelésem és a helyzetem között. Nyugodtan lehetek szerény, önmagamban van egy tekintélyem, amit inkább tompítani, rejteni, alkalmazkodóan visszaszorítani kell, mert sebzek vele. Mert a helyesírás, stilisztika, olvasottság, általános műveltség kérdéseiben elöljáróinknál is magasabb szinten vagyok, bármennyire is másodlagosnak tekintjük ezeket a szerzett jártasságokat, társadalmi elismerés jár velük, és némi kisebbségi érzést kelt a hiányuk, amikor ranggal, előléptetéssel a többiek fölé helyeznek valakit. Később, amikor már nyugtatóan benne vagyok a helyi értékrendben más, itt szükséges képességekkel és jártasságokkal, akkor nyugodtan lehetek jobb a szakmámat érintő kérdésekben, ahogy a szobafestő irányítja a többieket, ha éppen felújítási munkákat végzünk.

Következik: 9. Járőrözésen