Biológia

Szakközépben nem veszik komolyan a biológiát, egy vagy két évig tanultuk, érettségizni sem lehet belőle, egyetlen plasztikus emlék, hogy a biológia tanárnő (duci teremtés, gusztusosan) fölül előttünk az asztalra, szoknyában, szemünk magasságában a combja, nem látunk be semmit, mégis szemérmetlen a póz az erős combjaival, de mi jövünk zavarba tőle (játszik velünk?), és szókimondó részletességgel elmeséli a szülését. A vágy, amit a combjaival kelt ott bennünk provokálóan, összekapcsolódik a szülés, születés kínjaival, Dán Laci hátrasúgja: a férje minden este közéfekszik, mondania se kell, hogy mi közé, annyira egyformán vagyunk elbűvölődve a temérdek női hús látványától. Foglalkoztat a kérdés mindannyiunkat, kötelezően megnéztük együtt a Helga című NDK filmet, amely a mi felvilágosításunkra készült, szerelem, szaporodás, és a csúcsjelenet egy naturálisan bemutatott szülés, elborzasztó, a lányok mind azt mondták, nekik sose lesz gyerekük.

Idegesítően közel van a felnőttkor, ez a biológiai kérdés, sőt testi értelemben felnőttek vagyunk, úgy kellene egy nő, aki engedne a vágyainknak, és éretlennek tekintenek még a hasonló korú lányok is, a tanárnő, mondjuk, hat-hét évvel idősebb nálunk, az iszonyúan sok, de vannak, gyűlnek tapasztalatok, a tavaly negyedikes csaj, aki beléptetett bennünket, néhányunkat a KISZ-be, hárommal öregebb nálunk, és látszott rajta, hogy nem kell komolyan venni az egészet, remek humorú, jó haver volt, most nagy hassal közlekedik az utcán, férjhezment, s arról beszél, hogy közeli kapcsolatba került egy kerttel meg a földdel, s ez mennyire megnyugtatja, nem az, aki tavaly volt, s nem csak a terhességtől. Harmadik-negyedikesek vagyunk, és ő már elvált asszony gyerekkel, keserű élettapasztalattal.

Egyik tanár, minket nem tanít, láthatóan rástartolt a szexbombázó fizika tanárnőre, kinézetre egy nyálas, nyápic, nímand, undorító senki, és nem esélytelenül, még nincs közöttük semmi, de a tanárnő bátorítja, nincs ellenére, biológiailag nem illenek össze, ha mi látjuk, ők miért nem? (a fizikatanárnőt zavarba tudjuk hozni, egy órán, előzetes összebeszélés után, minden fiú a padra könyököl, ráhajtja a fejét a két öklére /karózza a tököt, Haszon tanár úr szavával/, és nézzük őt szerelmes szemekkel, valamit levezet a táblán, egyszercsak felvihog váratlanul, ez a biológiai tökéletesség is sebezhető?, elrontottam, letörli, újrakezdi), ő annyira a szexre, és csak a szexre termett alkat, hogy csak az tud az eszünkbe jutni róla, az a nyápic tanár az első alkalommal le fog bőgni, vagy azért, mert kicsi van neki, vagy nem fogja bírni azt a teljesítményt, ami egy ilyen nőnek kell.

