A nyári gát a határsáv vonala. A civil lakosság számára is egyértelmű, az összes átvezető földúton még figyelmeztető tábla, továbbmenni csak engedéllyel szabad. A cigányfalu alatt, közvetlenül a nyári gátnál van a horgásztó. Valamikor holtág lehetett, csak nagyobb árvizek idején jön ki idáig a Dráva, tavaly éppen rendes árvíz volt, most tóhoz hasonlít, szárazabb nyarakon inkább kákás, nádas pocsolya. A járőr innen többszáz méterre tanyázik az erdő szélén, álcázva magát, egyszer följön igazoltatni a pecásokat, és napnyugta táján, akkor elzavar mindenkit, aki nem tudná, hogy a határsáv éjjel tilos terület. Itt bukott meg Mirza, jó időben mozgalmas hely, közel a falu, kijönnek a cigánylányok illegni a katonák előtt, a falu lakossága hol csigát gyűjt, hol gyógynövényt, fát lop az erdőből vagy a téesz ültetvényeit dézsmálja. Nem tilos szóba állnunk a helyi lakossággal, sőt éppen jó viszonyt kell ápolni, figyeljenek föl arra, ha idegen jelenne meg a faluban, és szóljanak nekünk. Golyó hosszú oktatásai folyton ezt a mértéket sulykolják, mert a legnagyobb bukták ebből vannak, a falusiak nem tudják, mit szabad és mit nem nekünk, Golyóval jóban vannak, elmondják neki, hogy katona udvarol a szomszédlánynak, oda szokta kötni a kutyát a kerítéshez, ameddig bent van a házban. Például a jó viszony ápolása nem terjed addig, hogy megbasszuk szolgálat közben a cigánylányokat, bármennyire is igényelné a másik oldal a jó szándék tevőleges bizonyítását. A töltésen túl nem mehetünk, sőt Mirza buktája óta a járőr még hátrább van vonva, jó tíz perc, ameddig fölér a töltéshez, tíz perc vissza, tehát maximum tízperces lehet a beszélgetés a szimpatizáns lakossággal, szigorúan félóránként be kell szólni, ami megint nem azt jelenti, hogy a cigánylányok elkísérik a járőrt a telefonig, mert ha a szolgálati helyen civil személyt találok, úgy megfenyítem a járőrt, hogy még a gyerekkori fényképe is eltorzul a falon.

Ide szeretek járni. Tizenhattól huszonnégyig általában, egy óra a menetidő, bámészkodva másfél, ott, amíg világos van, mindig történik valami, este fölballag az ember a töltés közelébe, nézi a nagyobbrészt utcán zajló közéletet, tízkor lassan elindul befelé, másfél óra alatt az őrsig jut, ott még szórakoztatja kicsit a baktert, és bemegy. Ide nagyon gyakran jön löket, a vasúton nincs semmiféle csábítás, a két szélső csatlakozási ponton pedig országút mellett áll a járőr, ott bármikor feltűnhet egy autó, nem csak a mienk, hanem a szomszédos őrsöké is, meg a kerülettől is jöhet löket. A kerületparancsnoknak az az egyik szórakozása, hogy beül civilben a Trabantjába, és meglep néhány járőrt, ha ülve találja, ha vét valamit, ha nagyvonalúan kezeli az igazoltatás szabályait, Geri csak fölmutatja az öt ujját, ez öt nap fogdát jelent. Állítólag az egyik járőr így szólt be a Trabant ablakán: Na, tata, dokument jeszt? Neki a két kezét mutatta föl.

