Száll az étel

A Die Zeitban olvassa Éva, hogy ballonokkal próbálkoznak Délről, léggömbökkel bejuttatni az ételt a határon túlra, Észak-Koreába. Mivel másként nem lehet, s mivel Északon éheznek. ”A mivel másként nem lehet” azt jelenti, hogy nem engedik be az összes adakozót. Mert akkor elárasztanák a fél országot. S az presztízsveszteséget jelentene a rezsim számára. Biztosan megint beengednek néhány dél-koreait ”rokoni látogatás”-ra. (Gondold el, elszakított a határ, rokaid tőled néhány kilométerre élnek, nem vihetsz nekik két kiló rizset…) Ha pedig segíteni akar a külvilág, adják át a segélyt a kormánynak, az majd szétosztja – kinek? Az őt kiszolgálóknak – és azt is a rezsim sikereként könyvelik el.

Szóval száll az étel a határon túlra, s hol áll meg? Attól tartok, rossz megoldást választottak. El tudom képzelni, hogy katonák várják és lövik le a léggömböket. Vagy ami még rosszabb, megtalálják a földön éhes észak-koreaiak, feleszik, hazaviszik, jobbik esetben megeszik, de kopogtat máris a titkosszolgálat. Egymást feljelentik, hogy a tilosból ettek, s viszik is őket. Cáfolják ugyan, de munkatábor létezik, és a ”népi demokráciá”-ben harmadiziglen büntetnek.

Gergely Tamás
2011. december 26.