Eszembe jut egy színes karton-hengerpalást alatt egy alul fedett ón-hengerpalást, abban valami maró, csirizszerű péppel, s egy abból kiálló rézsapkás szénrúddal, amelyet sima szurokréteg rögzített a felül nyitott ónhengerhez, illetve tartott a maró massza közepén. A karton mintája általában piros volt vagy zöld és valamennyire a fa erezetére emlékeztetett. Az ónhenger aljába egy-egy háromtagú számot préseltek. Megtudtam, hogy az utolsó szám a gyártási évet, az első két szám pedig a gyártási hét sorszámát jelöli. Például az 527-es azt jelenti, hogy 1967 karácsony hetében gyártották, az 537-es pedig azt, hogy szilveszter tájékán.

Furcsa kétségbeesés gyötört akoriban, szinte a halálfélelemmel egyenlő, de nem kifejezetten a haláltól, hanem az esetleges örök élet elviselhetetlenségétől szorongtam, amivel pedig majdnem minden vallás kecsegtet. Tél volt, sötét volt, de még nem lehetett annyira késő. Apám átugrott velem a boltba, hogy ilyen hengert vegyünk.

Budapest, 2012. II. 16.