Meghalt Khina legnagyobb államférfia, a már 80 éves Li-Hung-Csang

Az egyedül magának élő roppant khinai birodalom most a hóditások czélpontja. Felosztásán a hatalmak még nem birnak megegyezni. Késleltetik tehát s mindenik ugy tesz, mintha barátja volna a khinai kormánynak.
A mennyei birodalom e válságos állapotában halt meg a mult héten Khina legnagyobb államférfia, a már 80 éves Li-Hung-Csang, aki alkirály volt. Az európai hatalmakkal ő vezette a békealkudozásokat, a szorongott khinai kormány belátására bizott mindent.
Ravasz politikus volt, de hazája érdekét és saját javát nem szokta elfeledni. Hosszabb utazást tett Európában, s megismerte az itteni törekvéseket. De ekkor már öreg ember volt és nem intézhetett új politikát. A császárné előtt kegyvesztett lett is, hanem eszét nem nélkülözhették s újra kegyelembe fogadták.
Halála után, koporsójában az özvegy császárné nagy czimekkel ruházta föl. Ez a kitüntetések egy neme Khinában, s a kitüntetést az elhunyt gyermekei öröklik.
A mi pedig a khinai ügyekben most legfontosabb, az Japán fenyegető magatartása Oroszország ellen és a khinai császári udvar kétszinű magatartása a szövetséges hatalmak iránt.
Oroszország szerződést kötött a nagy szorongatásba jutott Khinával, hogy egy jókora tartomány, Mandsuria, az övé legyen. Ez a szerződés még nincs rendben. Li-Hung-Csang folyton halogatta az aláirást, bele is halt. Japán pedig, mely rávetette szemét a Mandsuriára nagyon veszedelmesnek találja, hogy épen ott terjeszkedjék az orosz hatalom.

Pestis Nápolyban

Olaszország hires szép városában arra a megdöbbenő fölfedezésre jutottak, hogy ott már hetek óta pestises halálozások fordulnak elő. Először az orvosok nem vették észre, aztán mikor az orvosok jelentést tettek, az egészségügyi hatóság hallgatott róla, mikor végre ez is bevallotta a kormánynak, akkor a kormány titkolózott, s csak szeptember 24-ikén, mikor már tizenkét eset fordult elő, nem titkolta tovább.
A kormány azt mondja, hogy időközben megtett minden intézkedést s most már nincs veszedelem. Csakhogy vagy 600 kikötőbeli munkás van vesztegzár alatt, kik egy Indiából jött hajó szállítmányainak kihordásával foglalkoztak, s közülök többen megbetegednek, családjuktól való elkülönítését, valamint mindazoknak a személyeknek az elszigetelését, a kikkel a betegek érintkezésben állottak, tovább a kikötőben alkalmazott 600 munkás elkülönitését.
Fertőtlenitették továbbá a nyilt kikötőben és környékén levő boltokat, valamint a betegek házait. A betegek ingóságait elégették, a patkányokat a csatornában és a boltokban fojtógázok segítségével elpusztították. A belügyminisztérium továbbá a párisi Pasteur-intézetben készitett pestis ellen való oltó szereket hozatott. Oly orvosokat küldtek Nápolyba, a kiknek már volt alkalmuk a betegséget a külföldön tanulmányozni és kezelni.

Remélik, hogy alapos fertőtlenítéssel, a betegek és családjuk elszigetelésével sikerülni fog a pestis terjedését megakadályozni. Hatszáz munkást a nisidai vesztegintézetben tartanak, a hol torpedónaszádok vigyáznak arra, hogy senki se juthasson a közelükbe. A szabadkikötőt teljesen lezárták. A betegek száma most is tizenhárom. A pestis nem terjedt tovább s remélik, hogy elfojtják, habár időközben is fordultak elő uj betegedések, de csak a felügyelet alatt levők közt.

