A mai Az én Koreám nem is az én Koreám, hanem a Lázár Erviné. És mégis az, elmagyarázom. Részletezem, amit ő nem tett meg, amire ideje(?) már nem maradt. Megmagyarázom:

(tudnám, hogy ezt a csehek például hogyan mondják… „megcsehelem”?)

Lázár Ervin magyarországi ifjúsági író naplójegyzeteit gyűjtötte össze és adta ki könyv formájában az Osiris 2007-ben. Ebben a könyvben szerepel egy igen rövid „Koreai füzet”, igen vázlatos bejegyzés egy koreai útról. Észak-koreairól, bár ez „koreai” -ként szerepel, mintha nem két Korea létezne, de holtakról vagy jót vagy semmit…

Egyrészt információhoz jutunk, tudomást szerzünk „barátság bankett”-ről, arról, hogy a meglátogatott múzeumot „Győzelem múzeum”-nak nevezik, hogy könyvtárban is jártak (létezik tehát könyvtár), hogy költői esten vettek részt. (Vajon „koreai” költők is szerepeltek ezen? Szerepelnek,ők állnak a lista élén… – vannak tehát koreai költők, az újsághírekből nem érkezik ilyes információ.) A vendégek… érdemes megfigyelni, melyik országokból küldenek költőket a „baráti” országba: angol, francia, arab, spanyol, kínai és orosz írókról olvasunk a „Füzet”-ben. Román is van köztük, név szerint megjegyzi, sőt azt is, hogy nem elõször találkonak. Lázár Ervin meg a román költõ. Tomorei – elírás lenne, valójában Tomozei?
Hogy tehát léteztek volna „költő-brigádok”, akiket ide meg oda „barátkozni” küldenek? Lázár nem kommentál, válószínűleg később akarta megtenni, ám igen beszédes egy rövidke feljegyzés arról, hogy a magyar nagykövet nemtetszését fejezi ki, amiért Kardos G. György hiányzik, szerinte, mármint a nagykövet szerint sokat veszített azzal, hogy kimaradt. Ha elmegy, másképpen látná világot. Na most azt nem feltételezzük, hogy a nagykövet azt gondolta, hogy annyi szerencsétlenséget tapasztal a népi Koreában (például kézzel aratnak), hogy attól rózsásabbnak látja 1986-ban(!) a még mindig szocialista Magyarországot. Inkább hihetjük azt, hogy Taraba elvtársnak az a véleménye, hogy Kardos elvtárs (Lázár azt hiszi, hogy tulajdonképpen Moldovára gondol), tanulna a látottakból. Forradalmi lelkesedést, mi mást…? 1986-ban!!

Gergely Tamás
2011. december 13-án, Luca napján