Megtámadtaaaak!
(Humor)
Megtámadott bennünket az EU, hiába próbáljuk mi eltussolni a dolgot, ez a szent igazság! Kinek jó, nem tudom, nekünk nem, pedig vagyunk kétharmadnyian, a többi nem számít, nem is magyar. Ha az, hát liberális. Akarom mondani: áruló.
Az mellékes, hogy igazuk van, de másokkal kesztyűs kézzel bánnak. Kaszálják el őket is, akkor majd szóba állunk. Bankkal, Barack Obamával, mit levelezget. Ne levelezzen velünk, adják a kölcsönt ingyen, ha már nem értjük meg a nyugati világ szabályait. Nem látja, hogy fejjel megyünk a falnak?!
De semmi baj, összefogunk mi, azt nem veheti el senki tőlünk, a mi Célunkat, s megépítjük azt a nagy vontatót, amivel úgy visszahúzzuk az országot Ázsiába, hogy még Barroso is nagyot néz. Obrigado! Nekik belőlünk, nekünk viszont elegünk van Európából!
Gergely Tamás
Pusztai Péter rajza
2012. január 12. 13:29
Már régóta magamba fojtom a hányingert.
2012. január 12. 16:32
Szerintem a moszkvai KGST Brüsszelbe költözött.
2012. január 13. 06:43
Igen, ezt írja Csurka is. Liberális pufajkásokról beszél. Moszkva meg Brüsszel között annyi a különbség, hogy ez utóbbit választották. Magyarország jószántából lépett be az EU-ba. A kölcsönnek pedig, amit egy ország – jószántából – felvesz, kamatja is van, nem jelképes értelemben…
2012. január 13. 07:56
Kedves Gergely Tamás! Nem mindegy a kamat mértéke. Ötven százalék magánszemélyeknél már uzsorának számít, és több embert hűvösre tettek miatta. A Kádárék által felvett egymilliárd dollár után tizenegy milliárdot fizettünk vissza, és az EKB, illetve az IMF kamatjai (számunkra) nem egy és nem hat százalékosak. Csak az euróátváltás öt százalékkal növeli a magyar állampapírok kamatát. Az EU-hoz csatlakozás önkéntes volt, a többség, így maga is egyetértettem vele. Az uzsorakamatokra felvett nyugati hitelek azonban nem önkéntesek, hanem ránk kényszerítik. Saját (fedezetlen) pénzt csak az amerikai (magán)jegybank adhat ki kontroll nélkül és a kínaiak. Nem tudom, kedves Gergely Tamás, hogy ön tájékozatlan, vagy a bankok érdekcsoportjának, illetve politikai támogatóiknak a szócsöve. Érdemes lenne azért a tényeket is figyelembe venni. Üdvözlettel, Deák-Sárosi László.
2012. január 13. 08:31
Nézze, László, az nem párbeszéd, hogy Ön sérteget engem vagy mást. Tájékozatlannak nevez vagy ellenségnek tart („bankok politikai támogatóinak szócsöve”) amiért más a véleményem, mint az Öné. Mi ezt nem így szoktuk a Káféban. Olyan ez, mint bejelentkezni egy közösségbe, de bejutás után kijelenteni, hogy nem tartjuk be annak a szabályait. Ha Ön olvassa a független magyar sajtót vagy a külföldi lapokat, látja, hogy nem ugyanazt a kamatot fizetik az egyes országok. Németország, Svédország például nagyon alacsony kamatot fizet, aminek a magyarázata, hogy a bankok úgy ítélik meg, hogy a kockázatuk nem olyan nagy, mint Görörgország vagy újabban Magyarország esetében.
2012. január 13. 10:39
Szerdán sokat kellett várakoznom egy bizonyos pesti helyen. A szomszédom egy hatvan év feletti elegáns hölgy volt. Mivel Tamási Áron színműveket tartalmazó könyvet olvasott, megjegyeztem, én is szeretem Tamásit. Meg hogy én is székely vagyok. Aztán a hitre terelődött a szó, és mondtam, hogy templomba járó református vagyok. Sajnos a politika is szóba került – nem véletlenül, hiszen egy bankban voltunk. Szörnyű, hogy milyen feltételei vannak Nyugatnak, mondta a hölgy. Merthogy csak akkor adnak kölcsönt, akkor támogatnak minket, ha a magyar kormány lehetővé teszi a melegek házasságát, és ha nem állítják bíróság elé a Gyurcsányt. Lehet, hogy ezek a feltételek is ott vannak a csomagban, mondtam óvatosan, de csak a százegyedik helyen. Erre megfagyott a levegő. De hát ő ezt a Magyar Nemzetben olvasta, meg a Hír Tévében hallotta. Hát igen. Nem mondhattam el, hogy az említett hírforrások hazug, primitív, nép- és nemzetellenes eszméket terjesztenek. (Öncenzúrát végzek: néhány keményebb jelzőt nem írok ide.) Nem akartam megbántani a rokonszenves asszonyt, aki tavaly csángó gyereket „fogadott örökbe”, hogy az magyarul tanulhasson. Csak mély szomorúság volt bennem. Hová jutottunk! És vajon hová jutunk?