Pirit nekiszorítjuk a radiátornak, magas, jó nő, csak semmi melle, láttam az uszodában, ahogy előrehajolt, és beláttam a bikini fölső alá, csak két nagy bimbó, sőt még azok se nagyok, ketten fogják kétoldalt a két karját, Dán Laci föltűri az ingujját, „bemosakszik”, tudományos kísérlet következik, kibírja-e a leányzó a hét fogást, Laci nagyon agresszíven erotomán, de a lányok nem haragszanak meg rá, amikor mögéjük lopózik, és egy ügyes mozdulattal, a blúzon át, kikapcsolja a melltartójukat, csak futnak a vécébe lángvörösen szerelvényt igazítani, a kísérlet alanya tiltakozik, de ki kérdezi a kísérleti egereket, amikor a biológia tudományáról van szó, az emberiség haladásáról, combjára tapadó szűk nadrágban van, lábai gyönyörű hosszúak, elnyújtott combokkal, csípőtől lefelé és nyaktól fölfelé ő a legjobb nő az osztályban, a professzor úr szakkomentárral kíséri a vizsgálatot: és ballal, az az ügyesebb, érzékenyebb, a jobb kezünk eldurvul, mert mindenre azt használjuk, nőhöz, jegyezzék meg, kérem, ballal kell nyúlni, és valahol térd fölött elhelyezi az első szorítást, jól csinálja, nem emeli fel két fogás között, hanem a comb érzékeny belső felén simítva halad följebb, kettő, három, négy, közelítünk a célhoz, uraim, egyre hosszabbak és lágyabbak a fogások, a hetediket szabályosan legfölülre helyezi el, annyira fönt, hogy az már nem is a combja, Laci tenyerének éle, a mutatóujja nekinyomul annak a pontnak, ahol a kétágúság végetér, ha nem lenne a nadrág, belesimulna a résbe, és Piri combja megremeg, mint a békacomb a Volta-kísérletben, egész testén olyan akaratlan, elektromos rándulás fut végig, hogy elengedik hirtelen mind, ez már nem játék.

Egyik srác vasárnap este azzal jön vissza a kolesba, hogy képzeljük, a szülei nemi életet élnek, megtalálta valahol a lakásban a C-filmet, erről már hallottunk valami magyar találmányú fogamzásgátló, pedig mindketten túl vannak a negyvenen, van két nagy gyerekük, ebben egyetértünk, úgy harmincötig normális, Karesz anyjának, egyedül neveli, komoly udvarlója akadt, negyven körüli ő is, minek akar valaki megházasodni abban a korban, a kolesdiri bejár hozzánk beszélgetni, a szomszédunkban lakik anyósostul, és olyanokat elmond, hogy most azért jött ki hazulról, mert különben belefojtotta volna a kádba a feleségét. Helyes, szép asszony a felesége, harminc körüli, megbámuljuk, ahogy a kiskertben gyomlálgat, ő is érezheti a háta mögött egy egész fiúkollégium érdeklődését, lastexnadrágban gyomlál, feszül rajta mindenhol, s két gyerek után is jó maradt az alakja, a diri legalább tíz évvel öregebb nála, milyen lehet a szexuális életük?, és tudjuk, hogy a nő kiéhezett, azért domborít a szemünk előtt, valami ilyenről álmodozunk, hogy egy érett, tapasztalt, kiéhezett nő türelmesen és tanítónénisen bevezessen a rejtelmekbe.

