Egy közepesen jó amerikai film magyar címe (A halálsoron) betört nyelvünkbe, erőszakosan kiszorítva onnan a meglévő, ismert, szép, érthető, mindeddig használt régi magyar szót (siralomház).

Ahogyan a bemondók tetszelgős nyelvhasználatában magyarra erőltetett „szép napot!” (have a nice day) is kiszorítani látszik a régi jó „jó napot” köszönésünket… A virágárusok „velentájn”(Valentine) napja a Bálintot. Az amerikamajmolás begyűrűzésének csúcsa számomra a kedvenc piacomon látott úritök, melyre ez volt írva „halogén tök” (a halloween „magyarítása”).

A szóban forgó amerikai film (és a könyv, melynek alapján készült) címe The Green Mile (a zöld linóleumról, melyen a halálba menő elítélt utolsó lépéseit megteszi). A filmbéli linóleumpadló az angolul (inkább amerikaiul) „death row”-nak nevezett börtönrészlegben van, amelyben a halálraítéltek az ítélet kimondásától annak végrehajtásáig magánzárkájukban tartózkodnak. Ezt a részleg-elnevezést fordították (?) magyarra úgy, hogy „halálsor”. Az „intézmény” elsősorban az USA-ban működik, ahol mindennapos gyakorlat, hogy az ítélet kimondásától a (fellebbezésektől is függő) végrehajtásig hetek, hónapok, akár évek telhetnek el. A legtöbb országban, ahol volt illetve még most is van halálbüntetés, ez a várakozási idő jóval rövidebb volt: az ítéletet – kihirdetését követően – azonnal, esetleg másnap humánusan végrehajtották, elejét véve a hosszú sorállás (sor-ülés…) hagyománnyá válásának. A nagyobb angliai szótárakban inkább a death house szerepel, a death row csak esetlegesen, és akkor is amerikanizmusként feltüntetve. Találtam még néhány önálló kifejezést, mint a német Todeszelle, vagy az orosz kámera szmértnyikov – de a legtöbb nyelvben már az amerikai kifejezés tükörfordítása használatos: franciául couloir de la mort, olaszul braccio della morte, spanyolul corredor de la muerte.

A Wikipédia (korunk minden kérdésben eligazító legfőbb lexikonja) magyar változatában már ez áll: „… siralomház vagy más néven halálsor … ”(Érdekes, hogy szótárainkban – börtönszleng-szótárunkat is beleértve – még nincs nyoma; valószínűleg a film előtt készültek…)

A halálsor áll tehát győzelemre, ő lesz a befutó. Sajnos. Hiába sírok én itt a siralomházért: nincs kegyelem, halálra van ítélve ( s vele együtt a siralom szó is, mely pedig már legelső fennmaradt költői nyelvemlékünkben, az Ómagyar Mária-siralomban is leíratott, és mely talán csak a – feltehetően a XIX. században alkotott – siralomház kifejezésben élt tovább; egészen mostanáig.)

Nyelvőrzők (wachter-bakterok) – miért nem vigyáztatok a strázsán ?!

1. KJ:
   2012. március 12. 13:31

   Kedves SN!
   Örülök jelentkezésének itt a Kávéházban…
   Szerintem a halálbüntetés eltörlésével, már nálunk is több mint 20 éve, kiürül a szó jelentése, illetve történelmivé válik – akármit művelnek a nyelvvédők a vártán, nincs rá szükség a mindennapi életben, jogban stb. Ha tanítunk művészettörténetet, akkor Munkácsy képe ad apropót a szó túlélésére a műveltebbek nyelvében… Pozitív hozzáállással mondhatjuk azt is, hogy mi már annyira régen eltöröltük a halálbüntetést, hogy már szavunk sincs a végrehajtás körülményeire az élő nyelvben.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