Virginica tizennnyolc éves korában találkozott először Fănică Theodorescuval, amikor kényszerűségből a nagynénjeinél lakott Ada Kaleh szigetén. A férfi magasocska volt, de nem túl magas, kövérkés, de az arca aggasztóan sötétbőrű a Şocaraciuban született leány igényeihez és félelmeihez képest. Miután az anyja meghalt, Virginicát az apai nagynénjei vették magukhoz. Tizenkét évesen az egész gazdaság a nyakába szakadt, és néhány hónapig még a kisebb testvéreiről is ő gondoskodott. Az apja Turtucaianál elesett a háborúban, az anyja pedig belehalt a sok munkába. Szántás közben összeesett a mezőn. Fogta az eke szarvát, és messziről mintha csak megbotlott volna. Ott maradt a földön elterülve. A Ionică nevű ló csak állt mellette és addig nyerített, amíg oda nem jöttek valami öregemberek, hogy hazaszállítsák. Amikor megérkeztek a nagynénjei, hogy Ada Kalehra vigyék, Virginia tetves és sovány volt, mégse akart menni. Két osztályt járt ki a falusi iskolában, első tanuló volt, de miután abbahagyta a tanulást, majdnem teljesen elfelejtett írni, olvasni. Aztán Ada Kaleh szigetén apránként egyedül megint tanulgatott. A nagynénik se tudtak írni, olvasni, és őt inkább a háztartás vezetésére akarták megtanítani, úgyhogy előbb a házat takarította, aztán kiküldték a konyhába főzni, tanuld meg, leányom, hogy ha majd saját otthonod lesz, ne csaphasson be a szakácsné.

Nem Fănică Theodorescu volt az első „udvarlója”, előtte ismert már egy határőrhadnagyot, jó ajánlásokkal, de nem volt vagyona. Virginicának is tetszett, de annyira azért mégsem, hogy megszökjön vele. Fănică viszont tetszett a nagynénjeinek. Péksége volt Slobozián, az apjának Coargeauban mészárszéke, a Solingen ausvais-ból felhúzott vagy három ikerházat. Amikor kettesben maradtak a nagynénik tisztaszobájában, a kövérkés fekete ember azt mondta neki, hogy ő mellőle többé el nem mozdul, mert mielőtt találkoztak, éppen egy ilyen kisasszonykára vágyott. A férfi izzadt, és a ruhája mintha nem is az övé lett volna, vagy csak nem tudta viselni. Virginica hagyta, hogy jóízű cuppanással kezet csókoljon, és közben a hadnagy finom kézcsókja járt az eszében, aki épphogy megérintette ajkával az ujjai hegyét. Mégis hozzáment Fănicăhoz, csak megszabaduljon a nagynénjei házából és szigetéről. A nénik, akik azelőtt annyit dicsérték a férfit, most már nem tudták, mivel feketítsék be, Virginică, mi csak bemutattuk neked, de hogy is mehetnél hozzá egy ilyen emberhez? Vagyis, gondolta, a nagynénik most már hasznot húznának belőle, amiért a gondját viselték. Hozzáment Fănică Theodorescuhoz, még ha nem szerette is. A nagynénjei megvarrták a menyasszonyi ruháját, de aznap, amikor a komppal át kellett volna kelnie a Dunán, mert a túlsó parton már Fănică várta, a drótkötél elszakadt, és a víz elsodorta a kompot. Mit csináljunk? Elhalasztjuk az esküvőt, hiszen a menyasszony mégse mehet csónakkal és díszkíséret nélkül a szigetről a partra. Mire Virginică sírva fakadt. Ő akár úszva is elmegy a választottjához! A parton vőlegényi ruhában Fănică Theodorescu bárkát szerzett és elindult, hogy a folyó közepén találkozzon a menyasszonyával. Esett az eső, fújt a szél. Amikor az ifjú pár összetalálkozott, csuromvizesek voltak mindketten és elkékültek már a hidegtől. Virginica átugrott a vőlegénye csónakjába, megcsókolta, magára tekerte a menyasszonyi fátylat és tisztességesen sírdogált a templomig, hogy el kell válnia a rokonaitól, mert férjhez megy. De ez nem gátolta, minden házassági esküje ellenére sem, hogy legalább két hétig ne engedje Fănicăt testileg közeledni magához, mert sehogyse tudott hozzászokni.

Koszta Gabriella fordítása

(Forrás: Lettre 2011, 81. sz., nyár)

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2012. március 5. 11:23

   Most olvasom Dunajszky Géza: Kínterhes évek című életrajzi könyvét,
   amit a Beneš-dekrétumok árnyéka tesz élet hűbbé. Saját, egy két és fél éves kisfiú
   szemszögéből írja le az eseményeket, a munkát, a megélhetés napi gyötrelmeit, amiben ő is részt vesz, mint kisgyerek.
   Aki ezt nem tapasztalta, szinte hihetetlen számára. Én 11 évesen, verés eshetősége alatt főztem, mostam, takarítottam, mert kellett, anyám fekvő beteg lett a szülés után, pelenkáztam, stb.
   Akkor már volt két húgom.
   Sőt ez a hirtelen, szerelem nélküli, a jövendő társhoz való szökés is ismerős valahonnan…
   Mindig meghatnak ezek a könnyedén leírt szenvedős történetek, és persze a korabeli fotók, azok is.