Negyedikre mi lettünk a kollégium elitje. Csak Góré Józsinak van tisztsége, ő a diáktanács elnöke, de nem címeken vagy posztokon múlik, már harmadikban is azok voltunk, egyszerűen tekintélyünk van, mértéket adunk mindennek, felnőttnek tekintjük magunkat, és ezt elfogadja a szembenső oldal. Leköltöztünk a földszintre, itt irodák, szolgálati lakások, betegszoba, ilyesmik vannak. Olyan sok a gyerek, hogy a két vendégszoba is be van fogva hálónak, ott lakunk mi, Zrínyisek, hozzánk csaptak még két elsőst, hogy kilegyünk tizenhatan. Nem csicskáztatjuk őket, ők sem szolgalelkek, de ha arról van szó, hogy valakinek el kellene menni a boltba, ugranak. Megkaptuk a nagy társalgót tanulószobának, tévével, rádióval, zongorával, könyvtárral, kettesével odaülnek a zongorához a jobb hallásúak, és verik négy kézzel a szamárindulót. Folyton szem előtt vagyunk itt, a diri lakása mellett, de már nincsenek titkaink, legtöbben dohányzunk engedéllyel, ha gyenge a vacsora, akkor kimegyünk a Kukorica csárdába, rendelünk egy cigánypecsenyét, megiszunk rá egy korsó sört, és visszaballagunk. Az iskolai és a kollégiumi házirend szerint tiltott dolgot művelünk, de akármelyik tanárunk belépne, amikor sörözünk, nem csinálna cirkuszt, tudjuk. Tudjuk a mértéket. Mégis ebben az évben vágják ki Macit. Ő túllépte. Éjszakára kimaradt (az én kék bársony kabátomban, legalább tíz zippzáros zseb van rajta), ha nem is részegen, de ittas állapotban fölmászott a csatornán, és kocogtatta az ablakot, eresszetek be, mondta egyre hangosabban, a sötét szobában ott állt közöttünk a diri, néma csöndben néztük, ő nem láthatott kintről bennünket. A vadászat izgalmát érzem egy pillanatra, ezt szégyellem, nem is megyek velük a másik oldalra, ahol Maci újra próbálkozik, hátha kinyitja valaki a mosdó vagy a vécé ablakát, arra nem számíthatott, hogy maga az igazgató lesz az, leugrik, eltűnik az éjszakában. Mégiscsak közülünk volt egy, bár eléggé szélre került. Harmadikban kiközösítettük, valahogy mindenkinek elege lett néhány szokásából, és hónapokig nem beszéltünk vele, nem szóltunk hozzá. Letaglózó lehet egy ilyen kitaszítás. Aztán visszavettük, de semmi sem lett olyan, mint régen, túlságosan alkalmazkodott, túl rendes akart lenni mindenkivel, és az már nem őszinte, és ez volt a második kiközösítés. Valahol mi is benne voltunk ebben, hogy magányosan éjszakázott, mulatott ki tudja kikkel, és végülis kicsapták.

Dán Lacinak mindig volt nője, széparcú fiú, jó a csajoknál, nagyon öltözködik, meg a Karesz nőzött erősen, a többieknek, nekünk, egy-két szerelem jutott. Dán Laci még egy csípőficamos lányt is fölszedett, állva kell vele csinálni, magyarázta, a rövidebb lába alá egy téglát kell tenni, és amikor a legjobb a dolog, akkor kirúgni a téglát, és mutatta a két ujjával, hogy a felnyársalt csaj, a két függőlegesen tartott ujja a két női comb, hogyan vonaglik a rúdon. De a szexig talán csak ő meg Karesz jutottak el középiskolás korunkban. De ez se biztos, mindenkinek nagy a pofája, amikor mesélünk.

Volt két balatoni nyár, de az is lehet, hogy ugyanazon a nyáron volt mindkettő, egyik a szűkebb körnek a déli parton, Dán Laciék nyaralójában, a másik közösben az északi parton, építőtábor, vasútfelújítás, Badacsony közelében csak ástak egy nagy latrinát a tóparton, katonai sátrakat állítottak föl, és kész a nyári építőtábor, előttünk szovjet fiatalok lakták, Góré Józsi egy nappal előbb érkezett, még látta őket, utolsó napjukon emlékművet emeltek a tábor közepén terméskőből, s mind hősi pózban lefényképezkedtek mellette.

Csak mi. Távol iskolától, otthontól. És nyár van, és csajok a parton, akik mind élményekre várnak.

