Katonai kérdések az országgyűlésben

A képviselőház a katonai törvényjavaslatok közül az ujonczok létszámának emeléséről szólót tárgyalja. A vita nagyon részletes és olykor heves, zajos közbeszólásokkal. A függetlenségi párt mind a két része és a néppárt a törvényjavaslat ellen küzd. Föl lehet ismerni az obstrukcziót, hogy a törvényjavaslat létrejöttét hosszu vitákkal megakadályozzák. A szónokok egymás után adnak be határozati javaslatokat a törvényjavaslatnak különböző okokból való visszautasitására. Ezzel jogot nyernek még egy felszólalásra.
A kormánypártból báró Solymossy Ödön még a vita elején állt föl a javaslat védelmére és bizonyitotta annak szükségességét. Beszélt gróf Zichy Jenő is, de a javaslat ellen. A katonai terhek növekedését nem szavazta meg, mert az ország elszegényedését látja minden téren. Beszédét az ellenzék pontról-pontra helyeselte s mikor kijelentette, hogy ezek után elismeri, hogy nem lehet helye a szabadelvüpártban és kilép onnan, az ellenzék hosszan tapsolt. A kilépés meg is történt.
Báró Fejérváry Géza hovédelmi miniszter, ugyanebben az ülésben (január 28.) már másodszor szólalt föl a megindult vitában. Elmondta, hogy az ismeretes követelések közül melyeknek teljesitsét lehet várni. A nagyobb változásokra nézve azonban utalt arra, hogy a véderőről szóló törvényjavaslat módositása nem sok idő mulva napirendre kerül.

A közös hadsereg zászlaja

A miniszterelnök a képviselőházban említette, hogy a közös hadsereg jelvényeit a közjogi helyzetnek megfelelően fogják rendezni. Hir szerint a közös hadsereg zászlainak két oldalát a czimerekkel és jelvényekkel olyformán akarják ellátni, mint a bankjegyeken, mind Magyarország, mind Ausztria államiságának kifejezésével.
Az egyik oldalon Ausztria és a tartományok czimerei csoportosulnának a középen álló kétfejü sas körül. A zászlónak ezt az oldalát a sárga-fekete szin szegélyezné. A másik oldalát középütt felül Szüz Mária képe diszitené, alatta pedig kétoldalt egy-egy angyal tartaná Magyarország és társországai czimerét. Ezt az oldalát a zászlónak a magyar nemzeti szin övezné körül.

Hivatalos és véletlen tüzek

Elhamvasztott 173 millió
Az osztrák-magyar bank bécsi központi hivatalában nehány nap előtt ennyi értékű, a forgalomból kiment bankót égettek el hivatalosan. Mind régi egy forintos zöld bankó volt. A papirpénzeket előbb számozásuk szerint összerakták és megvizsgálás után átlyukasztották.
Az elégetés kirendelt bizottság előtt történt.
A bizottság kötegenkint vette át a holt vagyont, mindegyik köteg 1000 darab papirpénzt tartalmazott. A kötegeket gázkályhába dobták s miután a 173 millió hamuvá lett, a bizottság aláirta a jegyzőkönyvet és ezzel a «gyászszertartás» véget ért.

Nagy tűz a diósgyőri vasgyárban
A diósgyőri vasgyárban január 27-ikére virradóra kigyult a gépjavitó műhely, mely egyedül álló, óriási faépület, a hol sok értékes gép és anyag volt elhelyezve. Midőn a tüzet észrevették, akkor az épület már lángokban állott. A gyári tüzoltóság a pusztitó elemmel szemben alig tehetett valamit. A kár körülbelül 100,000 koronát tesz.

Zichy Mihályt melegebb éghajlatra küldik

Zichy Mihály, az orosz fővárosban élő kitűnő festőnk, a czári családdal együtt visszaérkezett Livádiából Pétervárra, de gyöngélkedő állapotban. Zichynek az orvosok tanácsára a télre meleg éghajlat alá kellett volna utaznia, Miklós czár ép ezért a Krim napfényes levegőjére hívta meg a művészt.
A négy napig tartó utazáson azonban egyik éjjel elromlott annak a vasuti kocsinak a fütő készüléke, melyben Zichy utazott. Meghült s ennek nyomait nem bírta kipihenni Livádiában A művész most Olaszországba készül.

A magyar nép arcza és jelleme

Ezt a czímet viseli Hermann Ottónak e napokban megjelent műve, mely a kir. magyar Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatában jelent meg. Általánosan tudva van, hogy a magyarok eredete, különösen a honfoglalást megelőző időben való alakulása, mind e mai napig sincsen teljesen tisztázva és hogy erre nézve nem kisebb emberek, mint Vámbéry és Hunfalvy Pál ellentétes álláspontot foglaltak el.
A míg Vámbéry a török eredetet vitatta, addig Hunfalvy Pál a finn-ugorságot állította első sorba, ettől származtatta a nemzetet. A mult százas utolsó harmadában pedig különösen ez összehasonlító nyelvészet ragadta meg a vezetést, a finn-ugor felfogásnak kedvezve. Ám a nyelvrokonság minden egyezése sem vethetett világot másra, mint az érintkezésre. Az eredet, az kétséges maradt és az ma is.

