Utolsó húzása

Meg vagyok döbbenve tulajdonképpen. Én elfogadtam azt, amit a világsajtó nekem feltálalt, hogy a volt diktátor páncélvonatán éppen munkalátogatáson halt meg, s hogy két napig azért nem adtak hírt a haláláról, mert a kulisszák mögött folyt az örökösödési harc. Még röhögtem is magamban, hogy úgy állítják be az agymosott népnek, hogy megerőltette magát a munkalátogatáson, vagyis a kimerültség miattuk volt, az ő jövőjük érdekében, még röhögtem magamban azért is, hogy beteg diktátor minek utazik, ahhoz, hogy most azt olvassam magyar forrásból (atv.hu), hogy a dél-koreai titkosszolgálat szerint a diktátor nem is utazott el a fővárosból. Műholdas felvételek alapján állítják, hogy a páncélvonat, mellyek Kim Dzsong Il utazni szokott, nem hagyta el a fővárost.

És én a dél-koreai titkosszolgálatnak jobban hiszek, mint az észak-koreai állami szerveknek.

Mi is történhetett, egyelőre nincs válasz.

Vagy komolytalanra fordítva a szót: lehet, hogy ez volt a különc diktátor újabb, utolsó húzása. Már megunta, hogy azon csámcsognak, hogy egyformák-e a rizsszemek a tányérján, hogy azt találgatják, atomfegyverével mikor robbantja fel a világot, most feladta nekik a találós kérdést: mikor, hol és hogyan halt meg?

Gergely Tamás
2011. XII. 23.