Sz., a könyves ember betért hozzánk. Apám nem volt otthon, Sz. tehát nem tudott kereskedni, ezért a konyhában ügyködő anyámtól kért valami aprópénzt, hogy úgymond megköszönné. Míg elidőzőtt még pár percig és szóba hozott ezt-azt, én a küszöbön játszottam, és körülbelül a NYITNIKÉK dallamára és ütemére ezt mondogattam:

— Ki kuruc? Ki kuruc?

Miután Sz. eltávozott, anyám megdorgált, hogy hogy’ lehetek ennyire tapintatlan egy szegény emberhez.

Budapest, 2012. III. 30.