Rémuralom a Fokföldön

Most már nincs kegyelem. Kivált a fokföldi fölkelőket bünteti Kitchener. Lotter vezért Middelburgban e hó 12-ikén kivégezték. Ugyanakkor öt más hollandus embert, a kik szintén Lotter kommandójához tartoztak, szintén halálra itéltek, de a halálos ítéletet élethossziglani fegyházbüntetésre változtatták át.

Jelentik továbbá hivatalosan e hó 12-ikéről: Egy Barklywestben halálra itélt farmert tiz évi kényszermunkára kegyelmeztek meg, mig egy jakobsdali farmer balábüntetését számüzetésre változtatták. Egy vryburgi volt tábori zászlós büntetését tiz évről három évre szállitották le.
Egy vryburgi farmer felett kimondott halálbüntetést életfogytiglani kényszermunkára enyhitettek. Két fiatal farmert, a kik kétszer átpártoltak az ellenséghez, e hó 12-ikén reggel Vryburgban felakasztottak. Worchesterben egy farmert 100 font sterlingre, illetőleg kilencz havi fogságra itéltek, mert farmjában több mint hét napra való eleséget tartott, már pedig tilos nagyobb eleséget tartani, mert abból a fegyveres boerok is táplálkozhatnak.
Pretoriából jelentik e hó 13-ikáról: Szeptember 15-ike óta még 18 boer vezért fogtak el és örökre számüzték őket Dél-Afrikából. Két fiatal ember a háboru végeig tartó fogságot és 20 botütést kapott.

A bécsi Rotschild vagyona

Néhány nap előtt a bécsi képviselőházban felszólalt Herzog képviselő, hogy Rotschild báró évenként milliókat von el a kincstárból az által, hogy sokkal kevesebb vagyont vall be, mint a mennyije van. Egy bécsi ujság kimutatást közöl Rotschild Albert báró vagyonáról. A bécsi Rotschild-ház tavalyi számadása 11,116 millió korona tiszta vagyonnal zárult. Vagyis több mint tizenegy milliárd koronát tesz Rotschild vagyona.

Ha csak 4 százalékos kamatozását vesszük ennek, akkor is 440 millió korona a bécsi czég fejének évi jövedelme. Egy napra 1,200.000 korona esik; egy órára 50.000 korona, perczenkint 833 korona és másodperczenkint 13 korona Rotschild Albert báró jövedelme. Mesébe illő számok ezek! A vagyon leginkább értékpapirokból áll, az ingatlanok értéke 165 millió koronát tesz. A párisi Rotschild-czég ugyanily gazdag, a frankfurtinak csak negyedrész ennyi vagyona van, a londoninak pedig csak két milliárd koronája.

Halász Ignáczczal Lappföldön

A korán elhunyt jeles tudós és iró: Halász Ignácz özvegye, szül. Pillitz Margit úrhölgy férje gyűjteményéből értékes lapp néprajzi tárgyakat ajándékozott a Magyar Nemzeti Muzeumnak. E tárgyak egy részét bemutatjuk mai számunkban egy pár más képpel együtt, melyek szintén az elhunyt tudós hagyatékából valók.
A lapp nyelv méltán keltette föl nagyobb mértékben Halász érdeklődését. Akkor még nem tudta eldönteni a tudomány – és ma sem mondta ki még erre nézve utolsó szavát, hogy a finn-ugor nyelvek között minő hely illeti meg a lappot, Budenz és vele sokan, ahhoz a csoporthoz számitották, mely a magyar, vogul-osztják és zürjén-votják nyelvekből áll; mások egyszerűen a finn nyelv egyik tájszólásának tartották és ennél fogva a másik – finn-mordvin-cseremisz ághoz sorolták.
Az újabb nyomozások, és első sorban épen Halász gyűjtései alapján, az utóbbi álláspontot látszanak igazolni. Halász három útat is tett a lappok közé, hogy a nyelvvel és néppel alaposan megismerkedjék. Ezt el is érte. Kötetekre terjednek e tárgyra vonatkozó közlései (1885-1896).