Keményen és félelmetesen, drillel indult a tábor. Ébresztő hajnali négykor, mi nyaralni jöttünk, géppuskaropogás a hangszóróból, ötig mosdás, reggeli, körletrend, ötkor föl a teherautókra, mindannyian sárga pólóban, vászonnadrágban vagyunk, ez a munkásruhánk, és kaptunk egy sátorlapot eső esetére, hatra a pályán vagyunk, beleállunk a munkába, hatórás műszak, délben teherautó visszaviszi a népet a táborba, onnan kezdve nyaralhatunk. De elnyűhetetlenek voltunk, bírtuk. Karesz kezdte, úgy emlékszem, a szomszédos kempingben működött egy büfé, hogy bedobott egy felest kedélyjavítás céljából, aztán mi is vele tartottunk, napjában két-három feles, meg se látszott rajtunk, csak jó kedvünk volt, a végighajtott munkanap után nem éreztük a fáradtságot. Kipróbáltuk a teljes itallapot a cognactól a vodkáig, és a kevertnél állapodtunk meg. A melóba nagyon nehezen találtunk bele, rossz volt az indulás. Első nap, olyan szoktatásféle, munkavédelmi előadás, meg három-négy óra hajtás délig. A talpfák között meg a rézsűn lévő zúzalékot kellett vasvillázni, kegyetlenül tűző napon, a szerszámnyél öt perc után föltörte a kezemet, folyik rólunk az izzadtság, de nem ez a legszörnyűbb, a munkanap végén a hozzánk rendelt brigádvezető értékeli a teljesítményünket. Mi tízen úgy álltunk be, hogy velünk szemben, ugyanakkora pályahosszon két brigád dolgozott, tehát kétszer annyit végeztünk. És a brigádvezetőnk beírt nekünk hatvan százalékot. A többiek munkáját a saját brigádvezetőjük 80-90 százalék közé tette. A nyilvánvaló igazságtalanságon túl még ránkszállt a táborvezetőség, a parancsnokok, hogy melyik az a hatos brigád, nyaralni jöttek ide?!, ha szólni próbáltunk, akkor leállítottak, nem kell a duma, mindent meg lehet magyarázni, nem vagyunk kíváncsiak. Második nap a rézsűt kellett ásóval, csákánnyal lépcsősre faragnunk, megkértük a brigádvezetőt, jelölje meg azt a pontot, ahol a száz százalék van, és mi odáig biztos elhajtunk. A tízórás szünetben körbejártunk, a többieknek mindnek sokkal lazább a brigádvezetője, kevesebbet kell dolgozniuk a száz százalékért. A belünk kijön, úgy hajtjuk végig a napot, közben újabb illetékesek keresik a hatos brigádot, jól megnéznek maguknak, ez az a lusta társaság. Túlmegyünk a jelen, de belepusztultunk. Jön a brigádvezető, vége a munkaidőnek, mondjuk neki, száztíz százalékot teljesítettünk. De milyen minőségű munka! Mérőszalagot vesz elő, a negyvencentis lépcső néhol csak 35 centi, vitatkozunk, végül nagyon kegyesen beír száz százalékot. A többi brigád mind efölött teljesít, a nap végén ugyanúgy utolsók vagyunk a szocialista munkaversenyben, még mindig rajtunk a vezetőség kitüntető figyelme, a gúnyos, lekezelő hang.

Góré Józsi találta meg a megoldást, a gyakorlatias talpraesettségben, amit józan paraszti észnek mondott az egyik gépjármű-szerkezettan tanárunk, akit végülis ő utált ki az iskolából, szóval a biztos megoldások megtalálásában ő volt a legjobb köztünk, azt hiszem, jó tanuló is csak azért volt, mert az a legbiztosabb pozíció ahhoz, hogy békén hagyják az embert, összedobtuk rá a pénzt, vett egy demizson jóféle badacsonyi bort, megkereste a brigádvezetőnket, négyszemközt beszélt vele, a demizson ott maradt, és a hét végére első helyen álltunk a munkaversenyben, levertünk mindenkit. Dolgoztunk is keményen. A Zala Megyei Pártbizottság küldöttsége meglátogatta tanuló ifjúságunk nyári építőtáborát, az elvtársakat hozzánk vezették, hogy mi vagyunk a példamutató élmunkás brigád, lejattoltak velünk az öltönyös nagyurak, igazán megtisztelő volt és demokratikus. Még jobb az, hogy pénzjutalommal járt az első hely, jutott újabb demizson borra meg a felesekre, amikkel magunkat jutalmaztuk.