Vámbéry mint az ázsiai törökség kiváló ismerője, ezen az alapon nyelvész és ethnographus, – Hunfalvy Pál mint előkelő finn-ugor nyelvész és ethnographus. – a Budenz-iskola pedig leginkább összehasonlítható nyelvészeti alapon vitatta a maga igazát ; ezek mellett a történészek törtek lándzsát hagyományok, krónikák alapján, de meggyőző végső eredményre egyik irány sem jutott.
Abból az ötletből, hogy a magyar közoktatásügyi kormány és a Nemzeti Múzeum közben-jöttével egy dolgozat látott napvilágot, mely az 1900. évi párisi kiállítás alkalmára „magyar típusokat” arczképekben bocsátott az ott felgyülekezett anthropologusok rendelkezésére, melynek azonban hibás válogatás és még hibásabb fölvétel folytán inkább ú. n. „Lombroso-tipusok”-hoz hasonlítottak.
Hermann Ottó közrebocsátotta művét, a melyben kimutatja, milyennek látja ő a magyar nép arczulatát; és megtoldja ezt a jellemrajzzal is, mert – mint mondja – az ethnografiai arczkép jellemrajz nélkül tulajdonképen néma.
A míg az érintett kiadványban, a Balaton mellékéről véve, mint magyar típusok, olyan arczok is szerepelnek magyar típusok gyanánt, mint a Kiliti és Balaton-Ederics jelzésű képek, a melyeket magyarokúl elfogadni bizony lehetetlen; addig Hermann Ottó a válogatásnál azokat az ősi nyomokat követi, a melyeket a magyarság élete mai napig szokásában és szervezetében fentartott és ezen az úton olyan magyar típusokat állapít meg p.o. a komáromi szekeres gazdák mondani zárt, ősi köréből, a mint ezt a három Sebestyén, két Pati-Nagy és Mórocz uraimék arczképe mutatja.
De rámutat a szerző azokra a maradványokra is, a melyek, bár már igen ritkán, különösen a hajviseletben – a somogyi csimbók – reánk maradtak, a mint ezt Zupor-Laki és Árva-Lóki, Somogy élő vénei feltüntetik.
Hermann Ottó rámutat a „had”, „sor”, a „nemzetség” szerint való megtelepedésre, az egy családnevű falvakra, a nomád élet maradványaira, különösen az ősfoglalkozások körében. A jellemrajzra nézve adta saját tapasztalásait, Vámbéry külön ez alkalomra írt összehasonlító jellemrajzát.
Széchenyi István nézetét, báró Kemény Zsigmond fejtegetését és arra az eredményre jut, hogy a magyarság legjobban megtartotta a közép-ázsiai lovas nomád nép jellegét, nemes tulajdonságaival, de hibáival is egyetemben. A könyv, mint a Természettudományi Társulat minden kiadványa, gonddal és szépen van kiállítva.

Golyófogó

A katonai gyakorlatok hasznát sok tekintetben csökkenti az, hogy a csapatok természetesen egymásra nem lőhetnek éles tölténnyel; hogy mégis lehetőleg utánozzák a háborús helyzetet, lőnek, de csak vaktöltéssel.
De az ú. n. füstnélküli lőport valami szilárd testtel kell beleszorítani a tölténybe, hogy az a lövésnél hasonló hangot és gyenge füstöt adjon, mint az éles töltés. E mellett persze szükséges, hogy ez a szilárd töltés ártalmatlanná legyen, a mint a fegyver csövét elhagyja.
Ezeknek a sok tekintetben ellenkező feltételeknek egészen jól megfelelő vaktöltést még mindig nem sikerült késziteni, daczára, hogy a porosz hadügyministerium 100,000 márkás díjat tűzött ki rá. Eddig még a leginkább bevált a fagolyó, de ez is még gyakran okoz sebesülést, sőt még halálos balesetet is, ha az ellenségre tüzeltek vele; azért már legutóbb a hadgyakorlatokon a fagolyókkal való tüzelést is beszüntették, ha az ellenfél bizonyos közelségbe ért. Eltekintve attól, hogy ily módon a gyakorlat sokat veszit a komolyságából, még az sincs kizárva, hogy túlbuzgóságból baleset ne származzék.
Ebből a szempontból érdekes az az újitás, melyet egy Kussmann-nevezetű német most szabadalmazott, a mely a katona-fegyverek csövére alkalmazott kis hüvelyből áll. Ez, mint a képen látható, a golyót a cső végén irányából kitéríti és vagy teljesen porrá morzsolja, úgy hogy egész fafelhő keletkezik, vagy pedig felfelé irányítja a nagyobb darabokat s így ártalmatlanná teszi azokat.
Sőt még az éles töltényt is úgy eltéríti, mint azt a próbák mutatják, hogy azzal is teljesen veszélytelenül lehet az ellenfélre tüzelni. Ezzel eleje lenne véve azoknak a gyakori baleseteknek is, melyek gyakorlatokon előfordulnak, a mikor a vaktöltések közé véletlenül éles töltések is kerülnek.
A mint a képen az alsó rajz is mutatja, azt a védő-csövecskét forgatható lappal el is lehet zárni, a mikor a puska-cső belsejét védi. Az ilyen hüvelylyel ellátott puskák vaktöltéssel kitódulása meg van akadályozva. Ez is előny, mert ez által is jobban hasonlít a vaklövés az éles töltéssel való lövéshez és így a katonák jobban megszokják azt.

