Havel halott
Havel és a Rolling Stones 1990-ben, Prágában
75 életéve valósággal rároskadt. Utolsó hivatalos találkozójáról mutattak ma felvételt: nemrégiben a Dalai Láma járt nála vendégségben. A volt elnök szemmel láthatóan is összeroskadt betegsége súlya alatt, s egy bottal próbálta megtámasztani magát, illetve kimenteni a csontra fogyott arc tétova mosolyával.
Álmában érte a halál, s most az egész világon elmondanak róla minden jót és szépet. Elsiratják, mint pályájáról eltérített színműírót, aki abszurdoid darabjaival hívta fel magára a figyelmet a hatvanas-hetvenes években, értékelik, mint karakteres politikust, gondolkodót és közírót.
Szemelgessünk hát mi is Vaclav Havel műveinek listájából azt, amit most föltétlenül illik felidézni:
Drámái közül: Kerti ünnepély (1963, fordította: Abody Béla), Leirat (1967, fordította Zádor András), Audiencia (1975, fordította: Bojtár Endre), Verniszázs (1975, fordította: Bojtár Endre), Tiltakozás (1978, fordította: Varga György), Területrendezés (1987, fordította: Varga György).
Egyéb írásaiból: Jegyzőkönyvek (1966, kísérleti versek és tanulmányok), A kiszolgáltatottak hatalma (1990, Publicisztikai írások, esszék), Levelek Olgának (1988), Távkihallgatás: Karel Hvízhd’ala beszélgetései Václav Havellel (1986).
Még sok mindent fognak ezután leírni erről az európai formátumú csehről, aki magyar fordítójának Varga Györgynek a bársonyos forradalom idején egy fürdőszobában, a kád szélén kuporogva adott interjút. Varga György különben idén októberben a Bartók Rádió Irodalmi Újság c. műsorában Havelhez fűződő személyes élményeiről vallott a riporternek, további méltatás helyett érdemes belehallgatni az interjúba, mely végül is Vaclav Havelre, az íróra fókuszál. (csg)
Az interjú meghalégatásához kattanjon az alábbi hivatkozásra:
Pusztai Péter rajza
2011. december 19. 12:23
Igen, Havel olyan nagy és erős személyiség volt, hogy a nagyok ott a szögesdrót kerítés mögött többet tudtak róla, mint mi, annak idején. Nélküle nem lett volna Bársonyforradalom az akkori Csehszlovákiában.