Közben volt egy szabad vasárnap, kihagytuk a reggelit, kialudtuk magunkat, és irány az élet, irány Badacsony, autóstoppal. Integettünk az út szélén, meg legyalogoltuk a három-négy kilométert, ez volt az autóstopp, nem vett föl senki. Rengeteg pénzünk van, sült halat eszünk, bort iszunk, megpróbálunk csajozni, nem sok sikerrel. Botos Laci berúgott, haza kell vinni, be kell lopni a táborba, le kell fektetni, nagy lebukás lenne, a tegnapi eligazításon kioktattak a helyes viselkedésről, aki lerészegedik, azt hazaküldik, és az iskoláját is értesítik. Kabos agresszív részeg, ő még inni akar, most már úgyis mindegy, magyarnótázik a kocsma közönségével, kirángatjuk az utcára, kapaszkodik fába, kerítésbe, ő nem megy egy tapodtat se, hol röhögünk, hol ütjük a marháját, nem ért már semmit, Tádé leállítja a cirkuszt, szembeáll vele, belenéz a szemébe, idefigyelj Kabos, mi ketten most visszamegyünk a táborba, a többiek meg hadd szórakozzanak, és Kabos a szép szóra enged, fölfogta, átkarolja Tádé vállát, te vagy az én egyetlen haverom, felénk meg kiköp. Fél óra múlva jön Bakter, gyerekek, nagy baj van, csak benézett egy kiskocsmába, és Kabos meg Tádé ott dalolnak egy liter mellett, meg amit azóta még rátettek az előzőkre. Ez volt a nagy egyetértés közöttük.

A vendéglőt hívták Jegenyének, vagy a pincért, már nem tudom. Inkább a pincért. Hatalmas nyári kerthelyiség, dróthálóval bekerítve egy puszta földdarab, fák, vasasztalok, székek, egy kis sóder az útvonalakra, hogy a pincérek eső után se süllyedjenek el. A német lány, Birgit. Gondolkodni kellett rajta, nem jutott azonnal eszembe a neve, pedig felejthetetlen. Esténként ide járunk sörözni, most elhoztuk a délután felszedett két csajt, rengeteg fiatal, Dán Laci ölelgeti a szőkéjét, de az durcás, folyton visszalöki, odébbhúzódik, összetalálkozunk Kulival véletlen, ők is itt nyaralnak, nekem nőm van, s köztünk harmónia, itt ül az oldalamon, átkarolom, hozzámbújik, széparcú, kicsit nagydarab német lány, majd akkora, mint én vagyok, menthetetlenül el fog majd hízni, erős csontú, most még formában tartja magát, néha kis csókot váltunk, Kuli közben fejbedob egy gyufásdobozzal, figyelmeztet az illemre. Kuliban van valami túlzott őszinteség, kicsit tovább megy abban, ami kimondható, mint mi, őt kedveljük a legjobban a városiak közül mi, kollégisták. Most is dicséri a nőm őszinte irigységgel, nagyon fényes pillanat, mert Zsuzsinál utánam ő következett. Hasonló az ízlésünk. Nőben. Vagy minket választanak ugyanolyan nők. Jól-rosszul lefordítom Birgitnek, hogy nagyon tetszik Kulinak, ő kijelenti, mindhalálig hű marad hozzám. Intelligens csaj ez a Birgit. Furcsán beszélgetünk, én értek németül, de ha ki akarok valamit mondani, oroszul ugrik az agyamba, csak hosszú töprengés árán tudom előbányászni a németet, az NDK-s csajok mind tanulnak oroszt, mondanivalóm lényegét megértik oroszul, én vagyok a tolmács, remekül beszélgetünk, ők németül, én oroszul, soha nem volt alkalmam még oroszul beszélni, úgy látszik valamit fogott az iskolai oktatás, időnként magyarul elmondom a fiúknak, mit mondtak a lányok.