Magyarország birkózó bajnoksága

Hatodfélszáz főre menő érdeklődő közönség nézte végig a Nemzeti Torna-Egylet hatalmas csarnokában azon klasszikus küzdelmeket, melyeket Magyarország legkiválóbb birkózóinak színe-java vívott ki mult vasárnapon. A birokmérkőzésekről közlendő leírásunk elején szükségesnek tartjuk megemlíteni az érdeklődésnek e szinte meglepetésszámba menő nagyságát, mert magunk sem reméljük, hogy akkor, midőn két neves football-csapat mérte össze erejét, az igazi sport érzékkel bíró publikum százait eltudja hódítani a birkózás sportja.
A kik a bajnoki küzdelmeknek szemtanui voltak, azok nem sajnálták idejöket, mert valóban szép sportot élvezhettek s egynehány birkózás kivételével – izgalmas és érdekfeszítő mozzanatban gazdag mérkőzést szemlélhettek végig. A versenyek érdekessége mellett szólt az a körülmény is, hogy a lelkes publikum, – mely egyes ügyeskedéseket minden alkalommal éljenzéssel és elismerő tapssal honorált – mindvégig kitartott.

Magyarország első birkózó bajnoka Weisz Richárd a rendező Magyar Testgyakorlók Köre kiváló tehetségű versenyzője lett. Legtöbb ellenfelével könnyen végzett s minden küzdelmében a támadásra fektette a fősúlyt. Mult vasárnapi formáján meglátszott szorgalmas trainingjének üdvös hatása s hasonlíthatatlanul több tudást és ügyességet árult el, mint legutolsó nyilvános szereplése alkalmával. Valamennyi ellenfelét úgy erő mint technika szempontjából messze felülmulta s mindenkép méltó lett a magyar bajnokság büszke czímerére. Kár, hogy Zlinszky István és Coray Arthur nem vettek részt a küzdelmeken; nézetünk szerint ők lehettek volna az egyedüliek, kik Weisz Richárd könnyű győzelmét megnehezítették volna. Zlinszky tudtunkkal készülődött is a bajnokságra s szinte meglepett bennünket, hogy nagy győzelmi chance-al daczára nem vett részt a küzdelmeken; Coray távolmaradása azzal menthető ki, hogy még nem lábbadt fel sebeiből. Mindkettőjük részvétele mindenesetre a bajnokság elnyerésének értékesebb voltát jelentette volna.
Az ifjabb generáczió képviselői közül Vörös, Erdődi és Gyöngy állották meg legderekasabban a porondot. Vörös a H.A.K. szívós, nagy erejű tagja rendkívüli ügyességének tanujeleit szolgáltatta s különösen a védelemben a technika jeles mesterének mutatkozott be. Erődi viszont mind a támadásban, mind a védelemben kiváló erőnek bizonyult s a bajnokságért folyt küzdelemben sok munkát adott a győztes Weisznek Gyöngynek, a H.A.K. másik képviselőjének csak nagyobb szívósságra kell szert tennie, hogy a legjobb magyar birkózók egyike legyen, mert nagy ereje mellett feltünő ügyességgel bír.
A vidék is képviseltette magát, még pedig a magyaróvári Lipcsei Ákos s a miskolczi Nagy Tivadar és Holl Lajos által. Komoly szerepet ezek közül csakis Nagy Tivadar játszott, e szimpatikus megjelenésű szépen fejlett izomzatú versenyzőben minden tulajdonság megvan, a mi őt a birkózásra praedéstinálná; csupán trainingje s első sorban tanítója nincs, ki őt a birkózás művészetének összes fortélyaiba beavatná. Birkózási modora nagyon primitív, a támadás lévén föeleme, a védekezésben technikailag gyöngének bizonyult.
A versenyeken jelen volt Berzeviczy Albert v. b. t. t . a M.T.O. Sz. elnöke, Hirschfeld Antal a M.T.K. elnöke, Brüll Alfréd a lelkes sportman is, ki a versenyek befejeztével egy ezerkoronás örökös vándordíjat tűzött ki a bajnokság győzőjének.

Hangverseny rabló-gyilkosok javára

Ausztráliában Melbourneban a minap jótékonyczélu hangversenyt tartottak két rabló-gyilkos javára. A vétkeseket a bíróság halálra ítélte. A kétségbe esett családnak egy utolsó reménye maradt még: ha eltudják juttatni illetékes helyre kérvényüket, talán kegyelmet kap az elítélt.Csakhogy ez sok pénzbe kerül. Egy ötletes embernek az a gondolata támadt, hogy erre a czélra hangversenyt rendeznek és annak jövedelméből fedezik a kegyelmi eljárás költségeit.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