Kelekótyaságom soha el nem hagy engem, már látom.

Tegnap köménymaglevest főztem rakott krumplival. Mikor a rántást akartam kavarni, akkor láttam, hogy elfogyott a liszt a kályha fölötti polcon levő üvegdobozból. Nem volt kedvem lemenni, gondoltam, majd csalok: a pirítós kenyér „feldúsítja” a gyönge levest.

Igen ám, de később az is kiderült, nincs elég tojás. Márta azt mondta, tegyek öt tojást, de nem volt, csak kettő. Néztem megint, hátha van liszt valahol, de nincs és nincs. Lementem hát, vettem lisztet és tojást.

Feljövök, elkészítek mindent, teszem vissza az olajat a spájzba. Lenézek, hát a földön ott az öt kilós lisztes zacskó.

Számoltam tízig, tizenegynél pedig megvakartam a fejem. És csak vakartam és vakartam…

(Forrás: A jódeménység foka)