„Astăzi nu mai e de ajuns să moară capra vecinului – trebuie să moară şi vecinul.” Ezt a szomorú mondatot Constantin Codrescu, egy román színész mondta a 80. születésnapja tiszteletére készült tévéműsorban, s mi tagadás, minden iróniám ellenére sem tudnék vele érdemben vitatkozni. Annál is kevésbé, mert annyira frappáns, hogy sajnálnám szétérvelni.

Eszembe jut viszont, milyen groteszkül éreztem magam, amikor valahol azt olvastam: „Széllel szemben pisilt, mégsem lett vizes a nadrágja.” „Haljon meg a szomszéd kecskéje is”, „Széllel szemben nem lehet pisilni” – ezek évszázados szólások, igazságukat nem szoktuk vitatni, még jelentésterükből sem lépünk ki. Ha folytatjuk őket és kilépünk, mintha elvetnénk egy régi meggyőződést; valamiféle szégyen önti el az embert, mint amikor az apjával felesel.

Közkívánatra: Să moară capra vecinului = Dögöljön meg a szomszéd kecskéje is. Să moară şi vecinul = Dögöljön meg a szomszéd is.

(Forrás: A jódeménység foka)