Budapest főváros magyarsága

Az ujévi népszámlálás adatait a főváros statisztikai hivatala főbb részeiben már összeállította, s ez igen kedvező Budapest magyarosodására. A negyvenes és ötvenes években még német lakosságu Budapesten 339.965 magyar, 98.435 német, 24.091 tót anyanyelvű ember él, egyéb más pedig 20.877. Ez annyit tesz, hogy a lakosságból magyar száz közül 80; német 14, tót 3 és egyéb 3-6%.
Husz évvel ezelőtt a magyarság 57 százalék volt, a lakosságnak kicsivel fele; most tiz éve 67 és most már majdnem 80. Az egyes kerületek közt legmagyarabb a Belváros, leggyöngébb a magyarság Ó-Budán. A felénél valamivel több. A budai kerületek jóval németebbek, mint a pestiek.

Jókainé Nagy Bella botránya

Jókainé vendégszereplése vidéki színházaknál. Jókainé Nagy Bella asszony, a ki azelőtt a budai szinkörben s a vidéken több helyen sikerrel szerepelt, most a legnagyobb vidéki városok szinpadjain lép fel. Körútját Pozsonyban kezdte november 5-én, Voss Richard „Éva grófnő” czímű darabjában.

A művésznő sikerrel játszotta a főszerepet. A közönség megtöltötte a szinházat, a zenekarból koszorúkat nyújtottak át. Az előadás alatt némi csendzavarás történt, a mit azonban a közönség igen határozottan visszautasított s a csendzavaróknak, két ifjúnak el kellett távoznia.
Jókainé második föllépése november 7-ikére volt kitűzve. De mivel hire terjedt, hogy tüntetésre készűlnek, Jókai Mór következő táviratot küldte Relle igazgatónak; „Pozsonyból hazatért barátaimtól értesülve a látott ellenséges érzületekről nőm ellenében, nem engedhetem nőmnek, hogy a pozsonyi színpadon többé föllépjen. Ezt kérem a közönséggel tudatni. Híve Jókai Mór.”
Relle igazgató telefon útján igyekezett Jókait a tilalom visszavonására bírni, de hasztalanul; sőt Jókai a délutáni gyorsvonattal maga is Pozsonyba érkezett, hogy a föllépést megakadályozza.
Így aztán Jókainé föllépése „Dalmá” -ban elmaradt. Brolly Tivadar pozsonyi polgármester másnap megjelent Jókai Mór lakásán, és a város polgársága nevében mély sajnálkozását fejezte ki ama bántalmazás felett, a mely a nemzet költőjét Pozsony városában érte, a melynek ő díszpolgára.Biztosította Jókait Pozsony polgárságának határtalan szeretetéről és ragaszkodásáról, valamint arról, hogy a város polgársága azoktól a tüntetésektől, a melyek Jókainét a szinházban érték, teljesen távol állt. Jókai rendkívül meghatottan válaszolt, megköszönve a tisztelgést. A Jókai-pár délután visszautazott Budapestre.

Az elektromos vezetékek érintéséből keletkező veszedelmek

Weber zürichi tanár kisérleteket végzett annak megállapítására, hogy mi veszedelem fenyegeti az embert, ha teste akár szándékosan, akár véletlenségből el nem szigetelt elektromos vezetékkel jut érintkezésbe.A kisérleteket maga magán végezte s főleg a váltakozó áramot szolgáltató vezetékek hatását tanulmányozta.
Weber a kisérleteket két csoportra osztotta; az elsőbe tartozott annak megállapítása, hogy mi történik azzal az emberrel, a ki olyan drótokat fog a két kezébe, a melyekben különböző feszültségű áram kering; a másik kisérleti sorozat annak a veszedelemnek megállapítását tűzte feladatául, a mely keletkezik, mikor az elektromos vezeték pályáján álló ember csak fél kezével fogja meg a vezetéket.
Az első csoportba vágó kisérleti sorozat berendezése a következő volt: másodperczenként 50 periódusú és 200 volt feszültségű áramot vezetett egy csévén át, a melyen egyenlő távolságban összesen 21 elágazás volt, úgy, hogy a cséve 10, 20, 30 stb. egészen 210 volt feszültségű váltakozó áramot adhatott. Mikor nedves ujjakkal ragadta meg a vezetéket, a melyben 30 voltnyi feszültségi különbség volt, úgy érezte, hogy ujjai, keze, kézcsuklója, alsó és felső karja mintha megbénult volna, ujjait alig tudta mozgatni, a kezét alig birta elfordítani.
Ha nyujtott karral fogta meg a vezetéket, nem birta meghajlítani, ha pedig hajlott karral nyúlt hozzá, nem tudta kiegyenesíteni. Az ujjakban, kézben és karban oly nagy volt a fájdalom, hogy alig állta az ember 5–10 másodperczig; de még volt annyi ereje, hogy a drótot eleressze. Ilyenkor az ember testén áthaladó áram 0,012–0,015 ampére erősségű.
Mikor Weber 50 volt feszültségű áramot szolgáltató vezetéket fogott meg nedves ujjaival, ujjainak és kezének izmai abban a pillanatban egy időre megbénultak, a drótot legnagyobb erőfeszítéssel se tudta elbocsátani a kezéből.