Nemigen mondják, de apránként kiderül, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki átnevelésre került ide. Egy olyan őrs ez, amelyik zsinórban negyedszer nyerte el az élenjáró címet, végig vizes szakasz, évente egy-két határsértési kísérlet, Golyó jó parancsnok, meg tudja nevelni azokat, akik másutt renitensnek bizonyultak. Rontó Árpi azért van itt, mert előző helyén egy hónap alatt tönkrementek a lovak a keze alatt, Polyák is elkövetett valamit, azért helyezték át, el tudjuk képzelni, valami nem passzol nála, nagyképűen korlátolt, mintha túlértékelné önmagát, és valahogy furcsa minden szava, gesztusa. Nárcizmus, mondom a szakszót. Már régóta ígérik a verést, ha érthetetlen idegen szavakat használok, amikor megmagyarázom, bólogatnak, igen, mint aki szerelmes önmagába. Meg kapunk még olyanokat, akik bajtársi lopás miatt kénytelenek elhagyni egy-egy őrsöt, ahol kitelt a becsületük, meg mindenféle viselkedési zavarokkal küzdő agresszív meg primitív alakokat, utóbbiakkal hamar tisztába jön az öreg, és mennek tovább az illetők az építőbrigádba, ahol hajcsárfelügyelet mellett szolgálati lakásokat építenek a tiszteknek. Működik az átnevelő hatás, a közösség nagyon jó, egy kimondatlan konszenzus működik a mit szabad és mit nem kérdésében, és a józan ész szabályoz. Madár vitathatatlan tekintély, őrsellátó, nem parancsnokol, semmi katonás nincs benne, de mindenkinek a szemébe mondja a véleményét, Pocak számára túl magas polc a kisztitkárság, nem törekszik semmiféle tekintélyes vagy vezető szerepre, legszívesebben bezárkózik az irodájába, és gyártja a tablóit, dekorációit. Ők nagyon hamar befogadnak, én tartom a távolságot, ők tisztesek, mindenki a maga fajtájával, amíg világossá válik számomra is, hogy itt csak a szolgálat különbözteti meg ilyen hierarchikusan az állományt, közöttünk nem a parancsnok-beosztott viszony rendezi a kapcsolatokat. Működik egy normális értékrend, amiben a megbízhatóság, az adott szó, a segítőkészség százszor nagyobb érték, mint egy-két csontcsillag a parolin. Hitetlenkedve ismerem föl a normális létezés, együttélés működő szabályait a katonai felszín alatt.

Golyó a rendszer működésének egy kiismerhető, egyszerűsített, de működő modelljét hozta itt létre. A fölöttesei számára azért rokonszenves, mert itt mindig rend van, ide lehet küldeni átnevelésre a másutt renitensnek számító katonákat, lefelé meg a terrort alkalmazza, a megfélemlítésnek egy átlátható rendjét, amelyben az egyszerűbb becsületes elmék a büntetésekből és jutalmakból tájékozódhatnak egyértelmű biztonsággal. Nem érdeklik a nagy rendszer alapjai, nem rak ki kérdőjeleket, nincsenek kétségei. A saját egzisztenciális biztonság megóvása, biztonsága az egyetlen, legfontosabb érték, de, és éppen ezért, egzisztenciának tekint mindenkit, aki hajlandó ebben a játékban átlagos intelligenciával részt venni. Afféle ügyes tolmács a hatalom és az alávetettek párbeszédében, aki mindkét nyelvet a saját akcentusával beszéli, hozzánk is tartozik, meg a másik oldalhoz is. A Köcsög és Mirza féle hétköznapi becsületesség is átlát rajta, értékeli benne a kiállást, a határozottságot, a durva felszín alatt megtalálható emberit, a fölsőbb hatalmak pedig elismerik, elfogadják átlátszó játékait, amelyekkel megnyerjük a takarékossági versenyt, évente megkapja az őrs az élenjáró címet. Ő, Sancho Panzaként, az összes degenerált hülyeséghez, ami föntről érkezik, kétlábon álló realizmussal alkalmazkodik, és a legsötétebb bunkó katonából is kisajtolja a minimális egyetértést a közös célokhoz. Éltek mesék róla közöttünk, hihetők és hihetetlenek. Egyik szerint az előző szolgálati helyén a felesége jóba lett a sorállományú szakáccsal. Hihetősége mellett szól, hogy az asszony feltűnően és mereven kerüli a katonák társaságát. A tavalyi árvízkor pedig, amikor az őrsöt elöntötte a víz, az országos parancsnok is eljött megnézni az állapotokat, és a húszcentis vízben, ahogy a szabályzat előírja, Golyó díszlépésben közelítette meg az elöljárót. Gyönyörű lehetett, ahogy veri a vigyázz-t gumicsizmában, és az összes főtisztet beteríti a szennyes lével…

