Ferencz Ferdinánd Péterváron

Ferencz Ferdinánd trónörökös főherczeg február 7-én délután Pétervárra érkezett a czárhoz. A legnagyobb szivességgel és kitüntetéssel fogadták, az udvari ünnepélyek egymást váltották. Minden oldalról állitják, hogy a látogatásnak politikai a jelentősége, maguk az orosz lapok is ezt mondják. A keleti békének, a Balkán-országokra nézve a két uralkodó közös megegyezésének és barátságának jele a trónörökös látogatása.

Ezt maga Oroszország készitette elő, mikor a czár az őszszel Budapestre, királyunk látogatására küldte nagybátyját, Mihály nagyherczeget, Ferencz Ferdinánd főherczegnek egy ezredet ajándékozott, s katonai küldöttséggel üdvözölte. A kitüntetést viszonozni ment Pétervárra a trónörökös, a hol e hó 12-ikéig maradt.
A látogatás alkalmából az orosz lapok megemlékeznek Magyarországról is. A pétervári „Birsevija Vjedomoszti” „Oroszbarát magyar hangok” czímű vezérczikkben azt írta, hogy a magyar sajtó osztatlan rokonszenvvel üdvözölte Ferencz Ferdinánd főherczeg Pétervárra utazásának a hirét. A miből kitünik, hogy Magyarországon mindinkább szükségét érzik az Oroszországgal való kibékülésnek.
A nevezett lap a magyar sajtó czikkeiben azt az őszinte kivánságot látja, hogy legyen vége annak a nemzeti gyűlőlségnek, a melyet a magyar nép 1848 óta Oroszország ellen táplál. Olyan politika, a mely azoknak az akadályoknak az elháritására irányul, a melyek a magyar sajtóban most hangoztatott kívánságok megvalósitásának utjában állottak, természetesen közelebb fogja hozni a magyar nemzetet Oroszországhoz, a melynek művelt társadalma már régen nagyrabecsüli a magyar nemzet hőseit és költőit.

A  felköszöntők
Február 8-án este udvari ebéd volt, melyen megjelentek a nagyherczegek és nagyherczegnők, a külügyminiszter, a hadügyminiszter és az osztrák-magyar nagykövet.
Miklós czár a következő felköszöntőt mondta:
„Boldog vagyok, hogy önt körünkben láthatom s Ő Felsége Ferencz József császár és király egészségére és császári Fenséged egészségére üritem poharamat.”
Ferencz Ferdinánd főherczeg erre a következőleg válaszolt:
„Ő Felsége Ferencz József császár és király nevében és saját nevemben köszönetet mondok császári Felségednek az ép most mondott szeretetreméltó szavakért. Mélyen meghatva a kegyes fogadtatástól, Felséged egészségére és Ő Felségeik Mária Feodorovna és Alexandra császárnék, valamint az egész császári család egészségére emelem poharamat.”