2012. január 13. 10:49
Hát igen: „hová jutottunk?”. Húsz év alatt nem volt képes a lakosság, mi több: a politikusok egy nagy része megérteni az új rend szabályait . „Benne vannak a régiben”…
2012. január 13. 10:52
KVS szomorúságát mélyen átérzem, méghozzá olyan emberként, aki szívből utálja a kölcsönt és a kölcsönt felvevők siránkozását. Nem tartom szentnek magamat, de egyet megtanultam az életben: addig nyújtózkodjak, amig a takaróm ér. Sőt, még addig sem, hogy a lábamat jól be tudjam takarni éjnek idején. Nem mondom, két izben vettem fel kölcsönt a 70 évem alatt: egyszer részletre vettem egy nappali bútort, de néhány hónap múlva gyorsan végtörlesztettem, a hatóságok legnagyobb megrökönyödésére és ámulatára (hogy ne mondjam: ellenérzésére. Mert mindenáron le akartak róla beszélni. Hogy ráérek. Azt mondtam, most van pénzem, törlesztünk s ágyő. Meg se fordult a fejemben, hogy ne fizessem meg az általuk kiszámitott kamatokat. Pedig ma sem értem, miért kellett minden kamatot kifizetni, azt is, amire már nem is volt érvényes a kölcsön. De én akartam igy, a szerződés az szerződés…). Másodszor a rendszerváltás után a tömbházlakást vásároltam meg részletre, aztán megint kaptam egy nagyobb összeget és gyorsan kiegyenlitettem az egészet. Azóta pedig egyebet se hallok, mint a szegény kölcsönfelvevőket. Akiket úgymond belehajszoltak a… Mibe is? Kicsoda? Nekem itt megáll az ész. A többi duma, politika és sárdobálás. Ugyanez makro szinten is. Nehogy már itt, a Káféban is „szabadságharcot” vivjunk. Akinek ez most a pro libertate, az keressen más fórumot. Persze, ez csak tanács, mert a vélemény szabad…
2012. január 13. 13:58
Rendben, elnézést kérek Gergely Tamástól és Cseke Gábortól! Nem folytatok szabadságharcot, mivel magam sem vettem fel devizahitelt, forintban is csak kisebb összeget. Ugyanakkor át tudom érzeni annak a helyzetét, aki rákényszerült. Van egy kedves erdélyi honfitársunk, aki Budapesten él, és egyetemi oktató. Vásárolt magának egy lakást. Fizetett havi 35000 forintot, most 80-85000 körül fizet. Ezt azért nem nevezném korrektnek a bank részéről. A hölgy keres nettó 90000-et, tehát havi 5-10000-ből kellene megélnie. Nyilván, kiegészítő munkákat vállal, de így nehezen tudja ellátni a feladatait az egyetemen, a főállásában. Ez nem politika, hanem a szomorú valóság. Nem ő az egyetlen ismerősöm, akinek két-két és félszeresére emelkedett a törlesztőrészlete. Ez azért nem az a kategória, hogy tovább nyújtózott volna, mint ameddig a takarója ér. Mit tehetett volna a hölgy? Ne vegyen magának lakást, hanem fizessen egész életében albérletet? És miből vegyen magának lakást, ha nem a megalázóan alacsony egyetemi oktatói fizetéséből? A családja nem tud neki segíteni, mert van még öt testvére Erdélyben. Szerezzen egy pénzes pasit? Vagy egyetemi munkája mellett házaljon mosóporral, hogy ne kelljen hitelt felvennie? Valahol az egész rendszerrel baj van. Mondom én, aki tényleg nem vettem fel devizahitelt… Üdvözlettel, Deák-Sárosi László
2012. január 13. 16:24
Rendben, én örvendek a Deák-Sárosi-üdvözletnek. És rettenetesek a konkrét esetek – Magyarországon és Görögoszágban és Portugáliában… Viszont ne legyen az a hõs, aki szóban mindenkinek mindent megígér, a valóságban meg most, itt, a szemünk elõtt pallja el nemzetiszalag-ostobaságból a forint-milliárdokat!
2012. január 14. 08:44
Vidáman kezdődött, ez is, az is.
Szomorú, ez is, az is.