„Ki az iskolákból az Isteni Színjátékkal!” – tett e szavakkal a dantei mű politikailag korrektté tételére javaslatot egy (főként olasz értelmiségiekből összeállt, de ’nemzetek fölötti’) emberjogi szervezet, a Gherush92. Szerinte ugyanis Dante műve rasszista, antiszemita, antimoszlim, sőt (noch dazu) homofób is. Legyinthetne a művelt – és Dante-kedvelő – olvasó, ha nem olyan nemzetközi intézményről lenne szó, amelyet az ENSZ is elismer konzulensként. Ez az NGO (nem-kormányzati szervezet) folyamatosan bombázza a világot a – szerinte – politikailag nem korrekt múlt (jelen és jövő) javításának és eltörlésének ötleteivel, melyeket elsősorban az oktatás területén kíván valóra váltani.

Mit ne mondjunk, a szigorú Alighieri mester valóban eléggé visszaszítónak ábrázolta Iskárióti Júdást, nem zsidósága okán (hiszen Jézus és az apostolok is zsidók voltak), hanem mert a legeslegnagyobb árulónak tartotta. Saját egykori mesterét a Pokolban a pokolian szenvedő szodomiták közé írta be; a „melegek” a hűvösebb Purgatóriumban sem kapnak tőle szép szavakat – de hát a középkorban még nem ünnepelték a meleg büszkeséget. Mohamed (hamis) próféta nyomorúságáról meg ne is szóljunk, bár bűnhődését Dante nem az Al-Kaida majdani heccelésére írta le olyan szörnyűnek, hanem mert őt tartotta főbűnösnek az egységes (katholikosz) világvallás szétszakításában.

Hogy ne bagatellizáljam el a dolgot (és a politikai korrektség keretein belül maradjak), nem vettem át egyes Európa-konform magyar politikusok ’wikileakis’ kutatási módszereit („kijapi…azagerush”), inkább utánanéztem magam a neten. A Gherush92 Emberjogi Bizottság magát független, non-profit tudományos szervezetként definiálja. Az ENSZ szakosított koordináló intézményének (ECOSOC – Gazdasági és Szociális Tanács) konzultatív partnere. A megszámlálhatatlanul sok nem-kormányzati szervezet (NGO) egyike. A társadalmi-politikai élet legtöbb divatos gumicsontját rágcsálja (rasszizmus, homofóbia, antiszemitizmus, iszlámfóbia, őslakosok-kisebbségek-gyermekek-nők elnyomása-kihasználása-üldözése-megkülönböztetése, multikultúra, biodiverzitás, környezetvédelem, stb.) és adatait, információit, ’tudományos’ eredményeit, valamint értékes tanácsait bárkivel (elsősorban a számtalan hasonló érdeklődésű NGO-val) megosztja. Ajánlásokat készít kutatási témáiban a nemzetközi és nemzeti intézményeknek.