Birgit barátnője belázasodik, haza kell kísérni, Dán Laci semeddig sem jutott. Még kijön Birgit a ház elé, miután bekísérte, ágyba tette, ápolta kicsit a barátnőt, csókolózni velem. Az elválás tragédia, szentimentális lelkeknek végtelen borjúlegelő, cinikusan, magabiztosan érzem, hogy belém van habarodva, azt csinálok, amit akarok, szeretős apró puszikkal cirógatja arcom. Búcsúzunk, ők holnap vonatra szállnak, visszamennek az NDK-ba, megpróbálom megközelíteni a bugyiját, ugyanaz a lesöprő mozdulat, egy forró búcsúcsók, már józanok vagyunk, értelmesen gondolkodó emberek, és nem láttuk többé egymást.

Elkallódott a postán a levél, a fiúk már három-négy napja ott voltak, amikor fölmerült valamelyikben a gyanú, én miért nem jöttem, hiszen mindent megbeszéltünk, Dánék egy hétre szabadon odaadják Lacinak a nyaralót, azt hív meg, akit akar, (érted, Titi, az első napon csak fölállítod, aztán a hét végéig úgy marad, sorban húzod rá a csajokat, rábeszélt), csak az időpontot nem rögzítettük, a szülők építkezni akartak azon a nyáron, nem tudták, mikorra fejezik be, augusztusra biztos, Laci majd levelet ír, amikor jöhetünk. Ők már a vége felé jártak egy bulizós hétnek, mire odaértem a távirati hívásra, értelemszerűen én ennyivel tovább maradok. Jött hamar a hétvége, többiek el, érkeznek a szülők, a családi körben megszűnik az a bulizós hangulat, amibe még bele se melegedtem a többiekkel, nekik, a családnak valahogy nem vagyok rokonszenves, bizonyára vannak elképzeléseik, milyen bűnbarlang volt ez a nyaraló az elmúlt héten, amúgy jóindulatúak, csak nem találom magam föl a nevelési célok között, nem vagyok az a gyerek, aki azonnal el tudja nyerni a felnőttek jóindulatát, sőt kamaszként mintha ez ellen tennék meg mindent, pokoli hétvége, mert zavarba jövök, amikor udvariasak, nem veszek az ételből, amikor kínálnak, még bénább vagyok, mint alapból, tényleg ellenszenvesen viselkedem. Szombaton éjjel hazatérünk a sörözésből, nyitva felejtettük az ablakot, tele a szoba szúnyogokkal, vietnámi strandpapucsainkkal csapkodjuk őket agyon a falon, a szülők a csattogásra ébrednek a szomszéd szobában, azt hiszik, pofozkodunk, hogy miket képzeltek rólam még ezek után… Hét elején csak ketten vagyunk a házban, óriási a hőség, Laci tud valami italreceptet, Weiszlédy vagy mi a fene, olyan, mint a limonádé, csak szesz is van benne, betesszük a hűtőbe, s amikor lehűlt, kibírhatatlan a meleg, nagy poharakkal húzunk belőle, és egyszercsak vigyorgunk egymáson, becsiccsentünk ettől a löttytől.

