Aki válaszol: az eirodalom.ro (Lőrincz György, Zsidó Ferenc)
Aki kérdez: a Káfé főnix (Gergely Tamás)

– Irodalmi magazin a világhálón – oda fejlődött már az erdélyi olvasóközönség?

Lőrincz György: Nem. És igazolásul azt hozom fel, hogy Székelyudvarhelyen hét könyvüzlet van, s élnek. Ilyen, vagy ehhez hasonló nagyságrendű városokban többnyire egy-két könyvüzlet létezik. Viszont úgy hiszem, vagy legalább is szeretném hinni – egy kicsit hazabeszélve is, s a saját szerepünket is hangsúlyozva -, maradt még valami a „Székely Athén” szellemiségéből. És a könyv, látványként is összehasonlíthatatlan az internetes, vagy i-padon megjelenő irodalommal, arról már nem is beszélve, hogy a könyvnek „illata” van, forgatható, jegyzetelhető. De ezzel együtt is, vagyis, amit felhoztam a könyv védelmében, a könyvterjesztés nincs megoldva Erdélyben. Beszűkült. Az olvasók többsége csak az illető régió íróit ismeri, kivételt csak azok képeznek, akik még az „átkosban” szereztek nevet maguknak. Amikor még csak az irodalom volt az egyetlen helye a nemzeti önismeretnek, s szószólója a megmaradásnak, a sorok közötti beszédnek. Ez az idő elmúlt. Egyesek szerint az irodalom feladata is változott. Viszont, éppen azért, mert a helyi sajtókiadványokban is egyre nagyobb szerephez jutnak az internetes újságok, s persze a fiatalok is, akik már az interneten nőnek fel, azt hiszem, az irodalomnak is fel kell zárkóznia, ha nem akar lemaradni ebben a versenyben. Kell tudatosítani, hogy nem szabad feladni semmit ebben, mert abban a pillanatban valami már a te helyedre lépik. S nem biztos, hogy jobb. Sőt! Viszont, hogy sokszínűbb lett az életünk, azt bizonyítja, hogy az irodalom olyan közegben muszáj versenyben maradjon, ahol versenyeznie kell nemcsak a történelmi, helytörténeti, néprajzi kiadványokkal, de a bulvárral is. Vagyis a bulvárlapokkal éppúgy, mint a bulvárirodalommal. A mágusokkal. Vallásalapítók tanaikkal. Fényképes kiadványokkal! Miközben azért fojtogatóak a megélhetési gondok is.

Zsidó Ferenc: Szerintem egyértelműen modernizálni kell az irodalom megjelenési formáját is, úgymond, haladni kell a korral. Ha az emberek számítógépen, interneten akarnak olvasni, akkor fel kell vinni az irodalmat az internetre.

– Nem tudom, szándékos vagy a szűk hely eredményezte, hogy az oldalon ez áll: “van-e erdélyi irodalom”. Úgy értitek, hogy létezik erdélyi irodalom? Aminek az erdélyi magyar irodalom része? Hogy kettős lenne a kötődés?

Lőrincz György: A kérdés az olvasóra vonatkozik. Mi tudjuk, hogy van. S azt is, hogy a magyar irodalom egységes! Amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják.

– Hogyan értitek azt, hogy a magazin “szekértáborok fölötti” orgánum? Lehetséges ez a mai politikailag megosztott Erdélyben?

Lőrincz György: Ez alatt azt értjük, hogy mi igyekszünk befogadni mindenkit, aki minket elfogad. És tudósítani mindenről, ami az irodalomban történik Erdélyben. Senkit nem zárunk ki, viszont, ha bárki elzárkózik tőlünk, lelke rajta. Ismerjük mi is a mondást: „Érdeklődés hiányában a holnap elmarad”! Arról már nem is beszélve: „Beethoven olyan süket volt, hogy azt hitte magáról, festő!”

– Magazin vagy fórum? Úgy tűnik, mindent felölel az eirodalom.ro – szépirodalmat közöl, valamint recenzálja is azt. Vagy csak a kezdet ilyen gazdag?

Zsidó Ferenc: Minél gazdagabb tartalmú portált szerettünk volna, olyant, ami segít tájékozódni az erdélyi irodalomban a nem bennfentesek számára is. Ezért kerülnek fel a site-ra primér irodalom mellett hírek, tudósítások könyvbemutatókról és más irodalmi rendezvényekről, beszélgetések szerzőkkel, és igen, fontosnak tartjuk, hogy az Erdélyben megjelenő fontosabb könyvekről tájékoztató jelenjen meg – ha nem is elmélyült elemzés, de legalább „hírverés”.

– Hová soroljátok be azokat, akik elhagyták Erdélyt, legalábbis fizikailag: a Magyrországon élő, vagy még nyugatabbra szakadt szerzők részei az erdélyi irodalomnak? Őket beveszitek? A Káfé főnix például, amelynek szerzőgárdája részben Erdélyen kívül alkot, része lenne az eirodalom.ro-nak?

Zsidó Ferenc: Erdélyi az, aki annak vallja magát! Az a kérdés, hogy most aktuálisan hol él, másodlagos. Elsődleges az, hogy számára fontos-e az erdélyiség?! Ha igen, akkor természetesen a www.eirodalom.ro-n is helye van.

Lőrincz György: Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány egyébként mindig is figyelt a távolba szakadt honfitársakra. Nem véletlenül hoztuk létre a Hídverő díjat, amit legelőször épp Szépfalusi Márta és István kapott meg, aki az erdélyi irodalom ausztriai népszerűsítésében tüntette ki magát.

– Hogyan bírja mindezt négy szerkesztő? Egyrészt szerintem ehhez a feladathoz negyvennégy kellene, ráadásul hárman székelyudvarhelyiek vagytok, nem éppen keresztmetszete az erdélyi magyar kulturális életnek…

Zsidó Ferenc: A kérdés első része jogos, kicsit sok munka ez négyünknek, ezért most épp folyamatban van újabb szerkesztő-kollégák bevonása. Ami a kérdés második részét illeti, azt hiszem, a mai virtuális világban (ne felejtsük el: a www.eirodalom.ro – ról beszélünk, ami szintén csak virtuálisan létezik) nincs jelentősége annak, hogy ki hol lakik. E-mail-en kommunikálunk, ahogyan ez az interjú is készül.

– Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány áll a hátatok mögött. Anyagilag is? Más is támogat?

Zsidó Ferenc: A magazin az alapítvány kurátorainak áldozatos és többnyire önkéntes munkájából nőtt ki a földből. Az induláshoz szükséges pénzt természetesen az alapítvány biztosította, ugyanakkor hatalmas szellemi tőkével rendelkezik a szervezet. Ne feledjük el, 1995 óta működik az alapítvány, s ez idő alatt több tucatnyi embert díjazott – kiknek lojalitására számítunk. De a pénzkérdésre visszatérve, épp pályázati időszak van, veszettül pályázunk, hogy a megmaradás feltételeit hosszú távra is biztosítani tudjuk.

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2012. március 20. 09:42

   Szerintem, továbbra is veszettül kell pályázni!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