Egyik ilyen ajánlása volt (idén január elején) a „Ki az iskolákból az Isteni Színjátékkal!”című (nem kifejezetten korszakalkotó) kiáltvány, amely rövid húsz nap alatt megrengette a művelt világot. Profi dantistáktól a dilettáns (a műt kedvelő) Dante-olvasókig tudósok, költők-írók, újságírók, diákok és egyszerű „mezei” értelmiségiek tömege utasította vissza a firenzei Mester – valóban korszakos – művét rasszizmussal, antiszemitizmussal, iszlámellenességgel, homofóbiával és még ki tudja mivel vádoló röpiratot. Melynek szerkesztői januárvégi „válaszukban” – előrebocsátva, hogy a „sok” támogató levél mellett kaptak „néhány” bírálót is, melyek azonban főként rágalmakat és hamis vádaskodásokat tartalmaznak, tele vannak vulgáris és sunyi utalásokkal és fenyegetőzésekkel, miközben szakszerűtlenek és pontatlanok – kitartottak korábbi állításaik mellett. Megerősítették, hogy (természetesen) a nagy irodalmi alkotásokat nem kívánják cenzúrázni vagy megcsonkítani, azok – az inkriminált művel egyetemben – minden kritikán fölül állnak, de a középkori keresztény antiszemitizmus akkor jelen van Dante művében, és a hasonló töltetű irodalmi műveket (köztük a Commediát – ahogyan Dante nevezte művét; az „isteni” jelzőt jóval később Boccaccio ragasztotta hozzá, és a világ már így ismerte meg) akkor is a történelmi-irodalmi-társadalmi összefüggések feltárása nélkül – azaz: kritikátlanul – oktatják az iskolákban. Ennek véget kell vetni, tehát az Isteni Színjátékot ki kell iktatni az iskolai tantervekből, de minimum megfelelő kommenmtárokkal és magyarázatokkal kell ellátni a tanulók (és az olvasók) okulására. Figyelembe véve a nehezményezéseket, az NGO – jószándékának (goodwill) bizonyítására – hajlandó eredeti cikkének címében a felszólításra utaló jelet kérdőjellel fölváltani… Ez azonban messze elégtelennek látszik a még mindig meg-megrengő kultúrvilágban, ahol Dante kiakolbólintását veszélyes őrültségnek, Dante emlékét és méltóságát sértő elítélendő kezdeményezésnek tartják továbbra is.

Sajnos, az EU görcsösen igyekszik mindig megmaradni a PC keretek között: 1996-ban például, mikor szóba került az euró papíralakú megjelenése, parttalan vita alakult ki arról, mi vagy ki kerülhet az európai bankjegyekre. (A ’híres európaiak’ körében Shakespeare-t már akkor is elvetették, mint antiszemitát; Mozartot, mint szabadkőművest; Marco Polót, mint hazudóst; Leonardo da Vincit meg mint homoszexuálist – hiába, az EU a vélemények, a pártok sokszínűségét is tiszteletben tartja). Minthogy dűlőre nem jutottak (akkor sem), úgy döntöttek, hogy a bankjegyekre politikailag semleges (ezért korrekt) hidakat nyomnak majd. A 2002-ben forgalomba került hét bankjegyen (5-től 500 euró névértékben) valóban csak – különböző történelmi korokban épült – hidak láthatók (a legkisebben a legrégibb kor képe: folyót áthidaló római vízvezeték, a legnagyobbon korunkbéli modern függőhíd.) Nem zárható ki tehát annak a veszélye, hogy valamelyik nagytudású európai ’parlamenter’ megpedzi az itáliai költőóriás politikai inkorrektségét, és ennek ürügyén korrektül átfésülik a tananyagokat…

De vajon kiterjeszthető-e korunk PC (a ’politikailag korrekt’ kifejezés ismert angol rövidítése)-elképzelése az emberi kultúra egészére – akár retroaktívan is? Normális ember erre csak nemmel válaszolhat; ilyen anakronisztikus cenzúrázással sok évezredes közös kultúránk jelentős része mehetne veszendőbe. Amennyire dicsérendő törekvés a jelen megtisztítása, azaz politikailag korrektté tétele, annyira elítélendő bármilyen múltba – főként művészetbe – beavatkozás ilyetén alapon. Az emberi civilizációt jelentő és előrevivő nagy alkotók a maguk korában gondolkodtak, nem a XXI. század kissé elszabadulni látszó politikai korrektségében. Nem csak Dante, nem csak a nagy keresztény filozófusok, de Horatius, Cicero, Boccaccio, Shakespeare, Cervantes vagy Madách Imre is. Mennyi mindenre lehetne így utólag ráerőltetni az antiszemitizmus (mai értelmezésű) vádját, a feministák által erőltetett női egyenjogúság-elv megsértését, a maguk korában nem eufém melegséggel pertraktált szexuális másképpen gondolkodás (és másképpen cselekvés) elítélését; fundamentalista moszlimok is találnának öngyilkos merényleteikhez ürügyet, bőven.

