Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök (Nevek 2. – Történelmieknek mondhatnánk őket, ha vóna történelem)
Künn egyre nagyobb pelyhekben hull a február középi hó, béke és nyugalom járja át a testemet, a lelkemet mindaddig, míg fel nem pattanok vesszőparipámra, s el nem vágtatok múltamban 2008. június 22-ig, amikor a Huszadik Század portálján megjelent a Big Brother, József Attila, Cicero és még sokan mások c. írásom. Olvassák el, abból megérthetik a cím „rejtelmességét”. Tulajdonképpen Nem összetévesztendő neveket terveztem, de így alakult. Jöhet a magyarázat.
Van itt, a Vallonban, néhány olyan ember, akinek neve történelminek lenne aposztrofálható, ha…(Lásd Huszadik Század!) A másik azonos nevet viselő ember működésének időrendjében sorolom őket. Itt van elsőnek Lajos, Nagy Lajos (Bundás). Ez a név egy 14. századi krónikában említtetik, mégpedig I. Lajos királyunkkal (1342-1382) kapcsolatban. Dobi Pista, a volt tengerész – Dobi István: miniszterelnök (1948-1952), majd 1952 és 1967 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Tégla Pityu (Oláh István) névrokona honvédelmi miniszterként ténykedett 1984-től ’85-ig. E sorok szerény írója Grósz Károlyként látta meg a napnak világát, teljes druszája mint miniszterelnök boldogította szorgos népünket 1987. június 25. és 1988. november 24. között. (Őrá is emlékezik majd – kb. valamikor – a szerző egy régi írásában.)
Ezek tudatában merje valaki azt állítani, hogy csupán egy átlagos kisváros átlagos kiskocsmája a miénk! Merje, no!