Falu alatt van ez is, itt is komp járt valamikor a békeidőkben, közvetlen a falu alatt, benn a határsávban egy fűrésztelep, fafeldolgozó. A járőr lejjebb tanyázik a kilométerkő mellett, sötétedéskor jön föl a falu alá. Ide kapcsolódik első intézkedésem. Május elsejét megelőző este volt, szépen áradt a Dráva, nehezen akartak mozdulni a horgászok, ilyenkor kapnak a halak, de csak elhajtottam őket alkonyatkor. Ahogy ballagok fölfelé, közben besötétedett, fejszecsattogást hallok a kiserdőből. Két falubeli vágja a májusfának valót, és még ők vannak megbántódva, nekik áll följebb, hogy nem vághat az ember a kislányának egy rendes fát. Mondom, ez határsáv, helyi lakosok, tudják a rendet, sötétedés után nem tartózkodhatnak itt. Nekik a százados jó barátjuk, na, ne féljek csak, holnap megkapom tőle a magamét, zaklatom a becsületes embereket. Elfogyott a türelmem, elkérem a személyi igazolványukat, magamnál tartom, és fölballagok a telefonhoz. Madár veszi föl benn, hivatalosan jelentem, közben fölérnek mellém, vállukon a fával a férfiak, hogy a határrendsértés minősített esete diszkvalifikálódik, és folyamatba kell tenni a dialektológiai eljárást. Madár röhög, én meg beolvasom mindkettőnek az összes adatát a telefonba, személyi igazolványának számát, anyja nevét, mindent. Az utolsó rubrikába még kérem beírni, hogy nem engedelmeskedtek a szabályszerűen eljáró határőr-járőr felszólításának, ezért ügyüket a gyorsított folyamattal, szigorított eljárással kérem szignifikálni és proskribálni. A villanylámpa fényében már egyáltalán nem látszanak olyan nagyfiúnak, ahogy zuhognak a hivatalos kifejezések.

Másnap kinn vagyok a másik oldalon, amikor bejön a két fickó az őrsre, a századost keresik. Szerencsére Madárnak eszébe jut az esti telefon, és össze tudja kapcsolni a százados számára rekonstruálhatóan az eseményeket. Vakarja a fejét Golyó erősen a barátai előtt, ő nem volt este szolgálatban, a fiatal, gyakorlatlan hadnagy fölvette a jegyzőkönyvet, továbbította fölfelé, ebből bizony szabályos szabálysértés lesz. De vannak neki a kerületnél jó kapcsolatai, nem ígér semmit, de amit meg lehet tenni, azt megteszi. És az aznapi eligazítás rólam szól. Mesésen kiszínezve a sztori, mindenki épülésére, a talpraesett járőr így tart rendet a határon. Megfelelő módon intézkedik, nem vitatkozik, nem a kutyát uszítja a helyi lakosokra, Bőzsönyinek volt egy ilyenfajta vitája a cigányfaluban, amit utána el kellett simítani, nem kapkod a fegyveréhez, ilyen is volt, a falusiak hárman voltak, a tettlegességig fajult a vita, és a járőr nagy csattanással csőre rántotta a géppisztolyt, amiért följelentették, kivizsgálás, fegyverhasználat szabályai, futkosó, satöbbi. Mint a népmesékben, ebben az én történetemben minden jóra fordul, a járőr eléri, hogy szót fogadjanak neki, a lakossággal kiváló kapcsolatot ápoló őrsparancsnok még meg is menti a jóbarátait az eljárástól, és a lakosság is meggondolja most egy ideig, hogy este belépjen a határsávba. Madár még színezi, hogy olyanokat mondtam, vegye elő a nagy fekete jegyzőkönyvet, és abba írja bele…

Ilyenkor Golyó jókedvű, az eligazítás közös szórakozássá válik, egyszemélyes kabarévá. Annak idején, kezdő tiszt korában az őrsparancsnoka sokkal keményebb trükköket vetett be. Egyszerűbb embereket fogtak el, akik konokul tagadták a határsértési szándékukat, csupáncsak eltévedtek a lakhelyüktől száz kilométerre. Akkor az őrsparancsnok hívatja a tizedest, azonnal állítsa föl a kivégzőosztagot. A tizedes elsápad, és nem mozdul rögtön a parancsra. Valami baj van, kérdezi tőle a parancsnoka. Akkor a tizedes könnyek között bevallja, hogy, már a legutóbb is mondta, hogy ő nem bírja a vér látványát, napokig beteg egy-egy kivégzés után, nem lehetne valaki más most… És erre megtörnek a makacs delikvensek. A fele se igaz jó esetben, de színesen és lendületesen mesél Golyó, mind élvezzük, különösen, ha azokra az ordítós, rettentő eligazításokra gondolunk, amelyek azért túlnyomónak mondhatók.

