Márta minden nap kocsival megy. Elviszi Ágotát az iskolába, aztán robog a munkahelyére. Hallgatják a rádiót, beszélgetnek, az idő röpül.

A héten azonban Ágota meghűlt, következésképpen itthon maradt. Ilyenkor aztán mivel üsse el az ember az időt? Amíg Samu a villanyrendőrnél várakozik, felvisz az ajkára még egy kis szájfényt. Márta is ezt tette, s hát arra lett ám figyelmes, hogy a mellette álldogáló buszból egy öregúr stíröli. Befejezte a műveletet, összecsukta a tükröt és rámosolygott az éltes férfiúra, az meg elvigyorodott zavarában.

Még mondja valaki, hogy az élet nem szép…

(Forrás: A jódeménység foka)