Kisolgának miniatűrömhöz fűzött hozzászólásából idézek:

„A képlet szerint ebben a virtuális világban is úgy működnek a dolgok, mint az „igaziban”: a lányok, asszonyok a konyhában serénykednek, miközben a férfiak a kocsmahivatalban a napi rituálét végzik. Itt szerencsére nincs házsártoskodás, hogy már megint hol voltál ilyen sokáig!”

Van jó néhány ismerősöm, aki férfi, s aki tud, sőt szeret „konyhában serénykedni”, szeret és tud főzni, akár mosogat is, pedig egészséges a felesége. Ez úgy tűnik, hogy a férfi nemet védem, mentegetem, ezért rátérek mondandóm lényegére.

Becsületükre legyen mondva, vannak – itt, bent is – italkedvelő nők. Lányok, asszonyok. Tapintatból, és ismerve az e kérdésben kialakult előítéletet, nem írok neveket.

A női vendégek között nagyobb a szórás életkor tekintetében, mint a férfiaknál: közöttük több a fiatal és a középkorú. Ha isznak rövidet, általában édeset, s bár van, aki, sörözik és vodkázik, vagy konyakot öblít le sörrel, ám leggyakoribb italuk a bor, illetve a fröccs. Egy hűséges vendég egyszerre kér egy nagy- és egy kisfröccsöt. Ezt a „rituálét” ritkábban végzik a férfiaknál, de ebben is van kivétel! A férjek vagy büszkék asszonyaikra, vagy szemérmesen hallgatnak a témáról.

„Kedves Olgi! Ezzel zárom… tudod, a műfaj kötelez. Jó teázást! Én is igyekszem. Karcsi”