Meg a téesz is hálás azért a kis őrizésért, amit a katonák a jelenlétükkel biztosítanak a vetemények mellett. Jön a teherautó, hoz két mázsa krumplit, a téesz vezetőségének hálája. Madár bekönyveli, az őrs legénysége a kis parcellán megtermelt két mázsa krumplit, megtakarítás ennyi meg annyi forint, és nagyon jól fekszünk a kerületnél. A takarékosság az első és a legfontosabb, ezért hizlalunk minden őrsön disznót, és van veteményesünk, amiben semmi nem terem meg, kavicsos, homokos öntésterület, a második évben focipályát alakítunk ki a helyén, de a jelentések szerint megterem rajta a két mázsa krumpli, tíz kiló sárgarépa meg zöldség, legjobbak vagyunk mezőgazdasági mutatókban a kerület szintjén.

Golyó gazdálkodik a hatalmával. Beenged a határsávba horgászokat, vadászokat, de érezteti, hogy ez csak az ő jóindulatából következik, így időnként vadhúst, őzet, vaddisznót eszünk, Madár lekönyveli, a takarékossági versenyben is nagyon jól állunk. Amikor Golyó disznót vág, arról minden vadász hetekkel előbb értesül. Parancsnokunk vesz a téesznél egy selejtes ötvenkilós malacot, a vadászok aznap véletlenül mind kinn vannak a terepen, és csukott csomagtartóval már korán reggel betolatnak mélyen az őrs udvarába. Ott két ügyes határőr lerántja az őz bőrét, lefejti a húst a csontokról, a belsőségek, csontok azonnal elásódnak a föld alá, és Köcsög szalad át a szolgálati lakásba egy vájdling még gőzölgő hússal, ahol darálják már a kolbászba valót. Este disznótoros vacsorával vendégeli meg a parancsnok az egész őrsöt. Meg lejár az őrs mellett, a csatornához horgászni. Egy valódi horgász talán nevetne a felszerelése láttán, de Golyó ritkán jön vissza nagy fogás nélkül. Rothasztott májjal beetet mindig ugyanazon a helyen, egy kis mocsár vize szivárog itt a Drávába, és akkora harcsákat fog, hogy az egész őrs ebédje megvan belőle. Madár könyvel. Egyszer kitalálja, hogy a mocsári teknős páncélját bizonyára jól lehetne értékesíteni, Bőzsönyiék össze is fognak a környéken két zsákra valót, köveket tesznek még a zsákokba, és fulladásos halálra ítélik az állatokat, víz alá süllyesztik. Másnap zsákostul kihajítják a nádasba, egy hónapig feléje se nézünk, rohadjon szét a bomló anyag, és majd utána kiszedjük az értékes páncélokat. Valahol hiba csúszott a számításba, amikor már tényleg nincs szaga, kibontjuk a zsákokat, de a páncélok nem maradtak épek, úgy törnek, mint a pozdorja.

A disznóvágás az őrsön megint ünnepi esemény, havonta-kéthavonta szúrunk, ebben az alföldi parasztfiúk vetélkednek, nekünk, dunántúliaknak, mindent másképp csinálnak, mint mifelénk. Perzselik és nem forrázzák, és egy lekapott ajtóra fektetve bontják darabjaira az állatot. A perzselt bőrből, fülből lekanyarítanak egy darabot, rágják élvezettel. Kibontják a húst, ebből küldünk a szomszédos őrsöknek, amikor ők vágnak, visszaküldik. A bőrös szalonnát tenyérnyi darabokba vágják, Köcsög kicsit megsüti, és friss kenyérrel harapják, csurog az arcukon a zsír. Engem a hányinger kerülget. Aznap ez az ebéd, a későbbiekben a szakács tudja, hogy én ezt ki nem állhatom, süt nekem egy darab májat, előrehozza a naposasztalhoz, mert az is nyilvánvaló, hogy nézni sem bírom az ünnepi zsírzabálást. Golyó közöttük, ropog a foguk alatt a friss sercli, azzal az igazi, és nagyokat röhögve idézik, hogy Bőzsönyi seggbe akarta szúrni a disznót, annyira nem ért hozzá.

