Köszöntjük a „nagy Kossuth”-díjjal kitüntetett költőt

Páskándi Gézának

Nyitva az ajtóm, lépjetek be négy égtáj
menekültjei. Ez itt a legkisebb haza; az utolsó
búzaszemből kicsírázott ország. Nektek is,
nekem is maradék.
Itt fáradtságtok is hazatalál s a másutt
semmitmondó nyelv itt még a világ ura. Gyere,
Örömrontó Angyal küldöttje, te, bor-tócsák közt
száguldó motoros, a bőröd benzinszagú,
halálszagú, megérkezésed: seb s üszkösödés
ellen kiáltó száj is. A Kárpátok keménygallérját
gombold ki nyakad körül.
S te Apa s te apának Fia, gyertek ti is!
véső-karúak, koronás gyökerek szobrászai,
a házam teli tuskókkal, kezetek hiányával.
Az ideiglenes szállások küszöbére odaszögezve a nyár,
mint a tűzvész. Utolsó
esély napszámosai, át a tűzön, a keresztbefekvő
isten testén át, ahogy lehet! Látnunk kell
egymást, hogy láthatók legyünk, hallanunk
egymást, hogy hallhatók.

1. Anna:
   2021. április 27. 07:54

   Szia ezekre a kérdésekre meg tudod adni a választ?
   A verset Páskándi Gézának írta.
   Ki ő?
   Kik a négy égtáj menekültjei?
   Hova hívja az égtáj menekültjeit a költő?
   Milyen ez a hely?
   Nézz utána: Ki az Örömrontó Angyal?
   Ki a versben megemlített apa, apának fia?
   Milyen jelzőkkel illeti őket? ( értelmező jelzők)
   Miért kell összejönniük?

2. Luca:
   2022. április 5. 17:34

   Páskándi Géza vers és dráma iró volt, a Trianon által lecsatolt Erdély területén élt, azt ottani magyar kisebbséghez tartozott.

   Négy égtáj menekültjei a határon túli az 1920-as trianon által elcsatolt területeken élő magyarok.

   A versben megemlitett apa és fia Szervátiusz Jenő és Tibor. ,,véső-karúak” – szobrászok voltak