Gondoljunk csak bele: miképpen szól első anyanyelvünkön fennmaradt költeményünk ’az gonosz sidókrúl’; milyen agyvelőloccsantóan (politikailag inkorrekten) óriás-ellenes volt Petőfi is a János Vitézben, ezen kívül rendkívül negatívan megkülönböztetett és megölt egyes nőket (úgynevezett szipirtyókat vagy boszorkányokat), ráadásul három ártatlan (és védett) őrző-védő medvét is kiirtott; nem beszélve a költő-ikon egyéb állatkínzó történeteiről: egyikben például – elrettentő – nagyot ütnek bottal egy szamár fejére; Arany János se EU-konform módon viszonyult a nagyidai romákhoz; nem beszélve Gárdonyi Jumurdzsákjáról – az ő undorító figurája egymagában is megérdemelne egy lazább fatvát.

Voltak már időszakok, mikor irodalmi műveket, művészeti alkotásokat – alkotóikat is beleértve – száműztek, megsemmisítettek valamilyen (rög)eszmére hivatkozva – gondoljunk csak a képromboló ikonoklasztákra. az eretnekégető inkvizítorokra, a könyvégető fasisztákra, a könyvbezúzó kommunistákra. Talán nem kellene megvárni az újabb rögeszmék (mint például a politikai korrektség) ilyen elszabadulását. A milánói Corriere della Sera március 13-ai számában megjelent cikkében Paolo Di Stefano egyszerűen hülyeségnek nevezi Dante „megtisztításának”’ purgatóriumi ötletét. Remélhetően más se veszi komolyan (bár ki tudja: a tisztogatások, átértékelések, átírások, átszervezések, szobordöntögetések, mű-betiltások, múlt-eltörlések korát éljük újra).

Forrás: aranytalicska

1. Gulyás Miklós:
   2012. március 31. 13:37

   Az Isteni színjáték évekig az éjjeli szekrényemen feküdt, nemsokára újra előveszem. A betiltásokat hülyeségnek tartom, de a klasszikusok előtt se essünk térdre. Az idegen gyülöletet okos emberek terjesztették. Példának álljon itt Mikes Kelemen:

   Hogyha pedig ezzel a kevély görögökkel volna dolgunk, itt nem lakhattunk volna. Írja egy helyen, egy másik helyen pedig variál. Ki is lakhatnék az ilyen kevély nemzetséggel, hogyha így a földig meg nem aláznák őket.

   Kelemen nem nyugszik. Ki nem állhatja a görögöket. Árnyalatot nem ismer. Szóhásznalata még akkor is rasszista, ha a görög tényleg az emberiség legvisszataszítóbb népe lenne. Kelemen szerint a görögök keresztény mívoltuk ellenére gyűlölik a magyarokat, pedig a magyarok ellenük semmi rosszat nem tesznek. A török becsüli és tiszteletben tartja a magyarokat.

   A görög fél a töröktől. A kádi a legkisebb panaszra száz pálcaütést veret a talpára és még fizetnie kell hálából, hogy nem kapott kétszáz ütést.

   Tudom, hogy ez régen volt. Mikes Kelemen bűne elévült. De egy félmondatban, zárójelben vagy lábjegyzetben egy krónikás megemlíthetné, hogy ez a göröggyűlölet a mai ember felvilágosult szemében helytelen és talán hozzátehetné, hogy a török urak favorizálták az előkelő magyarokat, ami szálka lehetett a kézműves és üzletelő nemzeteknél.

   Miért beszélek annyit Mikes Kelemen göröggyűlöletéről? Miért nem védem meg őt, mert ilyen volt a kora? Egy jó történész alkalmazkodik a régi idők szokásaihoz és visszamenőleg nem ítélkezik.

   Az elmúlt idők értékrendszere ma is butít minket, Mikes Kelemen is. Gyűjtsünk aláírásokat Kelemen és (Dante ellen is) és küldjük Brüsszelbe és kérjünk bocsánatot is a görögöktől klasszikusaink vétkeiért. Svédországban volt egy barátom, helyesebben egy anarchista mesterem, aki korunk bűneiért jobban vádolt régesrégen elhúnyt költőket, filozófusokat és teológusokat, mint tanítványaikat Hitlert és Sztálint.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