Tizenkét napra otthagyta New York-i állomáshelyét Dancs Artur, aki tavaly nyár óta küldözgette leveleit a Káfé portál Kalandozók rovatának, megosztva az olvasókkal újvilági beilleszkedése történetét. Ahhoz, hogy nem egészen félév leteltével meglátogathassa itthon maradt szeretteit és erdélyi barátait, Artur kollégái példás vállalást tettek: mivel a frissen alkalmazott repülős szakembernek hivatalosan még nem jár szabadság, a kollégák hallgatólagosan helyettesítik, magyarán elvégzik helyette is a nemegyszer idegfeszítő, sok lelkierőt kívánó munkát. Dicséret a lelkes nemzetközi „brigádnak”!

Hazautazása előtti utolsó levelében Dancs Artur ekként ecsetelte hazakészülődése körülményeit:

„Amikor bejelentkeztem a jegyemmel, a Deltánál jelezték, hogy a vulkán okozta kimaradások miatt minden járat túlzsúfolt Európa felé. Az én járatomat is túlkönyvelték, és ha úgy gondolom, hogy elhalasztom az utazásomat, kapok tőlük egy teljes jegyre való csekket és egyéb kedvességeket, sőt, a jelenlegi jegyemet is felhasználhatom egy későbbi időpontban.

– Nem gondolom.

Nem gondolkodtam egy pillanatot sem. Úgy adtam meg a választ a nagyvonalú ajánlatra. Nekem most van dolgom. Fontos dolgok. Nem anyagi jellegűek. Nem adminisztratív jellegűek. Lelkiek. Ezek meg nem tűrnek halasztást akár a sok pénzért s egy másik utazásért sem cserébe.

Ott is hagytam őket, és elmentem magamra ölelni New Yorkot. Ezt a lehetetlen bolondériát. Minden mosolygott rám. A tavasz, az evönyúk, a sárgataxik, az utcán készülő kebab füstje, a gőzölgő csatornafedők, a szutykos szabvéj, de még a sárga Empire State Building is. (Irigységében lett most épp sárga? Nem tudom…)”

Dancs Artur azóta már elkezdte a visszaszámlálást. A „cigarettaszünet” hamar lepergett… Vasárnap délben hozzám is bekopogtatott Csíkszeredában, és egy órán át meséltük egymásnak az itthoni és a tengeren túli híreket. Megegyeztünk, hogy mihelyt visszatér New Yorkba, s túl lesz a kiesés miatti újabb beilleszkedési sokkon, újra kezdi New York-i leveleit, amelyek rendre helyet kapnak majd a Káfé főnixben. Ugyanakkor útirajzának eddigi teljes anyaga újra olvasható egy külön blogon, amelynek címe: Levelek New Yorkból / NYILVÁNOSSÁ LETT OKOSKODÁSAIM BARÁTAIMNAK SZÁNT LEVELEZÉSEMBŐL, és az alábbi címen érhető el: http://leveleknyorkbol.blogspot.com/

1. Rozek Enikô:
   2010. május 24. 10:57

   Tisztelt Cseke Gábor úr!
   Sajnos későn,de tudomásomra jutott,hogy Dancs Artúr Szatmárnémetiben járt és interjút is adott a helyi rádióban,amelyet nem hallottam,így sajnálatos módon nem hallhattam az éteren keresztül a hangját,ugyanis egy jó ideje már nem hallgatom a City rádiót,melynek okaira ezúttal nem szeretnék kitérni.Próbáltam írni Dancs Artúrnak azon a blogon ahol a”New Yorki levelei” megjelennek,de minden egyes alkalommal az volt kiírva,hogy” csak csapattagok írhatnak”oda,csakhogy én az vagyok és már több ízben hozzá is szóltam egy-egy „leveléhez”,de ezúttal nem jártam sikerrel,amit viszont nem értek,hogy miért?!
   Elekes Ferenc úrnak is megírtam ezt,de választ mind a mai napíg nem kaptam az üzenetemre.Hozzá fordúltam,mivel úgy gondoltam,hogy nagy tisztelôje Dancs Artúrnak és majd továbbítani fogja az üzenetem,valamint választ reméltem arra is,hogy mi az oka,hogy már nem írhatok a blogba a megjegyzések közé.Idôközben jelszót is cseréltem az e-mail fiókomnál,de úgy érzem,hogy értelmetlenül,hiszen mind a mai napíg az az érzésem,sôt meggyôzôdésem,hogy feltörik azt.Hogy miért azt nem tudom?
   Ha megkapja ezt az üzenetem,kérem adja át üdvözletem Dancs Artúrnak és azt,hogy mindig szerettem olvasni a leveleit és ha módomban fog állni a továbbiakban is megteszem ezt az engedelmével.Minden jót mindenkinek!Tisztelettel Rozek Enikő Szatmárnémetiből.Kellemes Pünkösdi ünneplést!

2. elekes ferenc:
   2010. május 25. 06:50

   Kedves Enikő !

   Azért nem válaszoltam, mert levelét a mai napig nem kaptam meg.
   Milyen jó, hogy most írt ! Legalább egyszer én is úrnak érezheztem magam. Nagy úrnak. Mert ez tisztán látszik a megszólításból !

3. Rozek Enikô:
   2010. május 25. 18:03

   Nagyon úgy tûnik,hogy az én üzeneteimet soha senki nem kapja meg,amihez ha nehezen is de kezdek lassan hozzászokni.Sajnos hiába a többszörös jelszócsere az e-mail fiókom esetében.A fent említett üzenetet pedig a blogon keresztül próbáltam hagyni,ott ahol a tagok fotói vannak feltüntetve és üzenni lehet nekik,ott viszont azt a választ kaptam,hogy majd a saját e-mail címemre fogom megkapni a választ. Legalább most tudom,hogy miért nem kaptam!Remélem,hogy a megszólítással nem bántottam meg senkit és a helyesírással sem volt túl nagy gond,ha igen,akkor elnézést kérek.Tisztelettel Rozek Enikô.