INMINBAN

Tanultam egy szót: inminban. Lakossági alapcella, valami ilyesmit jelent, hogy lakhelye szerint mindenki tartozik egy adminisztratív csoporthoz, melyben számontartják, ki mit csinál. Felülvigyázzák tulajdonképpen. Ennek keretén belül jelentenek egymásról. A csoportok vezetője, külön név létezik erre: inminbanjang, általában (ha igaz, amit írnak) idős asszonyokból áll ki. Azt már magam teszem hozzá, hogy bizonyára hazafias munkában végzik, ingyenes szolgáltatás ezek szerint, nyugaton, ugye, képtelenség lenne már anyagilag is. Az elvi dolgokról nem beszélve. Pár hónappal korábban hallottam a svéd 1-esen, hogy a belügy megpróbált fiatalokat beépíteni terroristagyanús csoportosulásokba, nagy port kavart fel az ügy, annak ellenére, hogy a terroristákat senki sem szereti…

Hogy odahaza, mármint Romániában hasonló lépcsőházi besúgó hálózat létezett-e, nem tudom, elképzelhetőnek tartom, csak a mi bukaresti lépcsőházunkban, ugye, a mellettünk és az alattunk lakó szomszéd is követségi sofőr volt, következésképpen a Szeku embere, hogy a szomszédaikról is rapportáltak volna, nem tudom (húsz éve már más sajtótermékeket olvasok, nem a hazaiakat), soha indiszkrét egyik sem volt. Bár, most jut eszembe, az alsó szomszéd mindig a szomszédos ház vendéglőjében tartózkodott – vendéglői hálózat?

Emlékszem, Bárányi Ferencnek volt egy teoriája arról, hogy talán minden hetedik román állampolgár együttműködik a Szekuritátéval, s a ha átlagban minden román, akkor az értelmiségi körökben az átlag még nagyobb volt, a háló még tökéletesebb. Jellemző, hogy amikor az egyik Scinteia-házbéli nyomdász kiszedett (sajátkezűleg kinyomtatott) valami egyoldalas kis ellenzéki cikket Ceausescu ellen, fél órán belül már megjelenntek a ”fiúk”, valamelyik kollégája leadta a drótot. Esetleg több kollégája…?

Gergely Tamás

2012. március 2.