Egy dagadt, két kretén

Teszem fel a nagy nemzetközi lapokat a polcra nemzetközi könyvtáramban, látom, lezongorázták a koreai eseményt, hogy Dzsong Ün (Ün? Még a legtöbb magyar lap is Un-nak írja… tudatlanok? Ortodox átírás szerint Ün?) megjelenik vagy áll apja koporsójánál. Korábban csak melltől felfele volt látható, meglep most a televíziós kép, amelyiken teljes nagyságban áll, rendkívül esetlenül mozog és rendkívül csúnya jelenség.Elképzelem egyenruha nélkül – fertelmes. Alaktalan, dagadt. Most ne arra gondoljanak, hogy egy keleti (kínai, japán, koreai) arc szélesebb az európainál, hanem hogy a Dzson Üné annyira ”artikulálatlanul” kövér, az ember azt hinné, nem egészen normális. Hogy lesz ebből tárgyalópartner, ha Japán, Amerika külügyminisztereivel találkozik…?

Nézzük itt a könyvtárban kollégáimmal az arcot, megegyezünk abban, hogy nem nélkülöz. Tudjuk közben, hogy észak-koreaiak milliói éheznek. Vannak csont és bőr gyerekek, árvák meg akik szülőkkel rendelkeznek. Micsoda iróniája a sorsnak! Hogy ezt, aki degeszre ette magát huszonnyolc éve alatt, ezt fogják dicsőíteni, mi több, tisztelni…

A pálmát az ifjú vezért bemutató lapok közül az én reggeli lapom viszi el, a Dagens Nyheter, majdnem az egész első oldal az ő portréja. A régi Ifjúmunkások jutnak eszembe, a vörös lapszámok, állandó jelleggel jelen voltak az életemben. Vagy a régi számok, vagy készültünk az újra, vagy otthon tettem le a fotelre, mert mindenik lapszámból hazavittem egyet. (Az volt az én munkám termése, a lap ötödik oldalán…) Egy idő után direkt ott hagytam, lássuk a kretén pofáját a ”hőn szeretett”-nek, tudatosodjék méginkább, hogy kretén a világ, amelyben élünk.

Gergely Tamás
2011-12-22.