Még itt vannak a májusiak, amikor Kapa azzal jön be a jobbcsatiról, hogy a Juli terhes. Honnan tudod? Onnan, hogy domborodik a pocakja. Két csaj kijár ide a járőrhöz, Hugi meg Juli. Hugi a szebb, Guszti tán szerelmes is belé. Vékony, ideges, hisztérikus alkat, az új hadnagy szerint idegbeteg, mert a tisztek előtt sem marad semmi titokban, ők is megszemlélték a két leányzót. Nem ritka a komoly kapcsolat kialakulása, a falusi lányok a szűkös helyi választék örvendetes javulásának tekintik a katonákat, és Hugin látható az elhatározás egy komoly kapcsolatra. Guszti valahol elbénázza, mert szerintem csak egyértelműen ki kellene nyilvánítania a komoly szándékát. De lebénul Hugi jelenlétében, ha meg mindkettő jön, akkor Julinak csapja a szelet, azzal meg tud ütni egy évődő, vicces hangot. Választja a hagyományos megoldást, megüzeni a vonzalmát. Tényleg idegbeteg a nő, mert nem az elvárható módon reagál, visszaüzeni, aki akar valamit, az mondja a szemébe. Guszti a maga szabályai szerint ezt elutasításnak tekinti, és lefut a kilométerkőhöz, amikor a lány megjelenik. Nem lehet rajtuk segíteni.

Juli olyan melles-faros butácska, olvadó odaadással bámul a hímnem minden megnyilvánulására. Ha kicsit több esze lenne, bármelyik falusi fiút meg tudná fogni magának közülünk az egyszerű természetességével. Ideális buta feleség lehetne belőle, aki a döntések felelősségét ráhagyja az uralkodó hímnemre, amely leigáz és imponál, ez az egyetlen feladata.

Én csak ritkán jutok ki ide. És akkor összegződik hirtelen tények sorozatává a sok másodlagos, eddig észre sem vett jelenség. Az is, hogy miért vagyok ilyen nagyon ritkán itt. Megkörnyékezték Bogácsot, talán még fizetnek is neki, hogy ide írja ki őket minél gyakrabban, és Nyári Mikulás egyenesen a századostól kért kihallgatást, hogy ő katona szeretne lenni, nem a konyhában rohadni, és a százados tíznapos váltásban intézte el a konyha ügyét… Ezek dugják minden este a Julit, aki igencsak rákapott a gyakorlásra. Vagy nyolc apajelölt van egyből, ahogy fölteszek néhány kérdést a klubban. Hogy én mennyire hülye vagyok! Nyári Mikulás félreérti, bocsánatot kér, hogy kihagytak a buliból. Ebből óriási bukta lesz gyerekek! A májusiak csak azért imádkoznak, hogy addig ne robbanjon a botrány, ameddig ők le nem szerelnek. Hugi elmarad rögtön azután, ahogy a barátnőnek elkezd nőni a pocakja. Juli még nagy pocakkal is kijár minden este megtömetni magát. Hozzám is közeledik egy este, már tisztára elkurvult, odajön a villanyoszlophoz, és búgva közli, hogy nagyon kíván.

