Szikláról
sziklára
dolgozni
játszani
hegyeket
völgyeket
tölgyeket
mosdani
köveken
rohanni
homokon
sétálni
fürészben
metszeni
malomban
darálni
pisztrángot
költeni
szálfákat
dönteni
koporsó
deszkának
dolgozni
játszani
papíros
csónakot
vigyázva
hajtani
vízcseppnek
kezdeni
tengernek
végezni
felhőből
havasra
pehelyként
hullani
tengerből
felhőbe
pehelyként
szállaní
zivatar
szivárvány
zokogás
nevetés
nyári nász
téli bú
tavaszí
temetés
kövekről
kövekre
önteni
dönteni
dajkálni
dalolni
elesni
felkelni
semmiért
fakadni
rohanni
sehova
Krisztusnak
gyilkosnak
egyformán
itala
harsogva
oltani
szelíden
fojtani
dolgozni
játszani
dolgozni
játszani

Radnaborberek, 1922.

*

Kádár Imre sz. Komárom, 1894. jan. 12. – mh. 1972. nov. 13. Budapest; költő, író, műfordító, szerkesztő. Szülővárosában a Szent Benedek rendi Főgimnáziumban érettségizett (1911), főiskolai tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán s a Keleti Kereskedelmi Akadémián folytatta, jogi doktorátust szerzett (1915). Megsebesült az I. világháborúban, bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába,1919 után emigrált s Kolozsvárt telepedett le. Itt a Keleti Újság főmunkatársa, a Napkelet (1920–22), a Kulissza (1922–23) c. irodalmi és színházi lap szerkesztője, 1927-ben a Mai Világ c. hétfői lap, 1928-ban a rövid életű Erdélyi Hétfői Hírlap főszerkesztője. Részt vesz az Erdélyi Szépmíves Céh (ESZC) megalapításában, a Kolozsvár–nagyváradi Magyar Színház igazgató-rendezője (1933–40), a KZST tagja. 1944-ben a budapesti Református Teológia tanára lett. Költői indulása (1912) a szimbolizmus jegyében fogant. Az ESZC kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is (Bujdosó ének) a romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgardizmust sugározta. Főbb művei: Arany őszentsége (versek, Komárom 1912); Az idegen katona (dráma, Kv. 1922); A százegyedik (dráma, Kv. 1922); Bujdosó ének (versek, Kv. 1925). Jelentős a román irodalom tolmácsolásában végzett fordítói munkája. * Még több Kádár Imre-vers az urszu 2b-n