A 90 voltos áramot vezető drót kézbevétele, bár az ujjak szárazak voltak, szintén rögtöni bénulást okozott s a drótot elereszteni nem sikerült; a kézben és a karban akkora volt a fájdalom, hogy akaratlanul is felkiáltott. Ezt az állapot 1–2 másodpercznél tovább nem bírja el az ember.
Annak a veszedelemnek a megvizsgálására, a mely a földön álló embert akkor fenyegeti, ha fél kezével olyan váltakozó áramú vezetéket fog meg, a melynek másik pólusa a földön fekszik: 100 volt feszültségű 20 izzó lámpát kapcsolt össze egymásután és 2000 volt váltakozó feszültségű áramot szökkentett át rajtok.
Újra elágazó drótokat készített, a melyek 100, 200 stb. egészen 3000 volt feszültségű áramot szolgáltattak. A megfigyelő kavicshalmon állott, mely a kisérletet megelőzőleg nedves lett az esőtől; később a megfigyelő nedves agyagtalajon állott, melyet finom, megnedvesített szénpor borított.
A nagyfeszültségű áramvezeték mindkét esetben ártalmatlannak bizonyult, a mi a bőrczipő szigetelő tulajdonságának volt köszönhető; mert, mikor Weber, a kavicshalmon állva, megfogta a drótot, csak erős sajgást érzett az ujjaiban, mikor pedig erősen megragadta a drótot, ujjának izmait erősebb rándulás érte.
Agyagtalajon csak 1300 voltos áramig próbálta ki az áramot; ekkor tapasztalta, hogy mikor a vezetéket ujjával megérintette, mintha csak tűzbe tette volna az ujját, mikor pedig a drótot a kezébe vette, a keze azonnal megbénult s a drótot nem tudta elereszteni.
Weber a maga kisérleteiből következteti, hogy az olyan ember, a ki száraz czipőben, nedves talajon állva, fél kezével megérinti a forgó áramot szolgáltató gép vezetékét, mindaddig biztonságban van, a míg az áram feszültsége az 100 voltnál nem több, és hogy kész a veszedelem, mihelyt valaki, legyen bár a keze száraz, két kézzel fogja meg a vezetékeket, ha bennök 100 voltnál erősebb áram kering.
Ez állításnak igazságát igazolta az a tény, hogy egyik nagyobb chemiai gyárban 16 hónap alatt négy munkás halt meg ily módon; pedig három esetben az áram feszültsége kisebb volt 115 voltnál, s csak a negyedikben tett 115 voltot.
Az első szerencsétlenség ívlámpával történt, a mely a szabadban faoszlopon lógott; a lámpát dróton kellett lebocsátani, s a drót a lámpától el volt szigetelve. A munkás, miután a lámpát megtisztította, felhúzásakor olyan erővel rántotta meg a drótot, hogy a vezetékkel érintkezésbe került, s ettől 115 volt feszültségű áramot kapott. Minthogy a munkás nem állott elszigetelő zsámolyon – pedig ez volt a rendelet –, hanem mezitláb a földön, az áram áthaladt a testén és legott megölte.
A másik baleset pajkosságból történt; forgóáramú vezeték haladt az ablak előtt s a munkás megkapta a kezével; hogy ezt tehesse, jól ki kellett hajolnia, de azután nem tudta többé elbocsátani.
A harmadik szerencsétlenség akként adódott elő, hogy a munkás azt a vascsövet fogta meg, a melyben a világításra való két vezeték egymástól elszigetelve állott. Egy erősítő csavar, mely a csövön átvezetett, az elszigetelő réteget megrongálta, s elvezette az elektromosságot a vascsőbe; a nagyfeszültségű áram ekkor is halált okozott.
A negyedik esetben hanyatt fekve találták a munkást; kezével fogta a kialudt kézilámpát, a vezető zsinór pedig a mellén feküdt. A munkások, kik a vezető zsinórt el akarták venni, ütést kaptak a kezökbe. Különös játéka a sorsnak, hogy a gyár vezetője és több mérnöke nem egyszer vette kezébe a vezetéket, s egyiköknek se történt baja.
A fiziológiai hatásnak ilyetén különbözősége talán abban leli magyarázatát, hogy másként fogja meg a vezetéket a munkás, és másként a tanult ember, és más a ruhájok, de különösen a czipőjök. A tisztviselők száraz czipőjökben jól el voltak szigetelve a földtől; nem így a munkások, a kik mezitláb vagy faczipőben jártak-keltek, s a lábuk csakhamar megnedvesedett és jó vezetővé vált.
Az előadottakból következik, hogy tartózkodni kell az olyan vezetékek érintésétől, a melyekben nagy felszültségű áram kering; természetes, hogy kellő óvatossággal a veszedelem meglehetősen ki van zárva, a mit az is bizonyít, hogy elektromos világítás czéljából nagyon sok házba vezettek már be nagyfeszültségű áramot, s a lakóknak még se történt bajok.