Pocak jár a nyakamra, rámsózták a könyvtárosságot, hogy ajánljak neki olvasnivalót. Egy szekrény könyv, 5-600 kötet, magyar klasszikusok, szovjet irodalom, marxizmus, ismeretterjesztő munkák. Végigolvasom jobb híján a két év alatt, még Marx tőkéjén is átrágom magam, és Pocak képes félórákat nyaggatni a szekrény előtt, hogy valami jó olvasnivalót adjak, ami szerintem jó. Megpróbálkozunk Móriczcal. Beletrafáltam, tetszett neki, utána beszélgetni akar róla, és adjak újabbat, egyre nehezebb a dolog a szűkös választékból, ő becsülettel elolvassa, amit elvitt, és csak kialakul valamiféle barátság közöttünk a könyvtáros-olvasó viszony felszíne alatt. Mert én finnyásan és arisztokratikusan nem keresem, kerülöm a tisztesek barátságát. Madárral levágunk néha egy pingpongpartit, ebben egy az ízlésünk, meg alkatilag tartozunk egy kategóriába, mi ketten nem hízunk a jó koszton, a többiek mind szednek magukra, mi magas, vékony, hosszúlábú, hosszúkarú figurák vagyunk, ami a pingpongban azért jó, mert a nehéz csizmában nem ugrál annyit az ember, hanem lecövekel bizonyos távolságra az asztaltól, és a hosszú végtagokkal nyúlik a labda után. Meg összekapcsol még a Beatles-mánia kettőnket, Madár megveszi a legfrissebb Yoko Ono Plastic Band nagylemezt, Lennon most ott kísérletezget, egy teljes lemezoldalon csak kiabálnak egymásnak, Yoko-Yoko, John-John. Zavarral hallgatjuk, de abban egyetértünk, Lennon elő fog még állni jobb dalokkal, ez kisiklás, zsákutca, a japán nők bizonyára tudnak valamit szexuálisan, ami most megzavarta a fejét.

Vannak még alföldi parasztfiúk, mintha egy másik országból jöttek volna, mai szóval kisgazda a világszemléletük, ami nagyon idegen nekem és a többségnek. Bőzsönyi meg Pratyi szabályosan butának tűnnek, ahogy el vannak maradva mindattól, ami a mi generációnkat meghatározza, a könnyűzenei ízléstől a sztárvilág, a példaképek, a divat ismeretéig. Nem buták, csak más szabályok, értékek szerint élnek, mintha a múltból csöppentek volna ide. Bőzsönyi büszke arra, hogy a százados parancsba adta, csak ő kaszálhat az őrs előtti területen, a kirakatban, tényleg olyanra tudja vágni, mintha géppel lenne nyírva, ő gondozza a disznókat, és disznóvágáskor annyira vezér, és annyira fontosnak érzi magát, hogy összevész mindenkivel. Egyszer összeszólalkoznak Pratyival, a raktáros azzal sérti meg, hogy taracknak nevezi. Nem is értjük, hogyan lehet ezen ennyire fölheccelődni, de szét kell szedni őket, különben embervér folyna. Közülük Guszti a más, ugyanabból az országrészből, ma úgy neveznénk, ő a vállalkozó típusú kisgazda. Szereti a lovakat, beavat a terveibe, leszerelés után traktort vesz, kéterest, ha jól értettem, csak azért jegyeztem meg, mert meg akartam tudni, mi is az. Alföldi szőlőskertjük van, gépesíteni fog mindent, ez a jövője. Akkor ez számomra rendkívül maradi életfelfogásnak tűnik. Nekünk is van szőlőnk, a vidékiek többsége tart állatot, de mindenki úgy gondolkodik: legyen egy biztos munkahelyem, állásom, fizetésem, s mellette az ilyen tevékenységek hozzák a többletet. De hogy egy egzisztenciát olyan alapra építeni, amit elvihet egy jégeső? Guszti azért lett Guszti, mert kopasz korában tegező stílusban megszólított egy tisztest, az viccesre vette a többiek előtt: mi van, Gusztikám, tegeződünk? Elmesélte, rajtaragadt a Guszti.