Délután szabadstrand, a hétvégi tömeghez képest alig vagyunk, fölmérjük a terepet, megközelítünk a térdigérő vízben két szőkét, Lacival én is bátor, csajozós fickó vagyok, lefröcsöljük őket, Lacinak tetszenek a nála idősebb nők, most azokra hajt, több az esély arra, amit szeretne, ezek sikonganak kicsit, az idősebbik tizenkilenc-húsz lehet, a fiatalabb velünkidős, legfeljebb egy évvel öregebb, kettővel biztos nem, azt mondják németül, gyerekek vagyunk, de azért nevetnek is, fordítom Lacinak azzal a hangsúllyal, hogy állhatunk odébb, tényleg nem rúgunk itt labdába. De ő nem, szépsége biztos tudatában kihúzza magát, kidülleszti a mellkasát, behajlítja a karját, és a kidagadó bicepszét odakínálja az idősebb csajnak, ezt tapogasd meg, kemény, mint a vas, egyszerre imponáló póz és annak karikatúrája, csak nevetni lehet rajta, és a bicepszérintés közben ő is megfogja a német lány felkarját, van-e ott is izomzat, mondd meg nekik, hogy ezzel a két kezemmel döngöltem a vasutat, ezt nem tudom lefordítani, de mondok valami mást, mindenen nevetnek, és már beszélgetünk, bár a gyerekstátusunk nincs kitárgyalva, de legyeskedhetünk körülöttük, megmondják a nevüket, gyalogolunk a langyos vízben, Laci egyre rámenősebb, az angoljával próbálkozik, minden slágercímet előszed, amiben a csók szerepel, ezt érti a szőkéje, és közben a nádas takarásába értünk, itt nem lát senki bennünket, négyen vagyunk, a lányok felbátorodnak. Inkább párokban vagyunk már, én baktatok Birgit mellett, hosszú a kezem meg a lábam, egy szál fürdőnadrágban, önképem szerint nem vagyok egy vonzó alak, próbálunk beszélgetni, ekkor alakul ki az érthető gyakorlat, én oroszul, ő németül, ha nem bonyolult a mondanivaló, akkor értjük egymást, a másik NDK-s csaj egyre jobban szórakozik Lacival, hatalmas jóízűeket nevet a pózain, dús, nagydarab német az is, kerek, jólformált csípő, domború has, asszonyos teltség mindenütt, jókora, összeérő, súlyos didkók, nem tudható, a melltartó tartja vagy csak fedi a tartalmat, Birgitnek kicsi és formás van, takaróként szolgál rajta a lepel, csípője erős, valószínűleg fogyókúrával tartja magát ilyen soványan, tejfehér bőrüket megpirosította a nap, mi cigánybarnák vagyunk mellettük, Laci közelnyújtja a kezét a kebelcsodákhoz elvarázsolódva és bűvöletben, egy-két centire, ha megáll a szemtelen tenyere, de ötön belül van, az biztos, mintha simogatná, aztán még bátrabban, mintha belemarkolna, bohóckodik, de nyomul, én látom, arcán mennyei boldogság, csak nevetni lehet rajta, kér, könyörög, kiss me, kiss me, Baby, My Love, kiss me, mi lady madonna, kiss me, és magyarul közvetít nekem, öt percen belül a bugyijában a kezem, meglátod, a német csaj már játszik vele, fordíttatja velem, odanyújtom a kezem, és rögtön a karom kell neki, Laci is megérti azonnal, mert mutogat hozzá a csaj kezet csuklóból és kart vállból, szívére szorítja a kezét, megesküszik, hogy egyetlen csók minden vágya, ha csak ennyi kell, odalehel egy futó csókot Laci szájára, megkaptad. Adott is meg nem is, közben azért a melle egy pillanatra belesimult Laci ottmaradt tenyerébe, hiába akart csak az arcával odahajolni, és megragadta, láttam, ő is játszott, célratörést, és nem tévesztett, megfogta a kebelcsodákat, és olyat markolt rajtuk, hogy az a mélylélekig nyilallott, és magával rántotta a vízbe rögtön a csajt, feledtetve a merényletet, játékos birkózásba kezdve elzuhantak, kezdett kínossá válni a néző szerep az üzekedésükben. Ez már megint átkozottul közel van ahhoz!, mi Birgittel egymásra nézünk kis zavarral, nem kéne magukra hagynunk őket?, neki valami bíztató felszólítás van a szemében – és csókolózunk! Életemben először! Kellett valaki, aki előtt nem vagyok zavarban, akivel nincs gátlás, jött valahonnan a világ végéről, meg ez a hirtelen, kútbaugrós váratlanság, semmi tervezgetés, az mindig elgyávított, amikor adódott volna alkalom. Nagyon szépnek látom Birgitet, a jobbik nő Lacié, ez egyértelmű, de Birgit alsó ajka telt, érzéki, a fölső keskeny, vékony vonal, amikor mosolyog, úgy érzem, nem vehette észre, hogy az első alkalom nekem, csak oda kell figyelni a másikra, a kezem akaratlanul elindul felé ölelésre, és azonnal válaszol, hozzám simul vizes testével, csuda finom nő, az enyém. Nem is a csókolózás, hanem, hogy két ember örömet talál egymásban, ad és kap. Agyban földolgozom a friss élményt. Birgit élvezi a csókomat! Laciék eltűntek, vagy tapintatosan magunkra hagytak, egy óra múlva eszembe jutnak, Birgit sem emlékszik, hogyan, mikor tűntek el, amikor kérdezem, belekábulok, szinte azt érzem, hogy fárad a szám és a nyelvem, annyira nem tudok betelni ezzel az édes játékkal, és a lány szereti ezt a játékot. Velem. Leheveredünk egy parti sziklára, ő hanyatt, fölhúzott térdekkel, én mellette hason, és csókolózunk még sokáig, fulladásig, nem tudom abbahagyni, és ő hasonlóképpen. Pihenünk azért, ajakkal vándorlunk egymás arcán, a fülét, nyakát, vállát csókolom, de mindig és hamar visszatérek a szájához, amely azonnal elnyílik az enyém alatt, nyelvemet magába fogadja, ilyen lehet a szeretkezés is, gondolom. Engedi közben simogatni a combját, a hasát, a mellét is, így hanyattfekve alig valami, jobbom a dereka alatt, ballal kalandozom, édes játék ez is, a kicsi melle megtölti a tenyerem, a bimbó megkeményedik az ujjam érintésétől, a csípőcsontja szinte ott kezdődik a bőr alatt, a bikininadrág közeléből mindig elsöpri a kezem, akárhányszor közelítek, elsodorja határozottan, folyamatos készenlétben van, nem értem, aztán értem. Nagyon intelligens.