Kemény a második telünk, hetekig mínuszban tanyázik a hőmérő, éjszakánként nagyon hideg van. A járőrök, ahol tudnak, melegszenek. A vasúti a töltésen jön be, ott is van egy telefon, beszól, megkérdezi, hogy mi a helyzet, és bemegy a tehénistállóba felmelegedni. Amikor belép az őrsre, csak úgy dől belőle az édeskés istállószag. Biztos bukta, ha tiszt fogadja beérkezéskor. A jobbcsatin, a fatelepen kis háza van az éjjeliőrnek, benn fűtött kályha, öreg cigányember az őr, örül is, amikor betelepszem hozzá, legalább mínusz tizenöt megvan odakint, de nagyon izgulok. Az ablakból kilátok a műútra, ha autón jönne löket, meglátom idejében, és emberi számítás szerint ebben a hidegben gyalog nem jön ki hozzám hivatásos ellenőrzés. Óránként betelefonálok, az öreggel már elmeséltettem, hogyan faragta az utolsó teknőt jó tíz évvel ezelőtt, az életéről is kérdezgetem, kiderül, van egy unokája éppen börtönben. Aztán miért ül? Benne volt a harkányi benzinkút-rablásban. Éppen annál a benzinkútnál dolgozik a sógorom. Kicsi a világ. Az öreg el-elbóbiskol, vigyázok én kettőnk helyett is, és talán azért emlékszem annyira erre az estére, mert végig bennem a majré. Pedig ki is tudnám magyarázni, akár a Golyónak, akár Sipinek, hogy éppen csak bejöttem tíz percre fölmelegedni, mínusz tíz alatt nem is lehetnénk kinn nyolc óra hosszat egyhuzamban.

A többség majrésabb nálam. Vannak szélsőséges esetek. Idekerül Éjjelbátor határőr, az én keresztelésem, hangos sváb fiú, nincs is addig baj vele, ameddig kettes járőrben megy ki. Az első egyfős szolgálatán a salakos közelében, elbeszélése szerint, megmozdult az egyik bokor, kilőtte az összes világító rakétáját, lőtt két rövid sorozatot a géppisztollyal, egyet a levegőbe, egyet a bokorba, aztán berohant az őrsre, izzad, szemében rettenet. Jelentem a századosnak, kicsit izgulok, se a bakter, se én nem vettünk észre semmit, pedig alig másfél kilométerre az őrstől vívta barátunk a csatát. Golyó csak ránéz a még mindig reszkető fiúra, és átlátja a dolgokat, azért még kimennek Kajtárral a helyszínre körülnézni, nem lőtt-e be a faluba, nem hagyott-e valamilyen eltüntetendő nyomot a kovbojkodás. Én közben megszámolom a lőszerét, vagy tíz skulót elengedett Éjjelbátor, azóta fölengedett, már viccelődik az őrs megnyugtató légkörében. Jön vissza a százados, megtalálták a helyet, a töltés ott vesz egy kanyarulatot, elfogja a hangot, a bakternek csak akkor kellett volna észlelnie a rakétákat, ha éppen arrafelé néz. Mit gondol, jelentsem a kerületnek? Engem kérdez. Szerintem, nem kell. Fegyverhasználat, vizsgálat, azok a kopók jegyzőkönyvet készítenek, ha már kivonultak ide, ebben a forgatókönyvben mindig benne van, hogy találnak valami más rendellenességet. Egyetért velem. Holnap fegyverszemle, mondja még távoztában. Értettem! Összedobjuk a hiányzó lőszert, mindenki megpucolja a puskáját, Éjjelbátornak még segítünk is, irtózatosan összekormolja a lövöldözés a fegyvert. A hiányzó rakétákat visszakönyvelem a saját tegnapi szolgálatomra. Kiváló módszerünk van fegyvertisztításra. Lobogó forró víz sugarába tartjuk a fegyvert, az lemos minden szennyeződést, és mivel fölforrósodnak a fém alkatrészek, pillanatok alatt száraz törölgetés nélkül a fegyver. Éjjelbátor még két hetet van közöttünk, nyolckampós bakter a kapuban, azután elviszik az építőbrigádba.

Polyákról a fiatalabbak is megállapítják, hogy fosik éjszaka. Én nem beszéltem senkinek a köztünk lezajlottakról, a kopaszok nem ilyen szemérmesek, visszatérő motívum, hogy a szolgálati helyen jön rá, és nem megy el a közelből, a járőrnek kell odébbmennie. Mégis Polyák az, aki a vasúton fog egy részeget. Jön a töltésen a nyolc kilométerre levő településről, a részegekre valóban angyalka vigyáz, mert közben átjött a vaksötétben egy olyan hídon, legalább száz méter hosszan, ahol csak a talpfák vannak, egymástól méteres távolságban, alatta a mélység. Elfogásnak minősül, Polyák kap három nap jutalomszabadságot. Nyári Mikulás értelmezésében és dramatizált előadásában úgy zajlott az elfogás, hogy a közeledő léptek zajára Polyák letolta a nadrágját, és a hangos bélműködéstől megrettent határsértő abban a hitben, hogy lőnek rá, erőszakkal megadta magát a tizedesnek.