A fiúknak legalább a fele subázik. Rácsszerű alapra műszálas fonálból nagy faliképeket készítenek. Egy toll műanyagházába belehúzzák a színes fonalköteget, gyertya lángjába tartják a végét, amikor megolvad, akkor ezt a ragacsot odanyomják a rácshoz, és kétcentis magasságban egyforma hosszúságra elvágják. Az előre kirajzolt mintákon a színes fonalak nyomán kirajzolódnak a Walt Disney-figurák, labdázó gyerekek, modern giccsek. Két-három négyzetméteres darabokon dolgoznak, egy este haladnak egy tenyérnyit, aprólékos, elmélyült munka. Később a gyufaszálból épített magasfigyelő tornyok összerakása köti le a legénység egy részét, a tevékeny élethez szokott emberek pótcselekvése, hetekig, hónapokig bíbelődni valamivel, aminek ők, a befektetett idő okán is, esztétikai értéket tulajdonítanak.

Suba a subához, deklaráltan Tajti a legjobb barátom az első időszakban. Egymás mellett van az ágyunk a körletben, ő is nyolckampós, igaz, novemberi, fél év csak az együtt töltött idő, de megbecsült tagja a közösségnek. A százados a fejébe vette, hogy olcsón és látványosan megújul az őrs külső képe, Tajti kőműves, kap egy hét fölmentést a szolgálat alól, az első napon kijavítja a falat, ahol lehullott a vakolat, azután készít egy hordó sűrű folyadékot perlitből, fehér cementből meg festékből, és a végére ugyan tönkretéve a vegyvédelmi permetezőkannát, hihetetlen gyorsasággal végigpermetezi a húsznál több épületből álló őrsöt. Vakítóan fehér falak a végeredmény, mi lemossuk gyorsan utána az ajtókról, ablakokról az odaszóródott festéket, kívülről bemázoljuk az ablakkereteket pirossal, és Golyó jelenti a kerületnek, hogy kétszázezer forint értékben felújítottuk az őrsöt, a megtakarítás százötvenezer forint. Kijönnek megnézni, meggyőző a végeredmény. Golyó a mennybe megy, Madár elkönyveli az újabb megtakarítást, Tajti kap három nap jutalomszabadságot, mindenki elégedett.

Tajtitól tanulom el a hippitakarodót. Az éjszaka bejövő járőr az őrsre belépésétől számított három percen belül az ágyában van és alszik. Ugyanígy, a szolgálata előtt öt perccel ébresztendő, és megbízhatóan, szabályosan az útvonalán van. Takarékoskodni kell az energiával. Általában nagyokat hallgatunk egymás társaságában.

A velemidős fiatalokat kinevezték kutyás járőrnek, amikor kijöttek őrsre, aminek nagyon örültek, nekik csak hatkampó a szolgálat, a fennmaradó kettőt a kutyák kiképzésére, gondozására, ápolására kell fordítaniuk. Eggyel előrébb vannak a rangsorban, Polyák a parancsnokuk, ő a kutyás tisztes. Ahogy a napirend lehetővé teszi, naponta kijelölik a kutyás ügyeletest, két órát húznak rá, meg kell főzni a kutyakonyhán az aznapi kutyakosztot, és kisöpörni a szart a bokszokból. Egy nap engem írnak ki. Csak Köcsögnek mondom el, négyszemközt, hogy szerintem ez rosszul van szabályozva, néhány ember minden napra megkapja a két kampó kedvezményt, és a nyolckampósokra is ráosztják a kutyaügyeletet. Másnap eligazításon a százados bejelenti, eztán a napirendben nem szerepel a kutyaügyeletes tevékenysége, a kutyás járőrök oldják meg maguk között, mikor ki főz, ki takarít.

Következik: 11. Cigánylányok bűvkörében