Országgyűlési vita a nemzetiségekről

Lindner Gusztáv a szász képviselők nevében kijelenti, hogy elfogadják a költségvetést, de a bizalom dolgában nem értenek egyet a többséggel. A nemzetiségi kérdésről bővebben akar nyilatkozni. Ismerteti az 1890-iki szász népprogrammot, a melynek értelmében a magyar nyelv mint állami nyelv jogosult… (Nagy zaj.)
Lengyel Zoltán: Gyönyörű elismerés! Köszönjük!
Lindner Gusztáv: Az 1868. évi XLIV. törvényczikk a szabadság legkisebb mértékét tartalmazza. (Nagy zaj.)
Pichler Győző: Abszurdum ilyet mondani a magyar képviselőházban!
Dániel Gábor elnök: Pichler képviselő úr ne beszéljen közbe! (Nagy zaj.) Egy hang középről: Mi megszereztük a hazánkat!
Pichler Győző: Önöket megtűrték, nem maguk szerezték ezt az országot! (Nagy zaj.)
Leszkay Gyula: Az volt a hiba, hogy befogadták Magyarországba az ilyen népet. (Nagy zaj és mozgás.) Az elnök Pichlert rendreutasitja.
Pichler Győző: Bánom is én! Tessék rendreutasitani huszonötször! Az elnök Pichlert ujból rendreutasitja. (Nagy zaj.)
Leszkay Gyula: Tanítsák meg, mit szabad egy szásznak beszélni! Az elnök csenget és csendet kér.
Pichler Győző: Ez tanította Kolozsvárott a közjogot!
Lengyel Zoltán: Ugy kellene elbánni önökkel is, mint a hogy Poroszországban a lengyelekkel elbánnak. (Nagy zaj.)
Lindner Gusztáv: Csalódnak, a kik azt hiszik, hogy a szászok Erdély rendi alkotmányának helyreállitásáról álmodnak. Csalódnak azok is, a kik azt hiszik, hogy a szászok kifelé törekednek. (Fölkiáltások a baloldalon: Talán csak nem tagadják?
Leszkay Gyula: A nagy németek nem fogadnák be! (Nagy zaj.)
Lengyel Zoltán: Menjenek vissza oda, a honnan származtak! (Nagy zaj; az elnök csenget.)
Lindner Gusztáv: A szászok elismerik az állami nyelv jogosultságát az 1868. évi XLIV. t. cz. által vont korlátok között.
Barta Ödön: Mégis hallatlan, hogy egy magyar állampolgár így mer beszélni!
Lindner Gusztáv elismeri, hogy magyar államban a magyar elem vezérszerepre van hivatva. (Nagy zaj.) A vezérszerep alatt azonban nem érti a fensőséget, a föltétlen uralmat. (Hosszan tartó nagy zaj; fölkiáltások a Ház minden oldaláról: Rendre! Rendre! Hol van az elnök?) Elnök: csenget, s a nagy zajban rendreutasitja Lindnert; a rendreutasitást még kétszer kell megismételnie, s csak akkor szünik a „Rendre!” kiáltozás.
Lindner Gusztáv: A szászok semmi egyebet nem kivánnak, csak a törvény teljesitését. A költségvetés a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Nagy zaj.)
Papp József (román): Szükséges, hogy minden politikának főczélja, a haza egysége legyen. Hatvan évvel ezelőtt még nem volt nemzetiségi küzdelem Magyarországon; azelőtt az e hazában lakó román faj szerette hazáját és hű volt hozzá; izgatók nélkül ma sem zavarná meg semmi a békességet. A hazai románok már évszázadokkal ezelőtt jelentékeny szolgálatokat tettek e hazának s jutalmul igen sokan kaptak nemességet már Nagy Lajos kezében is. A nemzetiségek beolvasztása tehát nem volna lehetetlenség, ha megtalálják a módját. A román passzivisták semmi miatt nem panaszkodhatnak, legföljebb csak népük csekély értelmi foka miatt. De ennek nem oka a kormány, a mely elegendő iskolát állít. Miért nem küldik oda a román gyermekeket? Mert ott magyarul is tanulnak. De hát oly nagy baj az, ha egy román megtanulja az állam nyelvét?
Barabás Béla: A románok között kellene igy beszélnie! (Nagy zaj.)
Papp József: A választók előtt is mindig igy beszélt. (Helyeslés.) A dakorománizmusról csak annyit mond, hogy azok ellen, a kik e hazát szétdarabolni akarják, igazolt e legszigorubb eljárás is. (Taps a jobboldalon. De szünjék meg a bizalmatlanság ama románok iránt, a kik hüek hazájukhoz. A költésvetést elfogadja. (Éljenzés és taps.)

Megint egy Potemkin-gyár!

A Potemkin-gyár, melynek nem azért ez a neve, mintha Potemkineket nagyban termelne, hanem azért, mert nem gyárt semmit, – magyar specialitás.

Célja vele a külföldi gyárosoknak az, hogy állami segitséget kapjon és részesedjék a magyar állam szállitásaiban; szerepe pedig abból áll, hogy az osztrák gyártelepen készitett cikkeket mint magyar ipari terméket forgalomba hozza.
Efajta „gyáraink” száma most egygyel meg fog szaporodni.
A Rott-féle osztrák tölténygyár, mely mint osztrák ipartelep a katonai hatóságoktól évről-évre tetemes megrendeléseket kap, arra az immár nem szokatlan gondolatra jutott, hogy a hadügyi kincstár szállitásaiban való részesedését fokozhatná, ha mint magyar gyár is résztvehetne bennök.
A gondolatot a tett követte, azaz az a publikált elhatározás, hogy Pozsonyban töltény- és töltényhüvely-gyárat létesit.
Evégből a magyar kormánynyal már meginditotta az állami szubvenció iránt való tárgyalást. Reméljük,hogy a kereskedelmi miniszter ezuttal nem szorul majd olyan utólagos intézkedésekre, mint teszem a „Turul” cipőgyár Mödlingben készült honi ipartermékeivel szemben.