Valamelyik fiatallal vagyunk kinn kettesben a vasúton, értelmes őrvezető, érettségije van, jót beszélgetünk, amikor kitör egy vihar, mennydörgés, sűrű villámlás. Fél órát ha tart, de ilyen páni félelmet azóta sem láttam, a fiú kiviszi a mezőre a puskáját, mert a vas vonzza a villámokat, eltávolodik a fegyvertől legalább száz méterre, és az Istennek sem akar bejönni a sátorlap alá, hogyisne, itt fák vannak meg telefondrótok, mind vonzza a villámokat. És ázik a mező közepén, szemmel tartva a puskáját.
Tavasztól kora őszig három műszaki katona van közöttünk, traktorral, ekével, boronával, láncfűrésszel, a kerület teljes hosszában kiépül a nyomsáv. Irtják a fákat, a bozótot, kiszedik a tuskókat, fölszántják az elkészült szakaszt, és belép az életünkbe a nyomsáv-ellenőrzés egyre hosszabb szakaszon. A helyi lakosok is nehezen szokták meg, Golyó minden faluban előadást tart az új szabályokról, beijeszti a népet, hogy kutyával fogjuk megkeresni minden nyom gazdáját, amit a nyomsávon találunk. A három fiú reggel kimegy, délben bejönnek ebédelni, délután még ráhúznak egy kicsit, barátkozom velük. És ez is beleillik a képbe, a jobbcsatin, ahol kezdték a munkát, mindig akad valami igazítanivaló, meg ha elromlik valami a traktoron, akkor oda mennek a téeszműhelybe javítani. Nagyon gyakran. Leülök velük szembe este a klubban, inkább megállapítom, mint kérdezem, ti is kezelitek a Julit. Naná! Hárman egymás után?! Úgy is benne van a leányzó. Ezt egy kicsit elszégyellik. A legértelmesebb közülük Bács-Kiskun megye valamelyik településéről jött, őt Kazinczy után szabadon Bácsmegyerynek szólítom, a többiek átveszik, később csak Bács a neve. Ő mondja a népi szentenciát: katona, pap, oda megy, ahol kap. Nem mondom, hogy hányingerem van tőlük, nem is értenék, de a lebukást értik, előbb-utóbb bekövetkezik. Valakire rávarrják az apaságot, egy elviszi a balhét, mondja Bács, a többi mind jól járt. A maga falusi erkölcsével hibátlanul látja a kérdést, én vagyok mindvégig tévedésben, a népi szexualitás témakörében, és a következmények társadalmi megítélésében – úgy látszik – borzasztóan nem tudok tájékozódni a világban. Próbálok felvilágosító mondatokat elültetni az értelmükbe. Ti nem ismeritek ezeket az embereket, mondom a társaimról, ezek két dugás között beszélgetnek, és nem tudnak másról beszélni, mint ami közvetlenül foglalkoztatja őket. Ha Juli kipakol, ha csak a felét elmondja annak, amit az őrsről, szolgálatról, bűnözésről tud, akkor a társaság fele a futkosón köt ki. Hosszabb távon kiderül, hogy ők ismerik jobban a világ működési rendjét. Ők számoltak pontosabban a várható következményekkel. Én csak aggódom feleslegesen.

Nyári Mikulásnak akkora lett a pofája, hogy teleüvölti a folyosót, hogy micsoda fickókkal van ő egy őrsön, már négyhónapos terhes a csaj, amikor neki kell megtanítania arra, hogyan kell dugni, féltucat balfék nem tudta bevezetni a szexualitás rejtelmeibe, pedig a Juli tanulékony, és rögtön aktívan alkalmazza az elsajátított ismereteket. Eddig fogalma sem volt arról, hogy far- és csípőmozgással, és a hüvelybemenet izmainak fölfedezésével nemcsak a férfipartner, hanem a maga örömét is növelni tudja. Ezek csak bedugják, aztán gyorsan ellihegik az egészet. Természetesen sokkal kevésbé körülíró kifejezésekkel bírálja a sok buta paraszt szexuális kultúrálatlanságát.

