Felbukkan Nicu

Olvasom Csoma Mózesnek a Kül-Világban megjelent tanulmányát a hatalomátadásról Észak-Koreában, s hát hirtelen felbukkan a Nicu Ceausescu neve. Kim Dzsong Il elsőszülött fiával kapcsolatosan, akinek a keleti hagyományoknak megfelelően örökölnie kellett volna a hatalmat. Ha már dinasztiát alapított Kim Ir Szen… Kommunista dinasztiát, ami odáig nem volt. Csoma Mózes közelről tapasztalta, tehát tudja – több évet töltött a Koreai Köztársaságban vagyis Dél-Koreában, most a budapesti ELTE Koreai Tanszékén tanít.

No de a fiú: Kim Dzsong Nam alkalmatlannak bizonyult a vezetésre: nem tanult, pedig külföldön, Japánban meg Svájcban taníttatták volna, jobban érdekelték vagy kizárólagosan a motorkerékpárok érdekelték, playboy vált belőle. Bekövetkezett ráadásul a rezsim számára kínos incidens, amikor a Dominikai Köztársaság útlevelével próbált bejutni Japánba, hogy negyedmagával ellátogasson az egyik ottani Disneylandba, de a japán hatóságok kiutasították. Kim Dzsong Ilnak le kellett mondania róla, s mivel második fiát alkalmatlannak tartotta a vezetésre, a legkisebbet, az 1983-ban született Dzsong Ünt szemelte ki utódául…

Szóval Nicu, Ceausescu fia. Kitették Szeben megyébe párt-elsőtitkárnak, cimboráival tivornyákat rendezett. Ha jól tudom, a mája, vagyis az ital vitte el nem sokkal a változások után. Még a sírjában is forog Ceausescu, azt szerette volna, ugye, hogy övé legyen a második kommunista dinasztia. Lánya ”alkalmatlan” volt, akár Kim Dzsong Csol, nevelt fia pedig nem vállalt politikai szerepet.

Megborzongok a gondolatra, hogy Nicu Ceausescu lehetett volna a román állam feje. Akkor is tudtuk, hogy valami nem jó készülődik, most, húsz év és háromezer kilométer távalatából még jobban tudatosodik, mi várt volna ránk – egy új Dominikai Köztársaság. Egy őrült diktátor, mert Ceausescu csak ostoba volt. Mintha doronggal vágnának fejbe, annyira belekábulok a fájdalomba.

Gergely Tamás
2011. december 20.