A lappok – mint ismeretes – Európa éjszakkeleti részén, a zordon sarki tájak közelében laknak. Mindössze alig 35 ezernyi nép, s e kis szám négy országra van elosztva: Oroszországban Kola félszigetre, Finnország felső vidékeire, továbbá Svéd és Norvégországokra.
Halász e két utóbbi helyen kereste fel őket háromszor a 80-as évek utolján és a 90-esek elején, miután már előzőleg bebizonyította reátermettségét. 1881-ben megjelent „Svéd-lapp nyelv és olvasmányok” czímű önálló művével. Ebben az időben tanúlt meg svédűl és oroszúl is igen jól.
A nyelveken kivül kitűnő érzéke volt a népélet megfigyeléséhez is. Mindenütt fényképfölvételeket csinált és tapasztalatait több élvezetes útleírásban foglalta össze a „Budapesti Szemlé”-ben s a székesfehérvári főireáliskola értesítőjében.
A Magyar Tudományos Akadémia sietett őt érdemeinek jutalmáúl tagjainak sorába fölvenni. A lappok között való tartózkodás, a mily gyömölcsöző lett a tudományra nézve, oly kevéssé volt hasznára Halász egészségének. Úgy látszik, ott szerezte gyomorbaját, mely aztán sírba döntötte.
Nagy áldozat is, melyet csak a tudományért való igaz lelkesedés magyaráz, ily félig nomád néppel osztani meg azt az életnek alig nevezhető állapotot, melybe a mostoha sors helyezte a hideg éjszaknak e szegény fiait.
Halász hónapokon át kitartott az ő lappjai között és nagy kedveltségre tett szert köztük. A lappokról Halász nagyobb néprajzi munkát is kezdett írni, a mely – e sorok irója által befejezve – a jövő évben fog megjelenni. Ehhez tartoznak a lapp téli sátrat és viseletet föltűntető képeink is.
A lappok téli sátra nem valami kényelmes alkotmány. Úgy építik, hogy lerakják a czölöpöket, hasonlóan mint a nyári sátornál, de azután a hideg ellen kitöltik a czölöpközöket mohával. A sátor belsejében van a lapos kövekből összerótt kályha. Bútor nincs. Az ágyakat rénszarvasbőrök helyettesítik, asztal gyanánt a sátor földje szolgál.
Újabban a lappok egy része kénytelen letelepedni, mert a földmívelés alá fogott terület, a hol azelőtt nomadizáltak, folyton szűkebbre szorúl. A mint táplálkozásuk főforrása rénszarvas, – melyből egy-egy lappnak több százra menő nyája is van, – úgy eszközeik és ruházatuk is leginkább rénszarvas csontjaiból és bőréből kerülnek ki. Ilyen készítésű lapp tárgyak képeinken is láthatók.
Halász Ignáczot egyébként is ritka sokoldalú tudományos képzettsége és munkássága mellet főleg e nagyszabású lapp tanúlmányai segítették 38 éves korában, 1893-ban a magyar és a finn-ugor nyelvészet tanszékére Kolozsvárott.
Mint tanár jeles volt.Tanítványai szeretettel csüngtek rajta. Testestül-lelkestűl katedrájának élt. Előadásait rendszeresen kidolgozta s ilyképen egy nagy magyar nyelvtannak első alakját is megszerkesztette belőlük; e nagy mű is kéziratban van meg. A tudomány sokat köszön neki és – mint meseírónak – az irodalom is. Még többet várhattunk volna tőle, ha a fáradhatatlan tudós halála oly korán be nem következik.
V.B.

