Nem is én veszem észre, hanem munkatársam, Mona, hogy egy nyúl a domboldalon. Gondolom, nem figyeltem eléggé arra, amit körülöttem beszélnek, s csak azt mondta, hogy ”itt szokott tanyázni egy nyúl a domboldalon”.

De nem, a közeli ablakhoz megyek, s hát ott van: süldővé nőve Barna. A volt odú közelében.
Figyelem, első útján fedeztük fel, egy nyuszinyom lentről fel, nem több a friss hóban. Honnan jött, hol húzódott meg ezidáig? Mióta a lengyel vendégmunkások elűzték?

S hol vannak a többiek? Szürke meg Anyjuk? S hogy ez mindössze felfedezőút, felderítés, hogy elmentek-e a zajos lengyelek… Vagy elérkezett a visszatelepülés ideje…

Hogy vártam rájuk! Aztán már elkönyveltem, hogy eltűntek, soha nem látom őket. Aztán meg elhittem, hogy a kutyák megfogták. Aztán kezdtem elfelejteni őket. Az öröm, most mégis felszakad bennem, az öröm erős.

Gergely Tamás

2012-02-10.

1. CSELÉNYI Béla:
   2012. február 11. 23:22

   Úgy látom, Barna szürke.

2. Cseke Gábor:
   2012. február 12. 04:42

   őszül a lelkem. A gondok…