Az orosz czár és a bolgár nagyfejedelem találkozása

Mihailovics Sándor orosz nagyherczeg látogatása nem forradalmi elemeknek tett szolgálatot, hanem Ferdinánd bolgár fejedelemnek és kormányának állását volt hivatva megszilárditani s meg is szilárditotta. Erre a támaszra nagyon rászorúltak, mert népszerüségök szenvedett a miatt, hogy a politikai kényszerűségnek engedve, a maczedoniai liga ellen fölléptek és Sarafovot és társait perbe fogták. A maczedoniai forradalmi párt ennélfogva most dühöng Oroszország ellen.
A maczedoniai bolgárok módjára nyughatatlankodik a szerb elem is az u. n. Ó-Szerbiában, hogy egyfelől az e területekre igényt tartó bolgársággal, másfelől a többségben levő albánokkal találja magát szemben. Itt a töröknek nem is kell sokat tenni a szerb bujtogatók ellen, a kik közt a legtöbb pap és tanitó. Elvégzik helyette a munkát az albánok, a kik rárontanak a szerb községekre s kegyetlenül elbánnak az izgágáskodó forradalmi elemekkel. A török hatóság természetesen nem lép fel valami nagy eréllyel a hatalmaskodó albánok ellen. E miatt nagy a panasz szerb részről.

Tagadják, hogy a szerb lakosság részéről legkisebb forradalmi üzelmek is volnának. A szerb követ előterjesztéseket tesz Konstantinápolyban s az orosz és osztrák-magyar nagykövet is bölcs mérsékletet tanácsol a török kormánynak. A török miniszterek vállat vonnak s tagadják, hogy tudomásuk volna valamiféle albán erőszakoskodásról. Igy megy ez ama vidékeken évről évre, de ebből nem lesz háború, sem a keleti kérdés egyelőre napirendre nem kerül.

Komoly bevételek a képes levelezőlapokból

Alig van valami, a minek mostanában oly nagy divatja volna, mint a képes levelezőlapoknak. Nincs a művelt világnak olyan része, a hova ne hozna a posta néhanapján egy-egy levelezőlapot messze vidékek képével, vagy valami művészi ábrázolattal.
Minálunk különösen a hölgyek űzik nagy szenvedélylyel ezt a divatos „sportot” s nem ritka az olyan, a kinek több ezer darabból álló gyüjteménye van. Papirkereskedések, dohánytőzsdék, díszműáru üzletek kirakataiban napról-napra megújuló változatos sorozatait találjuk a levelezőlapoknak: az üzleti élelmesség úgyszólván naponként talál ki valami új formát e divat kielégítésére.
Körülbelül tizenkét éve most, hogy a képes levelezőlap világhódító körútjára indult. A képes levelezőlap tulajdonképpeni szülőhelye Németország. Itt már 1870 tájban kezdtek egyes vállalkozók képes levelezőlapokat árulni, de általánosan csak mintegy tizenkét év óta terjedt el a divat. Az első képes levelezőlapokon csupa látképek voltak, innen a német nevük is (Ansichts-karte). Később azonban az ilyenekkel foglalkozó üzletemberek egymást igyekeztek leleményesség dolgában tulszárnyalni, s ma már a műiparnak és a nyomdászatnak számottevő czikke lett a képes levelezőlap.

