Dzsong Ün nem isten

”Kim Ir Szent és Kim Dzsong Ilt istenként tisztelték, más a helyzet Kim Dzsing Ünnel”, ezt egy Ji Szöng Ho (Ji Szöng-Hu) nevû menekült mondja, aki jogi tanulmányait végzi céltudatosan: egy olyan szervezetet vezet, amelyik segíti a szökésben lévő észak-koreaiakat. Szerinte a nép fellázad a kormány ellen az országban uralkodó szegénység miatt.
Ez az első alkalom, hogy valaki a tömegek lázadásáról is beszél, azt is elképzelhetőenk tartja, eddig úgy tűnt be van a jövő betonozva: vagy Dzsong Ün vagy a katonaság, Csoma Mózes harmadik útként az egyszemélyes katonai diktatúrát nevezi meg.
Ji Szöng Hu testvérével és apjával együtt menekült Dél-Koreába, apját a határőrök elkapták, egy hétig kínozták, úgy összeverték, hogy belehalt sérüléseibe, végül a holttestét hazavitték a faluba, ahonnan menekülni próbált.
A Romániából menekülők jutnak eszembe. A Dunába belelőtt nyomorultak, a kukoricásba belehaltak, ha igaz, találomra lőttek, egyiket-másikat eltalálták, ott lelték meg összeaszottan.

Patkánybőr

Kim Te-Dzsin (Kim Tae-Jin) szerencsésebben járt, bár… ’85-ben átúszta az Amnok-folyót Kína felé, viszont egy év után a hatóságok visszadták Észak-Koreának. Négy és fél évet töltött egy táborban, ahol testét és lelkét kínozták, minthogy pert ellene nem indítottak, nem tudta, mikor szabadul. Ha egyáltalán… Naponta haltak meg a fogolytársak közül, s az elkülönítést, amivel büntették, nehezen bírta.
’97-ben újra megpróbálta, ezúttal eljutott Dél-Koreába megpedig Mongólián keresztül. Szöulban lakik és vezeti a Észak-Korea Gulágjának a Felszabadítás nevû szervezetet. A náci haláltáborokhoz hasonlítja a koreai Gulágot, tiltakozó akciókat terveznek Párizsban és Stockholmban.
A svéd távirati iroda, az MTI-nek megfelelő TT (Tidningarnas Telegrambyrå) más menkekülteket is idéz abban a szövegében, melyben Ji Szöng Huról meg Kim Te-Dzsinrõl beszámolnak, azok vallomása szerint férfiakat büntetésből megcsonkítanak, állapotos nőknek bottal verik a hasát. Az éhség olyan méretű, hogy patkány húsát eszik, a bundájukból meg ruhát varrnak.

Gergely Tamás

2011. December 23.