Cselényi Béla: Képzet

Végállomási alkonyat. Földúton haladunk Mariusszal és Zsófival. Jobbkézt, nyugatra, alacsony dombok… Inkább szántóföld, mint kiránduló terep.

— Engem álmodnak — mondom —, s attól tartok, hogy aki engem álmodik, annak éppen fáj a torka. Titeket nem álmodnak?

— Minket nem — mosolyog Marius.