Hogy mily arányokat öltött a levelezésnek ez a módja, mutatja a statisztika, a mely szerint az egész világon körülbelül két milliárd és háromszázhatvan millió képes levelezőlap kerül forgalomba egy év alatt. Ezen óriási összeg a különböző földrészek közt így oszlik meg: Európa 367 millió lakosára 1400 millió levelezőlap esik, Amerikára (126 millió lakos) 526 millió, Ázsiára (810 millió lakos) 374 millió, Ausztráliára (48 millió lakos) 43 millió, Afrikára (200 millió lakos) 16 millió képes levelezőlap esik évenként.
Magában Németországban, melynek lakossága tudvalevőleg kerek ötven millió, 88 millió darab képes levelezőlapot küldöznek szét egy év alatt, a mi a német postának levélbélyegek fejében hat millió márkát jövedelmez. Második helyen e statisztikában Ausztria és Magyarország áll, ha e két államot együtt veszszük, 31 millió a száma azoknak a képes levelezőlapoknak, melyeket nálunk és Ausztriában évenként szállít a posta s egy millió ötvenezer korona ára levélbélyeg fogy el e czélra.
Aránylag kevés képes levelezőlap kerül a postára Francziaországban, csak nyolcz millió darab, legkevesebb pedig az európai államok közül Törökországban: két millió. Aránylag véve roppant sok képes levelezőlapot adnak fel a kis Svájczban, csakhogy ezek legnagyobb részét nem az ottani lakosok küldik szét, hanem az ott utazó külföldiek.

Az első magyar zenész-kongresszus

Hosszas előkészület után történt, hogy a zene mindenfaju művelői július 2-ikán tanácskozásra gyűltek össze Budapesten. Az első magyar zenekongresszus ez. A magyar zene művelői közül többen hiányoztak, de az irányítók közül elegen részt vettek a tanácskozásokban, a vidékről is több zeneművész, sőt Bécsből is ketten.
Gróf  Szapáry volt a kongresszus védője, kit küldöttség hívott meg a Royal fogadóban megnyílt tanácskozásra. Siposs Antal zongoraművész üdvözölte gróf Szapáry Pált. A tanácskozás sok dolog körül forgott, mert nálunk a zenészeti ügyek rendezetlenek s a zeneművelés nem olvadt bele az életbe, csak alkalmilag és kedvtelésből jelentkezik.
Először Ságh József indítványát fogadták el, hogy állandó testületet válasszanak 50 tagból: a zenei kongresszus állandó tanácsát, mely a zene dolgaival foglalkozzék. Gróf Szapáry Pál egy budapesti zenepalota építését inditványozta, melyben több hangversenyterem is lenne. Remélhetőleg a kormány és a fővárosi hatóság is támogatná.

Egyhangúlag elfogadták. Előkerült aztán a zenészek országos nyugdíj-egyesületének ügye. Bogosich Mihály czimzetes püspök az egyházi zenekarok tökéletlenségére hívta föl a figyelmet. Majd a gomba-módra szaporodó zeneiskolák kerültek szóba.
Itt állami felügyelet volna szükséges. Hangzottak fejtegetések a kötelező középiskolai zene- és énekoktatásról. A Bécsből jött Frank Ferencz németül mondta el, hogy Ausztriában is rossz a zenészek sorsa s ebben tényezők a katonai zenekarok, melyek elnyomják a művészetet. Beszélt a bécsi mintára szervezendő magyarországi zenészszövetségről, mely öszszeköttetésbe lépne a bécsivel.
Kövessi Ferencznek a katonai zenekarok ellen tartott előadását Donáth Lajos azzal egészítette ki, hogy a katonai zenekarokat a vidéki szinházakból is szorítsák ki, s a szinházi igazgatókat kötelezzék rendes zenekarok tartására. Sztojanovics Jenő ismert zeneszerző a katonai zenekarok fölött szintén éles hangon ítélt, mert 20 – 30 forintért játszanak egy este, így tehát művész zenekarok nem versenyezhetnek velük. Mióta Poroszországban eltiltották, hogy a katonai zenekarok egyenruhában játsszanak, egészen megcsappant irántuk az érdeklődés. Így kellene tenni nálunk is a katonai zenekarok ellen.

