Mint már többször elmondtam, bár talán nem ilyen élesen, a busz az ostobaság melegágya, a vírusok telepe, a baktériumok táptalaja.

Ma olyan buszon utaztam, amelyikben hátul faltól falig húzódik a széksor. Amikor felültem, egyedül voltam ott – ó, ideális állapot! Mely azonban nem mindörökké. Nemsokára felszáll egy emberpár; talán rokonok; nem férj és feleség ugyan, de látszik, hogy jól ismerik egymást. A nő ötven-, a férfi hatvanvalahánynak néz ki.

Arra leszek figyelmes, hogy a férfi beszél. Egyébként folyton ő beszél, de erre hegyezni kezdem a fülemet. „Az ilyeneknek nem szabadna férjhez menni, dolgozni, gyereket csinálni – tűnjön el és örüljön, hogy él! Hitler jól csinálta, még a saját nyámjával (azaz nemzetségével) is! Kiirtani!” A nő erőtlen kísérleteket tesz, hogy hát a beteg nem tehet arról, hogy beteg… „Hiába, Hitler így tartotta, és igaza volt! Nézd meg az állatokat, ott is az erősebb baszik!”

Sajnos, nem hallgathattam tovább ezt a viceházmesteri filozófiát, le kellett szállnom. De ahogy hazaértem, rögtön a géphez ültem, nehogy e csodálatos gondolatok elveszítsék a hamvasságukat.

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Gulyás Miklós:
   2012. március 3. 07:49

   Apropos. A toleráns Óbudán csak a kisebbség beszélt így. Rögtön a géphez ültem, nehogy e csodálatos gondolatok elveszítsék a hamvasságukat.

   1939-ben apám 33 éves volt. Osztálytársaim apjai nagytöbbsége is harminc körül járhatott. Minden harmadik pajtásom apja a nyilasokra szavazott.

   Budapest 14 kerülete közül az 1939-es választások alkalmával a legnagyobb arányban
   Óbudán szavaztak a nyilas pártra (33,2 százalék). A XIV. kerületben 29,6, Kőbányán 29,4, a Ferencvárosban pedig 28,3 százalék volt a fasiszta szavazatok aránya.

2. Demény Péter:
   2012. március 21. 12:05

   Óbudán! Hát ez szomorú. Minden kerületben az persze, de most utolsó illúzióim is szertefoszlottak. (Elnézést a kései válaszért, de csak most jöttem rá, hogy itt is van egy felvonulási területem. :)