A király egy magyar festőművésznél

Ő Felsége VII. Edvárd angol király koronázására emlékül legújabb arczképét szánta ajándékúl. A kép megfestésével Benczúr Gyula jeles művészünket bizta meg.
Febr. 8-án jelent meg a király Benczurnak Bajza-utczai műtermében, s a mesternek két teljes óra hoszszáig ült, mialatt folyton társalgott, főleg művészeti ügyekről. E hó 11-én ujólag megjelent a műteremben, s másfél óra hosszat ült készülő képéhez s ez idő alatt a művész befejezte a felség fejének lefestését.
A hasonlóság meglepte a királyt, a ki most is művészi ügyekről beszélgetett. A király aztán megtekintette a műterem képeit, különösen az ezredéves nagy képet, a mely azt a jelenetet ábrázolja, a mikor a király 1896 junius 8-ikán az országgyűlés két házának Szilágyi Dezsö elnök tolmácsolásával fogadja hódolatát.
A király megigérte, hogy saját alakjának hűsége érdekében ehez a festményhez is szivesen ül.

Villamos fény a piramisokban

Kairóból táviratozzák: Az egyiptomi régiségek igazgatósága elhatározta, hogy az ősrégi épitészeti emlékeket villamos fénynyel fogja megvilágitani. A karnaki templommal tették meg az első kisérletet s ez annyira tetszett, hogy jövőben az összes piramisok földalatti folyosóit és halottas-kamráit villamos fénynyel fogják megvilágitani.

Titokzatos lelet egy hajóroncsban

Valerios Stais régész egy római hajóroncsban több tárgy között egy igen rozsdás fogaskereket talált 1902 februárjában.
Azóta további 81 töredéket találtak, melyek között 30, kézzel készített bronz fogaskerék van. A legnagyobb töredéknek 27 foga van.A kutatók úgy hiszik, hogy ezeket egy négyszögletes fakeret védte, melynek két, használati utasításokkal ellátott ajtaja volt.
A készüléket valószínűleg kurblival működtették. Bár eredete ismeretlen, a leírások legújabb vizsgálatai azt sugallják, hogy a készülék Kr.e. 100-150 körül készült, mielőtt egyáltalán hasonló eszközök megjelentek volna a világ más részein. (Szerkesztői kommentár: A római hajóroncsban az Antikythera Mechanizmus néven ismert ókori „számítógépet” találták meg. Valószínűleg az ókori görögök használták az asztronómiai ciklusok megjelenítésére.)

Mi előnyösebb a futónak?

Mi előnyösebb a futónak, a salakpálya – vagy a gyeppálya?
Ezen a régi kérdés felett újabban ismét sokat vitatkoznak Angolországban. Amerikában már rég tisztában vannak azzal, hogy a salakpálya előnyősebb, míg Angolországban – bár ott általánosságban a pályák e két neme közt külömbséget nem tesznek – az athléták egy része mégis abban a véleményben van, hogy gyeppályán nagyobb gyorsaság érhető el.
Az amerikaiaknak, a gyeppályák ellen felhozott érvek egyike az, hogy a gyep nagy ruganyossága lassítja a futást és csökkenti az erőt.
Az amerikaiak recordjai a salakpályák mellett szólnak, míg Angolországban oly sok jeles futó használ gyeppályát, hogy ott a rekordok elérésére mindkét nemű pályát egyenértékűnek kell elfogadni.
Az angol és amerikai athléták eltérő véleményének okát az amerikaiak a gyepnek a klimatikus viszonyok folytán különböző minőségben látják, mert annyi bizonyos, hogy angol gyeppályán sokkal jobb eredményt ér el egy futó, mint amerikai gyeppályán.

Nagy szerencsétlenség egy erdélyi bányában

A petrozsényi bányakerülethez tartozó Petrilla község mellett fekvő Deák-aknában február 3-ikán begyakorolt, teljesen megbízható bányamunkások dolgoztak. A déli szünet alatt, miután egy repesztést végrehajtottak, váratlanuk robbanás történt. Hat ember meghalt, négy megsebesült. A szerencsétlenség okának azt mondják, hogy egyik bányász a tilalom ellenére czigarettára gyujtott.

Magyar ember kivégzése Amerikában

Egy Lutz nevű magyarországi születésű embert végeztek ki a napokban Amerikában Wilkes Barshban.
A felesége meggyilkolása miatt ítélték halálra. A gyílkos két esztendeig őrültnek tetette magát, de kivégzése előtt bevallotta a gyilkosságot. Azért ölte meg a feleségét, mert a szomszédok mindenféle rosz dolgokat beszéltek róla. Lutz két évig, hogy higgyenek őrültségében, egyetlen egy szót se beszélt. Csak a mikor látta, hogy ugy sem kegyelmeznek meg neki, akkor kezdett beszélni és akkor vallotta meg bünét.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