„Van egy cigány munkatársam, barátom, tényleg az, aki elmesélte olaszországi kiruccanásukat. Nem tudom utánozni a tájszólását, azt hallanotok kéne. „Barátom – mondta neki egy másik –, menjünk ki koldulni Olaszországba. Mercedesszel jövünk haza, kacsalábon forgó várunk lesz! Ez tuti!” El is mentek. Abba a városba, ahova minden út vezet. (Rómára gondolt.) Letelepedtek egy kör alakú focipálya mellett, amit bontanak [Egy másik kollégám rögtön kapcsolt: „Biztos a Colosseum volt.” „Az az!”] Románok jöttek, szerinte legalábbis azoknak néztek ki, és elverték, elzavarták őket. Ráadásul lapos sapkások szálltak ki egy rendőrautóból. (Carabinierik lehettek.) Bevitték és pofonokat kaptak megint, még fogdában is kellett tölteniük pár napot. Amikor szabadultak, elhatározták, hogy hazajönnek. Kiálltak egy út szélére stoppolni. Sok autó után megállt végre egy kamion. A sofőr pápaiul gagyogott valamit. („Talán olaszul” – vágtam a szavába. „A pápa is olasz, nem?”) „Budapestre megyünk” – szólt a barátja, mire a sofőr legyintett és elhajtott. Végül ismét az egyenruhások intézkedtek: repülőgépre tették mindkettőt. A múltkor megkereste a barátja, hogy menjenek Svájcba, mert ott aztán jól lehet koldulni! Adott neki egy hatalmas pofont. (Utána bocsánatot kért tőle, mert a barát, az barát.)”