Természetes gyógyintézet Budapesten

A „természetes gyógyulási mód” ( physiatria), mely lényegében nem egyéb, mint az egészséges emberre vonatkozó egészségi szabályoknak a beteg szervezetre való alkalmazása, – legújabban rendkívüli hódítást tett a külföldön, fökép Németországban, hol majd mindenütt vannak már ezen gyógymódra szanatoriumok.
Hazánkban most állított fel a „Természetes gyógyintézet részvénytársaság” ilyen fürdőtelepet, melyben kizárólag csak a természetes gyógyító eljárást alkalmazzák. Ez Magyarországon az első és egyetlen ilynemű intézet.

A fürdő-telep Budapest X. kerületében (Kőbányán) van elhelyezve. Kőbánya majdnem oly magasan fekszik, mint a Gellérthegy csúcsa, az altalaj kőszikla, melyet tiszta homokréteg borít, tehát itt a levegő sem meg nem szorúl, sem a talaj ártalmas kipárolgásától tartani nem lehet, a közlekedés pedig minden irányból nagyon könnyű.
A telep 6000 négyzet méter területen fekszik, melynek sarok részén csinos kétemeletes épűlet van; ennek a földszintjén vannak elhelyezve a víz- és gőzfürdők, az öntő, göngyölő, masszírozó és téli torna-helyiségek, az iroda, orvosi rendelőszoba és étkezőhelyiségek.
A ház melletti nagy kertben van sétahely, nap- és légfürdő, külön a férfiak s külön a nők részére. A kert belső részében vannak a légházak is.
Az intézetben következő gyógyeszközöket alkalmaznak: 1. Vizet: fürdő gyanánt, szekrény gőzfürdőt, egyes tagokra való gőzt, gőzsugárt; teljes és részleges borogatást, pólyát Priesznitz és Kneipp rendszere nyomán: viztiprást, nedves fűben való járást, stb. 2, Levegőt: mint napfürdőt, légfürdőt, légszobában alvást, 3. Kenő és gyúró gyógymódot, a massage különféle fajait. 4. Tornát: szabad és svéd gyógytornát.
Minthogy az ezen új intézetre vonatkozó képek közül a „légház”-at is bemutatjuk, nem lesz érdektelen a légnek nevezetesebb alkalmazásáról röviden szólani:
a) Légházban alvás. Semmi által nem pótolható nagy előny az, ha az ember éjjel úgy, mint nappal folyamatosan tiszta levegőt szív magába. Ezen czél elérése végett a vendégeket úgy nevezett légházban helyezik el. Nem egyéb ez, mint olyan rendes szoba, melynek egyik oldala nyitott, illetőleg csak léczkerítéssel van elzárva, hogy azon át a levegő a szobába éjjel is szabadon behatolhasson. Ez a berendezés előnyös az egészség előmozdítására és a test megedzésére.
b) A légfürdő. A légfürdést a fürdővendégek külön e czélra szolgáló befásított és körülkerített kertben végzik. A légfürdő abból áll, hogy az ember eltávolít magáról minden ruhát, úgy, hogy végül csak egy uszónadrág vagy kötény van a testén, úgy mint p. o. a gőzfürdőben szokott lenni. Ily mez nélküli állapotban azután tornázással, fafűrészeléssel, favágással tölti el az időt. Közben, ha kifárad, pihen mikor is betakarja magát. A ki ezt a légfürdőt még nem próbálta, szokatlanságánál fogva nevetségesnek tünhetik fel a nem gondolkozó előtt, de a ki ezt csak egyszer megkísérlette használni, az előtt már nem csakhogy nem lesz nevetséges, hanem olyan kívánatos dolog, a melytől alig bír megválni. Az emberi test megedzésére ennél kitűnőbb eszköz nem létezik, s a legnagyobb fokban ellenállásra képessé teszi az emberi testet a betegségekkel szemben.
c) A napfürdő. A napfürdő abból áll, hogy az ember a nap legmelegebb szakában, t. i. délelőtt 10 és délután két óra közötti időben ezen czélra emelt, felülről nyitott épületben mezítelenül kifekszik a napra úgy, hogy csak a feje van a nap sugaraitól védve.
Mikor a nap a testet minden oldalról meg sütötte, akkor a testet pokróczba begöngyölik.
Nincsen olyan gőzfürdő, a mely a testet úgy kiizzasztaná, mint a hogy az ember a napon így kiizzad.
Izzadás után langyos kádfürdő, aztán pedig hideg víz alkalmazása következik. A természetes gyógymód kiváló sikert mutatott fel különösen az idegrendszer betegségeinél, légző és emésztő szervek bántalmainál, vérzékenységnél, némely szívbajnál, aranyérnél, vízkórnál, több női bajnál, stb.
Az ellátási s gyógyítási költségek jutányosan vannak megállapítva.
Az új intézet elnöke Feszty Gyula, vezérigazgató pedig Petrovics László.
A kik különben az intézet iránt közelebbről érdeklődnek, azoknak az igazgatóság (Budapest, X. Füzér-utcza 19.szám) kívánatra szívesen szolgál részletes felvilágosítással.