Az elégetett gyorsvonat

A magyar-román határnál, Román-Palotánál történt szőrnyű vasúti szerencsétlenség áldozatainak számát még most sem tudni bizonyosan. A hivatalos jelentések szerint a két vonaton 34 személy volt és pedig 18 vasúti alkalmazott és 16 utas, mindannyian románok.
Meghalt 9 ember és pedig hét alkalmazott és két utas, nevezetesen egy szabadságon levő vasúti hivatalnok és a hálókocsitársaság egyik ellenőrének a gyermeke. Megsebesűlt 16 személy, de mindannyian gyógyuló félben van. Csak egy ember, a vonat vezetője, szenvedett sulyos sérülést, a többiek sérülése könnyű természetű.
A szerencsétlenség okát most már kiderítették. A petróleumos vonat kátránnyal volt fütve és ettől gyuladt meg az egész vonat, az összeütközés pedig elkerülhetetlen volt, mert a petróleumos vonaton csak két kézi fék volt és az is elromlott.
A mozdonyvezető a palotai állomáson két fékező kocsit kért, de ilyen nem volt ott. A szerencsétlenség perczében az ellengőz sem használt. Erre a mozdonyvezető és a fűtő leugrottak. Ennek következtében a mozdonyvezető nyomorékká lett, a fűtő szörnyet halt.
A gyorsvonaton egy postakocsi elégett. Mintegy félmillió frank értékű postai küldemény égett oda. Az utasok elégett holmijának az értékét két millióra lehet becsülni.
A mi az áldozatok számát illeti, be van bizonyítva, hogy Bukarestben negyven jegyet, Crajovában huszonnégy jegyet adtak ki a gyorsvonatra, tehát hatvannégy utas lehetett a gyorsvonaton. Ezek közül 16-18 habár megsebesűlve, de megmenekült, tehát az áldozatok számát több mint negyvenre lehet tenni.
Eddig husz holttestet ástak ki a romokból, a többit valószinüleg nem is lehet már megtalálni, mert porrá égtek. Találtak egy asszonynak csonka holttestét, szorító karjában egy gyermek feje, mintha odanőtt volna. Valószinű, hogy egy magyar nő is volt a szerencsétlenűl jártak között, mert egy szénné égett nőnél egy kis arany medaliont találtak, magyar írással: „Könyörögjél értünk Szűz Mária”.
Másik magyar áldozat Schwarcz, a hálókocsi ellenőre, ki ezelőtt Temesvárott szolgált mint tüzérhadnagy, de a katonai szolgálatból kilépett. Argyelán Mihály torontáli birtokost és lókereskedőt is az áldozatok közt említették, de Argyelán Bukarestben erről a vonatről lekésett. Már indulóban volt a vonat, Argyelán dühösen kifakadt és kártérítési pörrel fenyegetőzött.

Nagysurányi vizslaverseny

Az Országos Magyar Ebtenyésztő-Egyesület, mely 1899-ik év január elsejével kezdte meg működését, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is jó hírnévre tett szert és rövid fennállása óta az 1899-iki szegedi országos és az 1900-iki budapesti nemzetközi kiállítást rendezte, melyekhez a jövő október hóban az idei országos ebkiállítás is csatlakozik, – azonkívűl pedig a múlt év tavaszán Budapesten és szept. 9-én Sopronban nemzetközi kotorékversenyeket rendezett.
1900. szeptember 8-án Eszterházán találjuk az egyesületet, herczeg Eszterházy Miklós vadászterületén rendezett nemzetközi jellegű vizslaversenyen, ez év tavaszán pedig az I. országos vizsla-Derbyn, a vadtenyésztő egyesület területén, Érsekujvárott; ez év szeptember 1-én és 2-án Nagy-Surányban tünik fel országos vizslaversenyeivel a nagysurányi vadásztársaság vadászterületén, melyet az említett vadásztársaság készségesen átengedett e czélra.
Rövid 3 1/2 évi működése alatt ez elég eredmény, különösen akkor, ha a megkezdett munkát czéltudatosan folytatja, mely jó hírnevét a külföld előtt még jobban emeli.
Az egyesület nemcsak a vadászebek tenyésztését mozdítja elő a mivel a hazai vadászatnak és vadápolásnak tesz kitünő szolgálatot, hanem a házörző ebek tiszta tenyésztését is felkarolja; nevezetesen a kihaló félben levő magyar fajtájú juhászebeket (lompos és hosszúszőrű komondorok), valamint pulikat czéltudatosan tenyészti és szegénysorsú pásztornépünket ezek eladásának közvetítésével keresethez juttatja. De foglalkozik a hölgyek ölebei tenyésztésének helyes irányba való vezetésével is.
Az egyesület védnöke József Ágost főherczeg mellett Gromon Dezső v. b. t. t. államtitkár, gróf Nádasdy Tamás és Soltz Gyula miniszteri tanácsos, alelnökök; kik valamint Buzzi Géza titkár és választmány nagy ügybuzgóságot fejtenek ki az egyesület munkáiban.
Első képünk József Ágost főherczeget a nagysurányi vizslaverseny résztvevőivel és a vadásztársaság tagjaival, – a második a hivatásos vadászok csoportját ebeikkel együtt ábrázolja.

