Somorčík Sz. Rozália: Kezek, is
Vakít a nap,
alabástrom helyett
szeplőtövisek
szúrják rám a delet.
Mérgező zöldeket
szedtem délelőtt
eleget, vagy keveset?
Árultam kézfejemet,
tieddel vetekedett,
aztán a profilomat,
tarkód alatt
alig láthatóan
tolakodó maradt.
Mindkét kezemmel
tudok ablakot mosni,
ásni, ballal hárítani,
jobbal szeretni,
ez valami agyi dolog,
egyensúlytalan vagyok.
Kezed a válladhoz
kimondottan illik,
s hol kisujjad
a gyűrűsre hajlik,
meggörbült kézfejed,
kézmozdulatodban
rétegrezgő záróvonal.
Pusztai Péter rajza