Hamisított belépőjegyek

Egy labdarugó verseny alkalmával, melyet Londonban tartottak, nem kevesebb mint 10 ezer hamisított belépti jegyet adtak el, még pedig rendes áron. A jegyárulók a rendőrség szeme láttára árulták a jegyeket s azért nem keltettek feltűnést, mivel a pénztáraknál életveszélyes tolongás volt.

A vasúti alkalmazottak eddig fel nem fedezett betegsége

Végre fényderült a rengeteg vasúti baleset okára. A legtöbb vasúti szerencsétlenség onnan ered, hogy a mozdonyvezetők, valamint a külső szolgálatot teljesítő vasúti hivatalnokok éjszakának idején vagy ködös időben a különféle színű jeleket összetévesztik, vagyis az úgynevezett szinvakság miatt fel nem ismerik, mely látási fogyatkozás leginkább a vasúti alkalmazottaknál szokott előfordulni.
Az amerikai vasútakon a személy- és villámvonatok sokkal nagyobb gyorsasággal járnak, mint az európai vasútakon. Mindazonáltal a vasúti balesetek száma Amerikában sokkal csekélyebb, mint Európában, a mi azért van, mivel az amerikai vasúttársulatok a szinvakság következményeinek elkerülése végett egy nagyon czélszerű intézkedést léptettek életbe.
A new-yorki központi vasút több ezer kilométerre terjedtek, hetenként egy különvonaton, e czélra berendezett kocsin nehány szemorvost küld ki, a kik a vonal valamennyi állomásán, úgy a vonatkísérő személyzet, valamint a külső szolgálatot teljesítő hivatalnokok szemeit alaposan megvizsgálják.

A színvakságban szenvedő ember nem képes például egy többszinű gombolyagból egy megjelölt színű fonalat megkülönböztetni. Épen úgy a piros színű jelző lámpást sötétben zöldnek nézik, s a jelző kézi lobogók szineit, melyeket a vonatkísérő személyzet használni szokott, épenséggel nem tudják megkülönböztetni.
Pedig a vasúti balesetek legnagyobb része a jelző lámpák és lobogók szineinek fel nem ismeréséből ered. A színvakságban szenvedő alkalmazottakat nem bocsájtják ugyan el, de a vasúti szolgálat oly ágaiba helyezik át, a hol ezen hibájuk bajt nem okozhat.
Hosszú évek során a színvakságból eredt balesetek okát az illető alkalmazottak hanyagságának tulajdonították és a vasúti társulatok által kártérítés czímén fizetett összegek évenként milliókra rúgtak; míg végre az annapoliszi szerencsétlenség után, melyben harmadfélszáz ember vesztette életét, a Grest New-York vasút főorvosa, dr. Curter, kétségtelenül bebizonyította, hogy a szerencsétlenül járt vonat mozdonyvezetője színvakságban szenvedvén, az „állj”-t jelező pirost zöldnek látta.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