/Tudósok zenekar: Apa kocsit hajt – Szöveg: Bada Tibor, művésznevén Bada Dada/

Vannak csodák. Tény, hogy voltak, mint ahogy falusi lakodalmak is. Nem a klasszikus sátoros lagzira gondolok. Valamelyik apai nagybátyám (Laci vagy Pali, esetleg mindkettő) nászmulatságát édesapjuk, Kaló Laci bácsi, és felesége – apám nővére – Rozi néni portáján rendezték meg. Fölösleges, hiszen rengetegen megélték, és sokan megírták már a lakodalmak koreográfiáját, koncentráljunk a csaposra. A csaposra, aki az apám volt. Apám, az alkoholista, az ember, akit sógora kért fel erre a tisztre. És akinek apám igent mondott. Igent, pedig rémülten néztek rá. Főként anyám és a többi asszony. Nem volt mit tenniük, az idő tájt a férfi volt az úr! Nagyanyám (Mama) fülembe súgta: „Vigyázz apádra, kisonokám!” Ekkor, porbafingós koromban raktak rám ilyen nagy felelősséget. Vigyáztam. Mások is vigyáztak. Szinte az egész násznép vigyázott. És megtörtént a csoda! Apám – az alkoholista – fehér kötényében beváltotta ígéretét. Még az újember meg az újasszony egészségére sem koccintott. „Majd!” Hajnali négyig tartott a vállalása, s következett a „pótlás”. Az alapos.

Apám nem vezetett autót, még jogosítványa sem volt (nekem sincs!), de a szememben…