Sztanoj kontra Ehrlich carambol-verseny

Mult csütörtökön kezdődtek meg az idei carambol-versenyek Sztanoj Miklós biliárd-akadémiájában. Ezúttal Sztanoj Miklós régi ismert ellenfelével Ehrlich Józseffel állott ki, egy 1000 pointes keretjátszmában 600 előnyt adván ellenfelének. A játék nagy érdeklődés mellett folyt le a lehető legbrilliánsabbul.
Sztanoj mester elért eredménye eddig az legjobb magyar eredmény, sőt a legelső helyen áll a külföldi játékosokkal szemben is.
33 lökésre csinált 567 pointot, a mi 17-es átlagnak felel meg.
Legnagyobb szeriesei (sorozat) voltak: 102 és 77 .
Ehrlich J. amateur 34 lövésre csinált 170 carambolt, legnagyobb szeriese volt 30, átlaga 6.
A játék mostani állása tehát:
Sztanoj Miklós 567 point
Ehrlich József 170 point
Folytatása e hó 7-én, csütörtökön, esti 8 órakor lesz, minden belépti díj nélkül.
A szép számú közönség Sztanojt úgy 100-on felüli szerieseért, mint gyönyörű átlagáért nagy óváczióban részesítette.

3150 embert lincseltek meg

Chicagóban megjelenő Tribune statisztikai kimutatása szerint a legutóbbi 20 esztendő során 3150 embert lincseltek meg az Egyesült-Államokban. Az áldozatok tulnyomó része néger volt. Kivált a déli államokban olyan lelketlen kegyetlenséggel űzik a lincselést, hogy a barbár idők elszégyelhetik magukat a XX-ik századdal szemben. 3150 áldozat után végre-valahára kezd egy kis visszahatás támadni.
Alabama tartomány egyik városában volt annyi merészség az ügyészben, hogy egy lincselés 12 tettesét törvénybe idézze s volt bárorsága az esküdtszéknek, hogy az egyik vádlottat életfogytiglani fogházra, két társát pedig 10-10 évi börtönre ítélje. Ez egyébként az első eset még így is, hogy akadt Amerikában törvényszék, a mely büntetéssel meri sulytani a lincselőket.
Persze azért kétes, hogy kénytelenek lesznek-e az elítéltek végigszenvedni büntetésüket, mert ítéletük fellebbezés alá kerül, sőt még a kormányzó is megkegyelmezhet nekik. Lehet, bárha nem hisszük, hogy észretéríti ez az ítélet az eszeveszett embereket.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