2. Kit látnak szemeim

szentségbe lépik így az ember
emelkedetten mintha nyomában
ott ólálkodna egy kósza szellem –
műfogsor a szájban

az ösvényeken hamar seprés nyoma
jobbról balra mutat
félénk tulipánsor szegélyez
valamennyi utat

virágvasárnap ez barka is bólint
felém amerre járok
s körülvesznek mint árva lelkek
a sorsukra hagyott virágok

kinek van kedve ily napra kelve
ide betörni mint elefánt
a porcelánboltba akit az ösztön
ideránt majd odaránt

sehol egy lélek bevallom félek
egy üres parkban tág a világ
minden megeshet s fejedre eshet
mit ügyesen rejtettek eddig a fák

távoli zugban hol árnyék és cúg van
szakállas férfi téved elém
buenos pajtások nem ismerek rátok
s szemében rögtön kialszik a fény

plakátok sztárja pólók királya
gerillák egykori atyja motyog
én még ismerlek jó che guevara
te nem tudhatod hogy én ki vagyok.