Utolsó este nagy demizson borokkal megmásszuk a Badacsonyt, velünk jön a brigádvezetőnk, összehaverkodtunk rendesen, és egy fiatal vasútmérnök, mindketten a húszas éveik derekán, meg egy velünkkorú lányka a faluból, nem kurva, csak kapható, és mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az egyik férfival még ma este le fog feküdni, azok még nem döntötték el, melyikük lesz az, szabályos előjátékokat játszik, hol egyikkel, hol másikkal, olyan közönségesen vágyik arra, ami nekem szent misztérium, hogy utálom, ha ránézek, nem is egy szépség, fejletlenke, lapos, butaarcú, buta az eltökéltsége, amivel csak egy gondolat izgatja, és mégis, ezek ellenére hívogató benne a tágcombú nyitottság, amely mozdulatlanul fölkínálkozik, megáll mozdulatlan, mint tehén a bikának, neki csak fogadnia kell a megtermékenyítő, rászabaduló indulatot. Itt én rúgtam be, de teljes filmszakadásig. Állítólag – utólag elmesélték, nemigen hiszem, de a testem tele van zúzódásokkal, sebesülésekkel, valamikor csak összeszedtem őket -, állítják, elkaptam, fogdostam részegen a kiscsajt, ott mindenki előtt, és azt kívántam neki, hangosan, hogy szüljön tíz gyereket, a többiek érezhették benne a sértegető szándékot, bocsánatot kértek a nevemben, a brigádvezetőtől meg a mérnöktől, attól féltek, azok megvernek, ketten fogtak kétoldalról, úgy támogattak le a hegyről, néhányszor bezuhantunk a bokrok közé, ők is ittak, éjjel eltűntem az ágyamról, a srácok átfésülték a nádast, amíg megtalált Botos Laci, ott is veszhettem volna, ha nekimegyek a víznek, az északi parton rögtön mély, annyira nem tudtam, mit művelek. Azóta nem rúgtam be ennyire, egyszer ki kellett próbálni. Az ifjúság életveszélyes, Botos Laci belehalt, véletlenül ő, bármelyikünk, én is lehettem volna.

Következik: Matek

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