Czolgos pusztulása

Az anarchisták őrült elveit valló Czolgosz León, ma elégtételt vett az amerikai szabad állam igazságszolgáltatása. Mint egy new-yorki sürgöny jelenti, Czolgoszt, az anburni fogházban, reggel 7 órakor kivégezték.
Reggel 6 óra volt, a mikor jóizü álmából fölkeltették az elnökgyilkost és tudtára adták, hogy készüljön a halálra. A gyilkos minden lelkivigasztalást otromba módon visszautasított. Uj fekete ruhát adtak rá és a kivégzés helyére vezették.
A gyilkos utolsó perczeiben borzalmas hatást gyakorolt a szemlélőre; szinte önkívületi állapotban volt, szemei tévetegen forogtak üregeikben, ajka szederjes volt és remegve simult a mellé adott őrhöz, mintha ettől várt volna kegyelmet.
A vesztőhelyen ezalatt összegyült 12 esküdt, orvos, védőügyvéd és államügyész. A főelektrikus ujra kipróbálta a villámos széket és miután jelentette, hogy minden rendben van, elővezették az elítéltet.
A börtönigazgató Czolgosz előtt ujra felolvasta az ítéletet, azután átadta az elektrikusoknak, kik leültették és a drótokat fejére és lábára helyezték, arczára pedig fém süveget huztak.
A börtönigazgató jeladására a szomszédszobában váró ember megforgatta az emeltyűt, aztán ismét eredeti állásba hozta. Ugylátszik az áram nem ölte meg a gyilkost, mert egy ujabb jelre ismét megforgatták az emelentyűt.

Az orvos konstatálta, hogy Czolgosz megszünt élni. Holttestét azonnal bonczolás alá vették és mészsírba temették. Érdekes, hogy egy látványos bódé tulajdonosa Czolgosz ruhájáért 5000 dollárt fizetett ki a gyilkos hozzátartozóinak, hogy mutogathassa, de a ruhát nem adta ki a törvényszék, hanem a kivégzés után, minden Czolgosznál talált irattal együtt elégette.

Titkos rendőrök iskolája

Egy franczia vidéki városkában iskola nyilt meg titkos rendőrök számára. Az iskolát magánemberek alapították s az élén a büntettek egyik leghíresebb kutatója és ismerője áll.
Ha az ember belép a házba, először azokba a szobákba jut, a hol a kezdők tanulnak. Ezeket mindenekelőtt szemük és kezük ügyes használatára tanítják, hogy megfigyelő képességük élesedjék. Ezt ugy érik el, hogy a tanulót erősen megvilágított és teljesen berendezett szobába vezetik
Csak nehány pillanatja van, hogy az összes tárgyakat jól az emlékezetébe vésse, mert azután elalszik a világosság. A kezdő titkos rendőrnek azután egy darab papiroson lehetőleg pontos vázlatot kell készítenie a szoba berendezéséről. Néha az alatt az idő alatt, míg a szoba világos maradt, egy-két pillanatra egy ember jelenik meg az ajtóban s detektívnek azután száz fénykép közül ki kell keresnie az illetőt.
Ha a megfigyelő képesség eléggé ki van fejlesztve, akkor következik egy jóval nehezebb feladat, tudniillik a tapintás kifejlesztése. Egy sötét szobában a tanulónak meg kell ismernie a legkülönfélébb tárgyakat és ezeket pontosan le kell írnia. Ha például ékszert tesznek eléje, azt is meg kell mondania, hogy köve gyémánt, rubin, szafir, vagy más drágakő volt.
Szóval a franczia titkosrendőr iskola alaposan meggyötri azokat, a kiknek legfőbb törekvése, hogy az emberiséget a zsebmetszők és egyéb gonosz csontok ravasz fogásai ellen megvédelmezzék.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