És, az a gyanúm, Bogács is megkóstolta a mézet. Már szakaszvezető ekkoriban, méltóságos öreg tisztesként hordozza tekintélyét, Madár és Pocak példáját azért nem feledte, előttem, néha, szégyelli magát. Ebéd után szunyókál egy-két órácskát az ágyán, ugyanúgy, mint a százados otthon, utána becsukódik mögötte a parancsnoki iroda ajtaja, ő rajzolja a holnapi napirendet, ebben, kellő tisztelettel, lehet elérni nála engedményeket, eltáv előtti éjszakai szolgálat, jobbcsati, mint kiderül, számomra egyértelműen, és csak löketbe jár ki, hozzánk, öregekhez odacsönget, kis pocakot eresztett, kipofásodott, a közös fizikai munkákból kivonja magát. Civilben asztalos volt, azt hiszem, ilyen jó dolga nem volt és lesz az életben, de pusztán csak beletunyul, belelustul a hatalmi pozíciójába. És ugyanúgy nem lát túl a maga falusi világán ebben a nagy kanmuriban, mint a többi.

Este tévézés, a híradót ketten-hárman nézzük, addig odaül egy kopasz az asztalomhoz, nyolctól film vagy szórakoztató műsor a népnek, olyankor a többség ott bambul. Kívánságműsor, ezt mindenki szereti, a nézők levelei alapján szerkesztve, slágerek, kabarétréfák, meg népművelő céllal közékeverve egy kis magaskultúra. Most klasszikus balett, hatalmas oszlopcsarnokban szaladgálja egymást körül egy férfi meg egy nő, ezoterikus magasságba emelt, kilúgozott erotika, a tökéletesre formált izmos testek kevés lepelben, a nő pici szoknyácskában, tapadó trikóban, a férfi épp csak a nemiségét takaró egyszál semmiben. Hosszan keringenek, elfutnak, visszatérnek, egyre közelebb egymáshoz, mint a madarak násztánca. Megbűvöli az egész társaságot ez az értelmetlen szépség. Már diadalmasan egymásra találtak, a férfi magasan a feje fölé emeli a nőt, ott fogja alul… Mígnem fölnyög valaki könyörgő hangsúllyal: Vidd már be oda az oszlopok mögé!
A fiatal tisztesekkel több a közös, intelligensek, egyből átlátják, ki mit csinál, miért felel az őrsön, hogyan működnek itt az erővonalak. Filkó, az új őrsellátó, Madárral három hónapot együtt könyvelnek, azalatt beletanul, megtiszteltetésnek veszi, hogy egyenrangúnak tekintem. Botos, az új kisztitkár, ő veszi a későbbiekben feleségül a tanácselnök tanítónő lányát. Valami vetélytársat képzel bennem, vagy mesélt valamit a leányka, szerelmük alakulásáról részletes beszámolókat kapok szigorúan négyszemközt, a bizalmába fogad. Az új raktáros, Petike, viszont igazi dörzsölt, városi vagány fiú. Pratyi elbújt a haverjaival a raktárba, és etette őket téliszalámival titokban, és Madárnak kellett időnként rendbetennie a nyilvántartásait, annyira nem látta át a feladatát, az új fiú üzletel, kapcsolatot tart a szomszédos őrsök raktárosaival, hosszasan telefonál a kerületi raktárossal is, hogy én adok neked egy tétel csizmát, leírom a raktárból, te viszont úgy selejtezd a téli ruházatot, hogy nekem komoly hiányaim vannak, aztán nem szeretném kiköhögni a zsoldomból. És ameddig Pratyi végigizgulta az összes rovancsot úgy, hogy a hiány vagy a többlet várható nagyságáról fogalma sem volt, folyton a feje felett lebegett egy fenyítés, addig Petikénél minden ellenőrzés mindig mindent rendben talál.

Következik: 16. Jön a Mokép

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